A tojásrakáshoz köthető a dinoszauruszok óriási mérete?

Újabb tanulmányok szerint az őshüllők hatalmas méreteiket inkább tojásaiknak, mintsem a kedvező környezeti feltételeknek köszönhették.

Egyes dinoszauruszok azért tettek szert gigantikus méretekre, hogy elkerüljék a versengést saját utódaikkal, nem pedig azért, hogy előnyt kovácsoljanak a bőséges oxigénből, a magas hőmérsékletből és a nagy territóriumokból - állítja két új vizsgálat. Azonban óriási termetük okozhatta vesztüket is.

Egyes szakemberek érvei szerint az őshüllők akkor tudtak olyan gyorsan nagyra nőni és táplálni magukat, amikor a hőmérséklet és az oxigénszint magas volt, a földtömegek pedig – mint például a Gondwana szuperkontinens – bőséges élőhelyet nyújtottak nekik. Bár igen népszerű a paleontológusok között azon elmélet, mely szerint bizonyos környezeti tényezők kedveztek a hatalmas dinoszauruszok növekedésének, igen kevés bizonyíték támasztja alá.

(MTI-fotó: Soós Lajos )

Roland Sookias, a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem biológusa és csapata ki szerette volna deríteni, hogy ez a teória alátámasztható-e. Megvizsgálták tehát, hogy a testméret változásai követik-e a környezeti tényezők változásait. Eredményeikről a Biology Letters folyóirat számolt be.

A csapat a combcsontok hosszát alkalmazta több mint 400, a perm, triász és jura időszakban élt (299 millió–145 millió évvel ezelőtti időszak) faj testméretének megbecsléséhez. A kutatások felölelték a dinoszauruszokat és elődeiket, valamint az olyan kortársaikat, mint a repülő pterosaurusok és az emlősök ősei.

A kutatók összehasonlították a testméreteket a légköri oxigén szintjével, a hőmérsékleti értékekkel, valamint az állatok életében elérhető szárazföldi területeket érintő adatokkal, és nem találtak összefüggést. Az eredmények ellenőrzéséhez ugyanezeket a környezeti változókat összehasonlították a paleocén és pleisztocén ( 65 millió–0,01 millió évvel ezelőtti tartomány) időszak között élő emlősök méretével. Ismét nem találtak összefüggést.

(Fotó: EPA/Salvatore Di Nolfi)

„Eredményeink alátámasztják, hogy a biológiai tényezők – mint például a növekedés üteme – sokkal fontosabbak voltak a maximális testméret szabályozásában, mint a környezeti tényezők” – mondja Richard Butler, az egyetem paleontológusa és a vizsgálat társszerzője.

Paul Barrett, a londoni természettudományi múzeum paleontológusa szerint a modell jó, és az eredmények is valószínűleg helyesek, de nem szabad elfelejteni, hogy nagyon általános megállapításokról van szó. "Nem szabad mindezt úgy venni, hogy teljes egészében figyelmen kívül hagyhatjuk a kölcsönhatást, mely a környezeti tényezők és a fiziológia között áll fenn."

A folyóiratban publikált másik tanulmányban Daryl Codron, a Zürichi Egyetem zoológusa és csapata azzal érvel, hogy egyes dinoszauruszok óriási testméretének kulcsa a tojásrakás korlátaiban rejlik. A nagy tojásoknak vaskos héj kell, mely megnehezíti a fejlődő embriónak a „lélegzést” a külső világgal folytatott gázcsere révén. Mindez felső határt szab a tojások méretének.

Í

gy annak ellenére, hogy kifejlett egyedekként óriásokká növekedtek, a dinoszauruszok relatíve apró utódok világra hozatalára kényszerültek. A Titanosaurus-utódok például közel 2500-szor kisebbek voltak, mint a négytonnás szülők. Ezzel ellentétben egy ázsiai elefánt elevenen világra jött borja körülbelül 25-ször kisebb az anyánál.

(Fotó: EPA/Antonio Garcia)

Amikor a nagy testű állatok ivadékai apróként kezdik életüket, óriási mérettartományon kell fejlődésük során átesniük, mielőtt ivaréretté válnak, emellett a növekedés során számos eltérő méretű fajjal kell versengeniük.

Codron és csapata kifejlesztett egy modellt, mely azt sugallja, hogy intenzív versengés állt fenn a kis és közepes méretű dinoszauruszok között, így nagyon nehéz volt a közepes méretű kifejlett egyedeknek életben maradni, ezért tovább kellett nőniük, míg el nem érték a hatalmas méreteket, és versenyelőnyhöz jutottak. Az emlősökhöz mérten relatíve kevés dinoszauruszról ismeretes, hogy kifejlett korának testmérete 1–1000 kilogramm közé esett. 

Mivel az óriási kifejlett dinoszauruszok így általában lehagyták a versengésben a közepes méretűeket, ez és a tojásrakási korlát azt jelentette, hogy a legtöbb őshüllő vagy apró, vagy hatalmas volt, miközben a közepes mérettartományban űr tátongott. Az emlősök viszont minden elérhető testméretnek megfelelő ökológiai fülkét kitöltöttek.

(Fotó: MTI/EPA/Dai Kurokawa)

A hatalmas testnek azonban vannak hátrányai is. Amikor a kréta időszak végén – 65 millió évvel ezelőtt – egy aszteroida becsapódása eltörölte a legtöbb nagy testű állatot, olyan kevés apró dinoszauruszfaj maradt, hogy a csoport jórészt kihalt, és csak a madarak maradtak fenn. Az akkoriban élt számos apró emlős viszont jól alkalmazkodott egy olyan világhoz, amely a kis testű fajoknak kedvezett. Az emlősök így sokasodtak és elterjedtek, míg a nem madárszerű dinoszauruszok eltűntek.

Az elmélet magyarázatot adhat rá, hogy a ma is élő dinoszauruszok – a madarak – miért maradtak fenn és fejlesztették ki a repülést. Codron szerint „sokan úgy hiszik, hogy a dinoszauruszok felsőbbrendű versenytársak voltak, de most már van rá bizonyíték, hogy az emlősök már az őshüllők korában is változatosak, bár apróak voltak, és talán a kis testű dinoszauruszokkal vagy tojásaikkal táplálkoztak".

„Ennélfogva eredményeink magyarázatot nyújthatnak a repülés evolúciójára – folytatja. – Ezeknek az apró dinoszauruszoknak egyszerűen új ökológiai fülkét kellett találniuk, távol az emlősöktől, mivel mind egymással, mind az emlősökkel versengtek.”