Már lehet szavazni az Európai Év Fája verseny döntős fáira, amelyek között Magyarországot a 2014-es hazai verseny győztese, a tatai Öreg-tó partján álló 232 éves platánfa képviseli.

A jelöltek között vadgesztenye, platán, fenyő, tölgy, olajfa, libanoni cédrus és eperfa egyaránt megtalálható, ki-ki a maga egyedi történetével, amelyek itt olvashatók.

A magyar jelölt: a tatai Öreg platán

A Csehországban indult Év Fája versenyből kinőtt Európai Év Fája célja, hogy megmutassa a nevezett fák jelentőségét, értékét egy adott közösségben. Itt nem a küllem, a kor vagy a méret a mérvadó, hanem a fa története, és az, milyen szerepet tölt be a nevező közösségek életében.

A mozgalom egyre népszerűbb: kezdetben 5, ma már 14 ország vesz részt benne, így egyre szélesebb körben terjed az alapvető cél: a fák védelme.

A jelenleg 2. helyen álló tatai platánt anno Versailles-ból hozatták (Esterházy Miklós János koronaőr fia, Ferenc) több más csemetével együtt. A közel 20 méteresre nőtt faóriáshoz szinte minden helybélinek fűződik valamilyen élménye. A fát az idők folyamán többször tépázta vihar, villámcsapás vagy emberi kéz, de mindig felépült. Öngyógyító ereje a jelek szerint kisugárzott: a város lakója, Pribojszky Mátyás citeraművész, író egy sztrók után állítása szerint e fának köszönhette, hogy újra tudott írni.

Hálából papírra vetette a Platánkirály című mesét, melynek részlete itt olvasható.

"Áthaladt a boltíves kapu alatt, s rögtön meglátta a vöröslő égbolton kirajzolódni vénséges barátját, az öreg, platánóriást. Eltéveszthetetlen volt, méltóságos, tiszteletre méltó. Szokása szerint közel sétált hozzá, megsimogatta a fa derekát, és pajtáskodva megszólította:
- Jó reggelt, Öregúr! Milyen volt a tél? Hosszú, mi? Jól vagy?
Három pad is áll ott, kitapogatta az egyiket és lehuppant rá. Közben tovább folytatta gondolatban a beszélgetést a fával:
- Nem lettél beteg Öregúr? A gyökereid rendben vannak? Nem tett bennük kárt a hideg? Szerencsére, nem volt kemény a tél, csak hosszú. A vén fa lombjai mintha igenlőn bólogattak volna, legalábbis Péter úgy vélte, de az is lehet, hogy csak a szél borzolta éppen feléje az ágakat, vagyis képzelődött...
...Pinka Péter elvarázsolva gyönyörködött a látványban, szemei lecsukódtak, feje félrebillent, félig alva kérdezte:
- Te hívattál, Öregúr? Itt vagyok! Megérkeztem. Mit kívánsz tőlem?
S ekkor hihetetlen dolog történt:
Pinka Péter agyában felsejlett egy hang. Mindegy honnan jött, megértette! Úgy érezte, hogy az öreg platán szólt hozzá:
- Igen, én hívtalak! S azért Téged, mert Te néha télen is meglátogatsz, és megkérdezted, hogy vagyok, hogyan viseltem a telet. Az nekem jólesik. No persze, ti, akiket én embereknek neveztem el magamban, nem is sejtitek, hogy mi fák is épp úgy képesek vagyunk érezni, mint ti. örülünk, félünk, bánkódunk. Ezért, ha az emberektől simogatást, jó szót, gondoskodást kapunk, örülünk, s ilyenkor a nedveink gyorsabban keringenek, ellenben, ha bántanak minket, a keringésünk lelassul. Képes mindezt megérteni egy apró emberke? Te megérted?
- Megértem, Platánapó. Mi is pontosan ugyanígy érzünk. Sajnáltunk, amikor ez a szörnyű seb keletkezett az ágaid között.
- Ne is emlékeztess rá! Régen történt! Gyalázat! Villámcsapás volt, ami ellen a fák sem védekezhetnek. Az emberek türelmetlenkedtek, nem bíztak bennem, nem várták ki, hogy magam növesszek új ágat az elpusztult helyén, betömték valami kemény förtelmes idegenséggel, ami azóta is kínoz, de nem lökhetem ki a testemből, mert a nedvkeringésem lelassult, erőtlenné vált körülötte. Viselnem kell, s szégyenkezem az emberek, a barátaim előtt. Pedig nem én tehetek róla. Lám, te sose csúfoltál érte.
- Ne búslakodj az embereken, Platánapó, rajtam is, másokon is vannak sérülések. Azt viszont valóban kevesen tudják, hogy a fák is éreznek, s ha meglátnak egy baltás embert, rettegnek. Én így ismertelek meg sérülten, mégis megszerettelek, a sebeddel együtt. Nem a te szégyened, hanem azoké, akik ezt az idegenséget, a betont odarakatták. Remélem, növesztesz helyette új ágat, szebbet, nagyobbat, s akkor kigyógyítunk az idegen anyagból. Akkor is te vagy a város legszebb fája, a fák királya!"

A magyar jelölt alig marad le a jelenleg első helyen álló észt tölgyfa mögött, amely szintén nem mindennapi történettel büszkélkedhet. A tölgyfa ugyanis nem máshol, mint egy focipálya közepén áll. Orissaare lakóinak ez már teljesen megszokott dolog, hiszen a történet 1951-re nyúlik vissza, amikor is megnövelték a fa melletti sportterületet. A remek kezdeményezés következtében a tölgyfa hirtelen egy focipálya kellős közepén találta magát. Ekkor megpróbálták két traktorral kihúzni: a rákötött kábelek elszakadtak, de a fa nem mozdult (csak ma is viseli a kábelek nyomát). A helyi focisták sikerrel beépítették játékukba az "akadályt", mely viszonzásul a legmelegebb napokon árnyat ad a játékosoknak.

A fákra február 1-28. között a Tree Of The Year oldalon lehet szavazni. Az állás az utolsó héten már titkos lesz, de addig nyomon követhető, hol áll a magyar jelölt. Most úgy tűnik, jó esélye van, hogy megnyerje az Európai Év Fája címet is. Március 5-én, Brüsszelben az eredményhirdetésen kiderül. Addig is tessék szavazni!