Mintha csak a csillagászati tavaszt
köszöntené, az elmúlt hétvégén lila díszbe öltöztette a Pilis néhány
sziklagyepét a leánykökörcsin.
A virító leánykökörcsin a tavasz első napján, 2015. március 21-én a Pilisben Fotó: Krekács Károly
A kellemes tavaszi időben kirándulók lepték el a főváros környéki
hegyeket, ám csak kevesen figyeltek fel a kikelet e gyönyörű hírnökére. A
Piliscsaba és Pilisszentiván között, a Budai Tájvédelmi Körzet
területén húzódó sziklagyepeken szinte napra pontosan a 2015. évi
tavaszi napéjegyenlőség idején bújtak ki a földből a leánykökörcsin
(Pulsatilla grandis) első virágai.
A boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó,
jellegzetesen gyapjas, selymes szőrökkel borított évelő növényfaj a
magyar folklórban több néven is ismert: alamuszvirág, lókökörcsin,
kikirics, kükörics, kokasharang, tikdöglesztő, varjúkikerics.
Lágy lilás-kékes színű virágai általában március-áprilisban nyílnak,
és a fajt könnyen felismerhetővé teszik élénksárga porzói. A kehelyszerű
virágok általában peckesen állnak, de borús, hűvös időben bókolnak –
úgymond „fázósan összeborulnak”.
A leánykökörcsin sztyeppréteken, sziklagyepeken, füves lejtőkön,
erdőspuszta-réteken sokfelé előfordul hazánkban. Hazánkban öt
kökörcsinfaj fordul elő (fekete kökörcsin, leánykökörcsin, tátogó
kökörcsin, hegyi kökörcsin, magyar kökörcsin), és kivétel nélkül
mindegyik faj védett. A leánykökörcsin eszmei értéke 10 ezer forint.
Főzetét a hagyományos, népi orvoslásban többek között asztmatikus és
vesegörcsök oldására, fejfájás enyhítésére, köszvény, csúz gyógyítására
használták.
Kommentáld!