Fotó: Profimedia

Cikkünkben a tudatos és fenntartható talajművelés, tápanyag-gazdálkodás, és a nemzetközi összefogás fontosságára hívják fel a figyelmet a NÉBIH szakértői.

A talaj, mint a földkéreg szilárd, felső része felfogja, összegzi a felszínt érő fizikai, kémiai és biológiai (természetes és emberi) hatásokat. Így többféle funkciója van. A napsugárzás által közvetített hő mennyiségének nagy részét elnyeli, hasznosítja, átalakítja, majd egy részét visszasugározza a légkörbe, ezzel biztosítva a kiegyenlítettebb hőmérsékletet.

A talaj a rajta élő növényzet közvetítésével is jelentős szerepet játszik a Föld energiaforgalmában. A növények fotoszintézis során az élet számára nélkülözhetetlen oxigént fejlesztenek, úgy, hogy a napsugárzás energiájának felhasználásával szerves anyagot állítanak elő a talajból származó tápanyagokból, a vízből és a levegő szén-dioxidjából. Az elpusztult növények maradványai a talajba kerülnek, és a talajlakó élőlények segítségével lebomlanak, átalakulnak.

Talajon megtermő növényeink nem csak a levegőnk tisztaságáról gondoskodnak. Belegondolt-e autója tankolásakor, hogy a kőolaj, amiből benzin készül, sok millió év során, talajban lebomlott növényekből keletkezett, ahogy a szénre és a földgázra is? A gabonák, zöldségek, gyümölcsök, magtermések, valamilyen formában feldolgozott vagy nyers fogyasztású növények az élelmiszereink 70 százalékát teszik ki. A kender, len, gyapot az általunk használt textíliák alapanyagai mind a talajban növekednek.

Az emberi környezetet tekintve a talaj legfontosabb tulajdonsága a tisztítóképessége. A benne élő mikroorganizmusok megkötik a szennyezőanyagok jó részét, azonban szűrőképessége megszűnik, ha a szennyezőanyagok túl sokáig, vagy túl nagy mértékben érik. Sajnos vannak olyan anyagok is, amelyek csak nagyon hosszú idő alatt, vagy talán soha nem bomlanak le.

Néhány hulladék lebomlási ideje a talajban:

Papír: 2–5 hónap
Pamutruha: 1–5 év
Tejesdoboz: 5 év
Nejlonzacskó: 10–100 év
Pelenka: 50–100 év
Konzervdoboz: 50–100 év
Sörösdobozok műanyag karikája: 450 év
Zöld üveg: 1 millió év

Műanyag flakon: nagyon lassan, vagy egyáltalán nem bomlik le

Ha a kezünkbe veszünk egy marék földet, az élettelennek tűnik, pedig élőlények milliárdjai hemzsegnek benne. Az egysejtűektől az emlősökig vagy növényekig, mintegy 4000 faj él a talajokban. Egy gramm talajban több milliárdnyi baktérium él, vagyis több az élőlény ebben a parányi mennyiségben, mint ahány ember él a Földön.

Talajjavító állatok közül nem elhanyagolható a földigiliszták tevékenysége. Mindenféle szerves anyagot elfogyasztanak némi földdel keverve, amely az emésztőcsatornájukon áthaladva ürülék formájában távozik az állatból, ez felhalmozódik a talajban, javítva annak szerkezetét és tápanyag ellátottságát.

A rágcsálók, vakondok nagy földmennyiséget mozgatnak meg, kevernek össze, jelentős növényi anyagot dolgoznak be a talajba. Járataikkal javítják a talaj szellőzését és vízgazdálkodást. Ha azonban túlzottan elszaporodnak, súlyos gazdasági károkat okozhat a növénytermesztőknek.

