V. rész – Legendák és illúziók
Blásy
nem tartotta szükségesnek, hogy nyilvánosságra hozza a Tengerszem-csúcs első
megmászásának történetét. Számára ugyanis a csúcs megmászásának nem volt semmi
gyakorlati értelme. Vagy mindez csak jól ki volt gondolva? A Barát a Tátra
lengyel oldalán hegymászó-legendává vált. A Tátra legnehezebb útvonala egy kis
hegyes csúcsra vezet a Halastó felszíne fölött. Falain sokáig még
biztosító-hurkok sem voltak..
Tengerszem-csúcs
– Rysy, 2499 m (lengyelül: Rysy, németül: Meeraugspitze)
A
Tengerszem-csúcs több dologban is első. A legnépszerűbb csúcs, a turisták
számára is elérhető legmagasabb csúcs, és valószínűleg a leglátogatottabb is. Egy
teherhordóval együtt lépünk be a Tátra legmagasabban fekvő menedékházába, ahol
történeteket hallunk a közelmúltról.
V. I. Lenin nyomdokain több ezren tették tiszteletüket
– kevésbé turista érdeklődésű emberek is – a proletariátus negy vezére előtt.
Tényleg járt Lenin a csúcson? Vagy csak politikailag ügyesen kitalált és még
jobban propagált illúzió? Idővel az egész elhomályosult, ma már csak talány.
Maradandóak azonban azok a valós értékek, amelyért érdemes megmászni a
Tengerszem-csúcsot. A szlovák és lengyel részre nyíló csodálatos kilátás,
fokozva közelebbi csúcsok látványa által, lábunk alatt mélykék tavakkal.
Első
feljegyzett nyári megmászás: 1840, Blásy Ödön.
Első
feljegyzett téli megmászás: 1884, Theodor Wundt, Horvay Jakab.
A
csúcsot a szlovák oldalról a Menguszfalvi-völgyből vagy a lengyel oldalról a Halastótól
lehet megmászni jelzett turistautakon.
Barát –
Mních, 2068 m (lengyelül: Mnich, németül: Mönch)
Ahogy
a nevéből is nyilvánvaló, különös alakja egy szerzetesére emlékeztet. A Halastó
tükre fölött magasodik, és a lengyel oldal legszebb csúcsai közé tartozik.
Legendák szövik körül, a lengyelek számára pedig jelképpé vált, mégpedig a
szépség, egyediség és megközelíthetetelenség jelképévé. Első megmászásának
napját a lengyel hegymászás születésnapjának is tekintik. A Tátra legnehezebb
útvonala ugyanis éppen a Barát csúcsára vezet. Sok ember álma a kultikus, apró
hegyes csúcs nehéz útjának megmászása.
Első
feljegyzett nyári megmászás: 1879, Jan Gwalbert Pawlikowski, Maciej Sieczka.
Első
feljegyzett téli megmászás: 1910, Henryk Bednarski, Jerzy Cybulski, Walery
Goetel, Józef Lesiecki, Leon Loria, Stanisław Zdyb.
A
Barát-ra a Halastótól hegyivezetővel lehet fölmászni.
VI. rész – Nyomok a gerincen
Nyugati-
Magas- és Bélai-Tátra. Mindezeket egy gyönyörű, hosszú gerinc egyesíti. A
gerincen több mint 130 csúcsot, tornyot tartanak számon. Ezen a gerincen télen,
mindeféle támogatás nélkül végigmenni, anélkül, hogy kihagynának akár csak
egyetlen csúcsot, hogy akár csak egyszer is lemennének valamelyik völgybe,
igazi kihívást jelent. Két jóbarát olyan történetet vitt véghez, amilyen
korábban egyetlen más csapatnak sem sikerült. Ez a történet a bátorságról és a
félelemről, az erős vágyról és a kétségbeesésről, a kitartásról és a
fájdalomról, egyszóval a barátságról szól.
A
térképeken látható fehér foltok időtlen idők óta lenyűgözték az embereket. Sokan
keresik a fehér foltokat. A Tátra főgerincének téli végigjárása sokáig hatalmas
kihívást jelentett. Fizikális, technikai és mentális kihívás volt egyben. A
főgerinc téli bejárása korábban csak Pavel Pochylýnak sikerült 1979-ben. Az ő
útja után 34 évvel három jóbarát próbálta meg megimsételni ezt a nem mindennapi
teljesítményt. A jéggel borított éles gerinc alaposan próbára tette
elkötelezettségüket. A főgerinc végigjárása saját határaik megtalálásában is
segítette őket.
A
három jóbarát nyugatról, a Liptóhutai-nyeregből indult, és a Liptói-Tátra
teljes főgerincén át már csak ketten, Mišo Sabovčík és Adam Kadlečík érték el a
Magas-Tátra főgerincét. A „Nyomok a gerincen” című film nem csak ennek a
mászásnak a nehézségeit rögzítette, de bemutatja a korábbi részekben már
megismert csúcsokat is, hogy mint egy mozaik képeit, összerakjuk a tátrai
csúcsok meghódításának történetét.
Kommentáld!