Mi lenne akkor, hogyha tudnánk, hogy egy hektár mangrove erdő kiirtásával 1000 dollárt kaphatunk, ha viszont megőrizzük, akkor értéke 21000 dollárra rúg?

 Nem valószínű, hogy a munkások megkezdenék a tarvágást. A Világban és az IUCN más szervezetekkel együtt épp azon dolgozik, hogy a természeti értékek valahogyan jelenjenek meg a pénzügyi tervezésekben, mert akkor talán felelősebb döntéseket hozhatnának a gazdaság szereplői.

A Földbolygó élővilágának csaknem kétharmadán tesz kárt naponta az ember. Óriási szárazföldi és vízi területek mennek veszendőbe a környezetszennyezés és a természet kiaknázása miatt. Ennek eredményeként fajok válnak veszélyeztetetté, vagy végső esetben tűnnek el a Föld felszínéről. Az intenzív halászat legutóbbi áldozatai a kékúszójú tonhalak, vagy épp a túl sokszor felszolgált kínai gömbhalak, amelyek - ha nem történik valami -, akkor lassan kihalnak a tengerekből. A tonhalak eltűnése komoly vesztesége lehet nemcsak a gazdaságnak, de a tengerek biológiai sokféleségének is, hiszen beláthatatlan következményekkel járhat, hogyha a tonhalak táplálékai esetleg túlszaporodnak. Az egyre kevesebb tonhal, nemcsak a tengereken borítja fel az egyensúlyt, hanem több millió, halászatból élő ember megélhetését is veszélyezteti, épp ezért kell a természetvédelemnek minél előbb közbelépni, hogy az aggasztó folyamat ne folytatódjon a világban.

A halászati kvóták megállapítása szinte állandóan célkeresztben van és az ENSZ szakértői is úgy látják, hogy bizony vannak benne súlyos hibák. Szerintük a 2011-ben, nemzetközi porondokon megállapított halkvóta mennyiség is túllő a célon: véleményük szerint a kifogható fajok 30 százalékánál olyan halászható mennyiséget állapítottak meg, amely túlhalászáshoz vezethet, így sodorva hosszú távon veszélybe a fajt, a tenger ökoszisztémáját és a halászok megélhetését. A Világbank és a FAO jelentése szerint, hogyha a fenntartható fejlődést figyelembe véve határoznák meg az országok a különböző fajok kihalászható mennyiségét, akkor 2050-re 50 milliárddal nőne a halászat bevétele évente. 

A Világbank szerint új öko-látásmódra van szükség a pénzügyi befektetéseknél

A gond az, hogy számos országban a gazdasági tervezést anélkül hajtják végre, hogy végiggondolnák annak a természetre gyakorolt káros hatását. A gyors meggazdagodás, a rövidtávú haszon lebeg a szemek előtt, pedig manapság egyre több ember számára világos, hogy hosszútávon sokkal többet vesztünk, mint nyerünk egy-egy meggondolatlan üzleten. A természet ugyanis nem más az IUCN szerint, mint egy angyali befektető. A világ gyógyszergyártása évente 640 milliárd dollárt termel, de csak kevesen tudják, hogy ez a piac nem lenne ennyire sikeres, ha a hatóanyagok előállításához nem lenne meg az élővilág sokszínűsége. A gyógyszerek hatóanyagát ugyanis leggyakrabban a legkülönfélébb növényekből és állatokból nyerik. Felmérhetetlen károkat okozna a gazdaságnak, hogyha ez a genetikai sokszínűség eltűnne.

Egy másik példa: a thaiföldi mangrove fákat, ha kivágják, akkor hektáronként 1000 dollárért tudják értékesíteni, pedig ezeknek a mangrovéknak az értéke jóval magasabb, hogyha belevesszük, hogy védelemül szolgálnak az áradások ellen, igazi szénelnyelők, valamint a halak szaporodásának kiemelt területei. Az élő mangrove erdők értéke így máris 21 ezer dollárra rúg hektáronként.

De vannak más példák is: sok esetben a természetes élőhelyek szolgálják ki a városokat vízzel. New York vízellátása attól függ, hogy Catskills és Delaware vízgyűjtő területei milyen állapotban vannak. New York csaknem 9 millió lakosa, a városlakók 90 százaléka ugyanis az onnan származó vizet issza. 1992-ben a városvezetők elhatározták, hogy védelem alá veszik a vízgyűjtő területeket, amely ma már egyértelműen jobb döntés volt, mint 6-8- milliárd dollárért új víztisztító üzemet építeni, majd további 300 millióért üzemeltetni azokat. A számok egyértelműen beszélnek. A vízgyűjtők védelméhez 10 éven keresztül, összesen 1-1,5 milliárd dollárra volt szükség, amelyet a new yorkiak által befizetett vízszámlákra terhelt 9 százalékos vízadóból nyerték ki. Ha a mesterséges víztisztító mellett döntöttek volna, akkor a befizetett vízszámlák egésze elment volna a gigantikus beruházásra.

A 2012-es The Nature Conservancy and the Corporate EcoForum jelentése szerint a természetes környezet 72 trillió dollárral járul hozzá a gazdaság fejlődéséhez, mint láthatatlan befektető, négyszer annyival, mint az egész amerikai gazdaság. Ezek a számok is egyértelműen jelzik, hogy a világnak egy újfajta pénzügyi szemléletmódra van szüksége, amelyben komoly helye van a természetnek. A Világbank, a Rockefeller Alapítvány és az IUCN is épp ezen a közös nyelven dolgozik, amely lehetőséget teremtene arra, hogy pénzben is kifejezhetővé váljanak a természeti erőforrások, és így azok is komoly értéket képviseljenek egy-egy üzleti tervben.