10 éves álmom vált valóra azzal, hogy ismét visszatérhettem télen a Tátrába. Akkor zöldfülűként verődtem egy csapathoz, most én szerveztem az egész utat és feleségem, valamint két kisfiunk is velünk tartott. Ezzel az írással első sorban azoknak szeretnék néhány tipped adni, akik még nem jártak a magyar turizmus bölcsőjében, vagy magas hegyen és ezt télen terveznék pótolni.
A Tátra bár területében kisebb, mint a Mátra, legmagasabb csúcsa több, mint két és félszer akkora, így mindamellett, hogy lélegzetelállító látványt nyújt már messziről is, bizony halálosan komolyan kell venni. Ormai és völgyei, mint a tengeri nimfák hívogatnak, ám végzetes fenyegetést tartogathatnak a vakmerő vándornak. Ahogy nekiláttam az út tervezésének, tíz éves emlékeim leporolásának és aktualitásokkal történő kifényesítéséhez, fekete hétvége szállt a hegységre, három ember halálát okozva azon a részen, ahova első napi utunkat terveztem. Egy ember kicsúszott, kettőt lavina sodort el. Bár vettem részt elméleti lavinaoktatáson, az ünnepek alatt kicsit jobban beleástam magam a témába. Szerencsére a Tátrában a lavinajelentések könnyen elérhetők, emellett külön lavinatérkép is rendelkezésre áll. A térkép megnyugtatott. Az első napi cél a Téry-menedékház volt. Valójában a 18 km-es túra utolsó néhány száz métere számít csak lavinaveszélyes terepnek. Abból is csak a legkisebb 1-es besorolásúnak, így ez az útvonal igen kevés rizikóval rendelkezik, de azért kíváncsian vártuk az időjárás-, és lavinajelentést.
Elérkezett az indulás előtti utolsó hét és nem a legjobb kilátásokat hozta. Az utunkat megelőző hétvégén még olvadt, majd egész héten havazott, mérsékelt széllel. Ez a legveszélyesebb felállás, hiszen a nappali felmelegedés megolvasztja a havat, ami éjjel jégréteget képez. A később havazásból, vagy a szél munkájából kialakuló hóréteg ezen a jégpáncélon megcsúszva válhat lavinává. Szerdától minden nap egy fokozatot emelkedett a lavinaveszély egészen hármasig. Optimizmussal tettük meg péntek este, munka után a négy és fél órás autóutat Nagyszalókra az Aplendszálló egyik faházába. A 12 személyes felszerelt faházikó 39.000 forint volt 2 éjszakára, a ház mellett étterem és fizetős szauna is van.
Az utóbbi évben igen sok tapasztalatot szereztem a különböző hőmérsékletekben számomra megfelelő öltözet terén. Bár végtelen különböző tippet lehet olvasni, én ezeket mellőzném, hiszen olyan különböző mindenki, hogy ezt a legjobb kitapasztalni. Kemény bakancsokat képtelen vagyok betörni, így egy olcsóbb, puha textilbakancsra esett a választásom, amit indulás előtti nap alaposan lefújtam impregnálóval. Dupla zoknit vettem azért, hogy a hőt minél jobban bent tartsam. Így ha a bakancs külseje hideg marad, és nem olvad meg rajta a hó, akkor biztos nem ázik be. Alulra sínadrág, felülre egy pólót, egy melegítő felsőt, egy cipzározható vékony felsőt és egy vízálló széldzsekit találtam megfelelő választásnak. A táskába azért még bedobtam egy kapucnis pulóvert. Egy pár túrabotot vittem magammal és első bevetése volt a Chainsen Snowline Trail típusú csúszásgátlójának, mely ezen a túrán nem sok hasznot hozott - bár ez nem a termék hibája, hiszen nem ilyen utakra lett tervezve. A csúszásgátló mellett egy stabilizátort is most használtam élesben először, így étvágygerjesztőnek lássunk rögtön egy rövid videó összefoglalót:
A szállástól (Nagyszalók) autóval mindössze 10 perce van Ótátrafüred, ahol 6 € ellenében egész nap parkolhatunk jóformán a turistaúton is akár, de vonat is jár óránként 1,5 €-ért. A parkolóból gyalog indultunk, de később kelők a siklót is igénybe vehetik, ami felviszi őket Tarajkára. Itt már több éve rendezik a nem hivatalos jégfaragó világbajnokságot, melynek keretében egy felfújható dómban egy kápolnát is berendeznek. Minden mű ingyenesen megtekinthető, és az én várakozásaimat mindenképp felülmúlták. Győztest nem is tudnék választani, hiszen hol a humor, hol a mondanivaló, hol pedig a precíz munka váltott ki elismerést.
Az előbb említett menedékháztól még kényelmes út vezet a Kis-Tarpataki-völgyben, majd az utolsó egy kilométeren emelkedik az út közel 400 métert. Ezt az egy kilométert az egész csoport 1 óra 20 perc alatt tette meg. Ebből több, mint fél óra állás volt. Hágóvassal és kevesebb felszereléssel is szerintem 45 percet biztos lehet rá számolni. Fent a menedékházba be se mentünk, hogy ne izzadjunk le még jobban és feleslegesen se húzzuk az időt. Útközben -4 fok volt a legmelegebb, a menedékháznál -12 fok volt. Kis mozgással könnyen fel lehetett melegedni. Lefelé már csak 20 perc volt a meredek szakasz. Ótátrafüredről oda-vissza kevesebb, mint 8 óra volt az egész út. 18 km, 1200 méter emelkedéssel.
Köszönet a cikkért,a fotókért és a trackért Szolnoki Jánosnak!
Kommentáld!