Egyszer egy király kigondolta, hogy kell találnia egy olyan embert, akinek semmilyen gondja sincs. De bármerre is ment, bárkit is kérdezett, mindenki arra panaszkodott, hogy gondjai vannak. Egyszer elment egy paphoz és megkérdezte:

– Vannak gondjaid?

– Nincs sem feleségem – feleli a plébános -, sem gyerekeim nincsenek, milyen gondom lehetne? Énnekem senki sem zavarja meg a fejem.

Akkor a király ezt mondta:

– No, rendben, a te fejedet semmi sem zavarja meg, nem fárasztja ki., akkor három kérdésemre megfelelsz. Elég lesz akkor, amikor megint eljövök. De ha nem teszed meg, nem leszel többé pap, eltávolítlak a helyedről. Az első kérdésem: az ég a magasabb, vagy a föld a mélyebb? A második: mennyit ér a király? A harmadik: mire gondol a király?

A papnak olyan gondja lett, hogy nem tudta, hogy mit tegyen. Már nem is imádkozott, hanem csak megfeledkezve magáról járt a mezőn. Észrevette ezt egy fiatal tehenész, aki a marhákat legeltette. Megkérdezte a papot:

– Micsoda gondod van? Már pár napja látlak, hogy itt járkálsz a mezőn, mint aki nem tudja, hogy kicsoda is.

A pap így felelt:

– Hogyan ne bánkódnám, ha a király ilyen feladatokat adott fel nekem: már hamarosan jön vissza a király, de én még nem tudom, hogy mit válaszoljak neki.

A tehenész megkérdezte:

– Milyen kérdéseket adott fel neked a király?

– Három kérdést: az első – az ég a magasabb, vagy a föld a mélyebb? A második – mennyit ér a király? A harmadik – mire gondol a király?

Ekkor a tehenész így szólt:

– Az egyszerű embernek ezekre a kérdésekre megfelelni csak egy köpés.

– Akkor megfelelsz te, helyettem, a királynak? Annyit fizetnek majd neked, amennyit csak kérsz – mondta neki a pap.

– Megtehetem – mondta a tehenész. – De akkor ki fog helyettem vigyázni a marhákra?

A plébános ezt mondta:

– Azon a napon majd én legeltetem azokat, te pedig az én ruhámba öltözöl, és találkozol a királlyal, és megfelelsz a kérdéseire.

Amikor eljött az a nap, amikor jönnie kellett a királynak, a pap elment a tehenészhez, kicserélték egymás ruháját, a plébános kihajtotta az állatokat, a tehenész pedig ment fogadni a királyt. Amint így ment, vett egy kis keresztet, fizetett érte egy aranyat, és feltette a nyakába. Találkozott a királlyal, aki mindjárt kérdezte tőle:

– Találtál választ a kérdéseimre?

– Természetesen, király uram – mondta a tehenész. – Feladtad azokat, én megfejtettem. Megmondom mind a hármat.

– Akkor felelj az elsőre: az ég a magasabb, vagy a föld a mélyebb?

A tehenész gondolkodott, gondolkodott, majd így szólt:

– A föld a mélyebb. Az égen látom a napot, éjjel a csillagokat, a holdat. De a földbe már húsz éve elkísértem az apámat, de még mindig nem jött vissza. Tehát a föld mélyebb.

– Jól van. Most mondd meg, mennyit ér a király?

Gondolkodott, gondolkodott, majd így szólt:

– A király egy grivnát ér.

Megharagudott a király és szörnyűséges hangon így kiáltott:

– Hogy lehet, hogy én csak egy grivnát érek?

A tehenész így felelt:

– Most vettem az istent egy aranyért – és megmutatta a királynak a keresztet -, a király mégis csak háromszor olcsóbb, mint maga az isten.

A király beleegyezett.

Ezután megkérdezte a király:

– Mondd meg, mire gondolok!

– Király uram, arra gondolsz, hogy én pap vagyok, pedig csak az udvari tehénpásztor vagyok.

– Hát a pap hol van?

– A pap most helyettem legelteti az állatokat, én pedig őhelyette a kérdésekre felelek a királynak.

– Jól van, ha így van – mondta a király. – Ha sikerült minden kérdésemre megfelelni, akkor megajándékozlak, és ezután nem kell az állatokat legeltetned! A papnak pedig mondd meg, hogy ezután ő legeltessen, nem lesz többé plébános!

Itt a mese vége, fuss el véle!