Egy antik berendezés a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum állományából

Százhetvenöt éve, 1837. szeptember 4-én mutatta be Samuel Morse a New York-i Egyetemen az általa feltalált távíró működését. Az ötlet forradalmasította a távközlést.

Samuel Finley Breese Morse 1791. április 27-én született a Massachusetts állambeli Charlestownban. A Yale College-ban (a Yale Egyetem elődjében) tanult vallásfilozófiát, matematikát, és az akkor újdonságnak számító elektromosságról is hallgatott előadásokat. Ugyanakkor Morse tehetséges képzőművész volt, annyira, hogy az egyetem után a festészetből élt.

A művészetek elkötelezett híveként 1825-ben alapító tagja lett a New Yorkban létrehozott National Academy of Designnak, 1826-ban pedig annak elnökévé választották. 1811 és 1826 között európai körutat tett. 1832-ben rajzprofesszori állást kapott a New York-i Egyetemen, itt kezdett kémiai és elektronikai kísérletekkel foglalkozni.

Ekkor fogalmazódott meg benne az elektromágneses távíró gondolata, amelynek első, még igencsak kezdetleges tervét 1832. október 19-én egy újabb euró­pai tanulmányút után vázolta fel, amikor Párizsban a tudomány új vívmányai­val találkozott.

A megvalósítás nehézségekbe ütközött, mert Morse érdeklődött ugyan az elektromosság iránt, de ismeretei hézagosak voltak. A véletlen hozta össze Joseph Henry fizikussal, aki készséggel válaszolt kérdéseire, sőt gyakorlati tanácsokkal is ellátta, és segítségére volt Leonard Gale, a New York-i Egyetem tudományos professzora is.

A buldog kitartásával kísérletező Morse végül 1837. szeptember 4-én mutatta be a telegráfot: munkatársa fél kilométerrel távolabbról kezdte adni a jeleket, s a New York-i előadóteremben álló készülék ingája titokzatos tüskéket rajzolt a papírszalagra. A kódokat fejből ismerő Morse már mondta is a szöveget: Sikeres kísérlet a távíróval 1837. szeptember 4-én.

A készülék továbbfejlesztett változatát Morse néhány hónappal később, 1838. február 20-án mutatta be egy hivatalos washingtoni bizottság előtt, 1839-ben dolgozta ki az egységes nemzetközi jelzésrendszerré vált pont-vonal kombiná­ciót (a később róla elnevezett morzeábécét), a szabadalmat találmányára pedig 1840-ben kapta meg.

A találmány korszakos jelentőségét fel nem ismerő washingtoni kongresszus csak 1843-ban s akkor is alig hatszavazatnyi többséggel harmincezer dollárt szavazott meg a Baltimore és Washington közti távíróvonal kiépítésére. Ezen 1844. május 24-én közvetítették az első üzenetet, amely egy bibliai idézet volt Mózes negyedik könyvéből: Mit tesz isten! 

A villamos távíróvonalat 1845. április 1-jén nyitották meg hivatalosan a nagyközönség számára. (Magyarország első távíróvonala néhány évvel később, 1847. december 27-én nyílt meg Bécs és Pozsony között.) A Morse-féle ábécé hosszú karriert futott be, alkalmazása szinte művészetnek számított, nemzetközi alkalmazása 1999 végén szűnt meg végleg, de a rádióamatőrök mind a mai napig használják. Az elektromos távíró még életében meghozta feltalálója számára a sikert, a gazdagságot és az elismerést. 

Morse viszont emberként korántsem bizonyult nemesnek és nagylelkűnek: az elsőbbségről folytatott perben hevesen tagadta, hogy Joseph Henry bármilyen segítséget nyújtott volna neki. A rabszolgaság kérdésében azon az állásponton volt a polgárháború idején, hogy annak intézménye isteni eredetű, helyes és igazolható. Samuel Morse 1872. április 2-án halt meg tüdőgyulladásban New Yorkban, ahol ekkor már a szobrát is felállították. 1900-ban az elsők között került be az amerikai feltalálók dicsőség­csarnokába.

Magyar Hírlap