Még tél volt, de amikor kiléptem az utcára kellemes meglepetés ért. Hétágra sütött a nap, és egészen langyosan lengedezett a szél. Nagyot szippantottam a kellemes levegőből és unokámhoz fordultam:

-Érzed? Ez már a tavasz lehelete.

-Mi van?

-Mondom, érzed a tavasz leheletét?

-Éreznem kéne valamit?

Nem sok ész kellett hozzá, hogy rájöjjek, némi magyarázatra szorul a dolog. Közben azon is elgondolkodtam, hogy a mai fiatalok, gyerekek ebben a számítógépes, DVD-s, SMS-es világban, ahol sokszor még az egész szót sem mondják ki, vajon egy szónak hány szinonimáját ismerik, nem is beszélve az állandósult szókapcsolatokról.

Azokra a kifejezésekre gondolok, amiket nem szabad szavakra bontani, hisz csak együtt ér valamit, viszont szebbé teszik beszédünket, elképzelhetőbbé gondolatainkat. Pl. Hálni jár belé a lélek, Szöget ütött a fejébe, Nem oda Buda … és még sorolhatnám.

Iskolában ugyan tanítják ezeket, de valahogy a hétköznapokban nem találkozok vele annyiszor, mint a káromkodással, vagy a kötőszóként használt obszcén kifejezésekkel. Nem gondolom, hogy a világot meg tudnám változtatni, de azt igen, hogy a szűkebb környezetemre hatással tudok lenni. Legalábbis próbálkozom.

A gyerekeimet már nem akarom megváltoztatni, hisz felnőttek, de azt hiszem nincs is rá szükség. Egyrészt mert nem káromkodnak, másrészt, teljesen természetesen használjuk az „Eltalálta szarva közt a tőgyit”, meg a „Ebcsont beforr” szólásokat, és a többit.

Most hát, az unokákon a sor! Miután e gondolatok átvillantak a fejemben, ismét az unokámhoz fordultam.

-Hogy érezned kéne-e valamit? Igen. Érezned kéne. Nem érzed, milyen kellemesen simogatja az arcodat a lágy, langyos szellő. Nem érzed a napsugarának enyhe cirógatását?

Kérdő tekintetét látva, gondoltam, nem igazán tudja, miről beszélek, de nem baj. Majd lassan, türelmesen …

-Tudod mit? Hétvégén, ha szépen süt a nap, elmegyünk a határba, kirándulunk egyet.

-És mit nézünk meg?

-Sok mindent. Pl. hogy hogyan ébred a természet, hogy hogyan serken a fű. Bimbóznak-e a virágok, rügyeznek-e a fák? A sivár, kopár szürkeség mivé változik? Vajon megérezték-e az állatok az erősödő fényt és előmerészkedtek-e már? … és mondtam, mondtam a tavaszról eszembe jutó szóvirágokat.

-Szóval jól megnézünk mindent, és közben beszélgetünk. Aztán majd egy hónap múlva megismételjük a kirándulást. Az nagyon érdekes lesz. Majd meglátod, mi minden tud változni ennyi idő alatt.

-No, és ha szerencséd lesz, azt is megtapasztalod, hogy simogatja az arcodat most a napocska és hogy simogatja majd egy hónap múlva, és érezni fogod a tavasz leheletét.

forrás:  http://www.modernnagyi.hu/node/538