Méz

A méz a méhek, (az ember) és még sok más élőlény tápláléka. Virágok nektárjának, növényi nedveknek a méhek által átalakított terméke. Az ember a mézet az ősi időktől fogva gyűjtötte és eleinte mint csemegét, később mint fontos táplálékot, végül mint gyógyterméket használta, illetve használja. Mai ismereteink alapján a méz közel 70-féle gyógy-, és fiziológiai hatással bír. 

A méz kiváló szénhidrátforrás, mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, s szerves savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. Találhatók még benne aminosavak, fehérjék és egyéb bioaktív anyagok. 81%-ban főleg monoszacharid cukrot tartalmaz. 22 féle makro-, és mikroelem található benne. Elsősorban C-, és B-vitamin, folsav és nikotinsav a leglényegesebb vitamintartalma. Magas az enzimtartalma is, és ez okozza a jelentős antibiotikus sajátosságát.     

A lépes mézben lévő viasz fokozza a méz hatékonyságát nyálkahártya-gyulladások, illetve immungyengeség esetén. Legjelentősebb felhasználási köre: szívbetegségek (szívgyengeség), gyomorhurut, légcsőhurut, endokrin-mirigy bántalmak (elégtelenség), sebek kezelése. Ellenjavallt: cukorbetegség, pajzsmirigy-túltengés, az agyalapi mirigy túlműködése, allergia és gyomorsav-túltengés esetén.

Forrás: wikipedia.org                      

Egy spanyolországi sziklarajz tanúsága szerint az ember ősidők óta ismeri és fogyasztja a mézet, mely a virágok nektárjának és növényi nedveknek a méhek által átalakított terméke.

Már az Ószövetségben is olvashatunk a méz szüreteléséről, mértékletes fogasztásáról. Állítólag E i n s t e i n  mondta, hogy ha a méhek eltűnnek a Föld színéről, az emberi faj ezt csupán négy évvel éli túl. Akár igaz a vélekedés, akár nem vigyáznunk kell arra, hogy ne veszélyeztessük a méhek életét, és munkáját.

Régebben sokkal nagyobb volt a mézfogyasztás nálunk, mint ma, pedig a méz kitűnő édesítőszer, kedvezően hat az izomzat és a szív működésére, s elengedhetetlen a meghűléses betegségek kezelésében. (s bizony sokan hisznek az ízületi bántalmakelleni méhszúrás terápiában is.)

A méz és a méhészeti termékek megismertetését tűzte ki célul az Országos Magyar Méhészeti Egyesület, amikor 1994-ben április 30-át a méhek napjává

nyilvánította.

Ekkortájt teljesedik ki a kaptárban az élet, növekszik, népesedik a méhcsalád. A természet virágba borul, az erdők, mezők rétek zümmögéstől hangosak. A méhek napján, e szép tavaszi ünnepen országszerte mézkóstolók várják az érdeklődőket.

A jól ismert akác-és vegyes virágmézen kívül megismerkedhetünk a zamatos hárs- vagy a repcemézzel, de a napraforgó, a selyemkóró vagy az aranyvessző mézet is érdemes megízlelni.

A méhészek december 7-én, SZENT AMBRUS neve napján is megemlékeznek méheikről, ekkor rendezik a szintén népszerű Mézes Napokat.

A bölcs szerint a baráti tanácsok olyanok, mint a méh által összegyűjtott virágpor:

édesek lesznek az ember lelkében, mint ahogy a virágpor is mézzé válik a kas rejtekében.

Ha egyedül érezzük magunkat, egy kanálka méz biztosan jobb kedvre derít. És nem csak méhek napján...

(szöveg: Gajdó Á.)