A fent említett tényezők így játszanak szerepet a talaj létrejöttében, a talajszerkezet és a tápanyagot szolgáltató humuszos réteg kialakulásában. A humusz a talaj felső, biológiailag aktív, szerves anyagot tartalmazó, azaz termékeny rétege. Védelmét hazánkban törvény írja elő (2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről), amely mindenki számára kötelező. A talajnak e rétegében felhalmozódott tápanyag az, amely nagymértékben hozzájárul növényeink fejlődéséhez. A humuszanyagok nagyon lassan bomlanak le, ezért sok száz vagy ezer évesek is lehetnek. Hazánk talajaiban némelyik humuszalkotó anyag a középkorban elpusztult növények maradványait tartalmazza.

A talajok minőségét, termékenységét sok tényező befolyásolja, sőt ronthatja is. Ezek a káros folyamatok kialakulhatnak az emberi tevékenységtől függetlenül, mint például az erózió, defláció, aszály, ár- és belvizek, továbbá kedvezőtlen talaj tulajdonságok – savanyúság, szikesség, magas homoktartalom, tömődöttség, másodlagos szikesedés. Az emberi tevékenység hatására kialakuló, vagy fokozódó folyamatok lehetnek a talajromboló talajművelési módok, a talajok savanyúságát fokozó savas eső, vagy műtrágyázási eljárások, a talajok másodlagos szikesedését előidéző szakszerűtlen öntözés, a víztározók hatására megnövekedett káros belvizek, a környezeti ártalmak, mint a por vagy a füst. Ha ezek a hatások együttesen, halmozódva jelennek meg, akkor a talaj minősége romlani fog.

Az emberi tevékenység kisebb vagy nagyobb mértékben mindenképp módosítja a talaj minőségét. Tudatos és helyesen átgondolt beavatkozással a talaj termékenysége megőrizhető, javítható. Egy profitorientált, kizsákmányoló jellegű gazdálkodás azonban a talaj termékenységét csökkenti, gyakran meg is semmisíti.

A mezőgazdasági művelésű területeink több mint 2/3-án kedvezőtlen természeti és emberi hatások jutnak érvényre és akadályozzák a potenciális termőképesség kihasználását. A nyolcvanas évektől az állam kiemelt figyelmet fordít a talajvédelemre, előtérbe helyezte a meliorációt. A melioráció olyan fejlesztési tevékenység, melynek során egymással szorosan összefüggő, biológiai, kémiai, műszaki eljárások komplex rendszere valósul meg, hogy megőrizzék és javítsák a talaj természetes termőképességét. A talajvédelem feladata és célja a termőföld termékenységének és minőségének megóvása, javítása, fizikai, kémiai és biológiai romlásának megelőzése.

Napjainkban egyre keresettebbek az egészséges körülmények között, vegyszermentesen (biogazdálkodás), vagy minimális vegyszerrel (integrált gazdálkodás) kezelt növények, élelmiszerek. Ezek a növények csak egészséges talajon termeszthetők. De mikor egészséges a talaj? Ha termőképessége, tápanyagtartalma a rajta termesztett növények számára elegendő, a szerkezete aprómorzsás, kedvező arányban van benne víz és levegő, a mikroorganizmusok száma egyensúlyban van, a bontási folyamatok nem túlzott mértékűek, nincs benne vagy rajta pangó víz, a humuszos termőréteg nem erodált és megfelelő vastagságú a növények számára, vagy ha szennyezőanyagoktól mentes.

A talaj legfontosabb tulajdonsága a termékenysége, vagyis az, hogy képes a növényeket vízzel és tápanyagokkal ellátni. A mezőgazdasági tevékenység során keletkező melléktermékek, szerves hulladékok újrafelhasználása jelentős a talajok tápanyag-utánpótlása szempontjából. A tápanyag-gazdálkodást talajvédelmi laboratóriumok korszerű mérései alapján tudatos, átgondolt, tervezett alapokra helyezhetik ma már a gazdálkodók. A talajtani és talajvédelmi kutatások, tanulmányok utat mutatnak a termőtalaj tudatos védelmének. Fejlett és környezetkímélő talajművelési módszerekkel védhetjük termőtalajainkat, minőségi és egészséges élelmiszereket termeszthetünk a talajok túlzott kihasználása nélkül is.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság összeállítása alapján.