Emberi kapcsolataink minősége sok mindenen múlik, de leginkább a tolerancián. Ez egy tanulható viselkedési forma. A tolerancia egyik feltétele az, hogy bele tudjuk képzelni magunkat a másik ember bőrébe, adott helyzetben. Ez tűnik a legkeményebb diónak. Minden ember máshonnan jött, más lehetőségekkel, készségekkel, más dolgokat tart fontosnak, és másként intézi dolgait, más prioritások szerint él.

Mi a tolerancia?

Maga a szó, latin eredetű. Türelmességet jelent, azt, hogy tiszteletben tartjuk más emberek világnézetét, vallását, etnikai és nemzeti hovatartozását. Orvosi szóhasználatban a szervezet gyógyszertűrő képességét és ellenálló képességét értjük alatta.

A toleranciának három feltétele van: a konfliktustűrő képesség, az erőszak elutasítása és a jogegyenlőség elfogadása. Az intolerancia ezeknek a dolgoknak az ellentéte, a teljes elutasítását jelenti

A kezdetektől

Amikor megszületünk, már akkor társas kapcsolatokba ,,kényszerülünk”, hiszen először érzékeljük azt, hogy mások is vannak körülöttünk. Először csak a szülők, majd kialakulnak a baráti kapcsolatok, és ahogy tágul a világ, egyre több embert ismerünk meg. 

Ezáltal fokozatosan megismerkedünk különböző szokásokkal, kultúrákkal. Ezeket saját szokásainkhoz, kultúránkhoz hasonlítjuk.

Életünk első pár évében, attól függően, hogy milyen példát látunk közvetlen környezetünkben, megtanuljuk tolerálni más emberek létét, viselkedését, még akkor is, ha az számunkra nem teljesen érthető.

Társas kapcsolatok

A tolerancia szorosan összefügg az érdeklődéssel és a szeretettel. Az olyan ember, aki nyitottabb, képes arra, hogy szeretetet adjon és kapjon, sokkal inkább toleráns, mint az, aki nem ismeri, nem érzékeli pontosan a szeretet mibenlétét. 

Az emberi kíváncsiság, érdeklődés is nagyon fontos, főleg gyerekkorban. Ekkor ugyanis más szemmel látja az ember a világot, más a prioritás, ami szerint embertársai között ,,válogat”.

Egy gyerekre még nehezednek olyan elvárások, nem tanult meg olyan – akár negatív – viselkedési formákat, melyek megnehezítenék az elfogadást.

Hazugság?

Sok olyan embert ismerünk, akik könnyen barátkoznak, fennhangon hirdetik, hogy el-, és befogadók az élet és az emberek iránt. Ezt a jelmezt azért öltik magukra, mert elvárásként jelentkezett életükben – tehát csak azért ,,toleránsak”, mert fennmaradásukhoz, népszerűségükhöz szükség van erre a jellemvonásra. 

A valóban toleráns ember onnan ismerhető fel, hogy nem sajnálkozik egy beteg, vagy sérült ember láttán, nem felejti tekintetét egy más bőrszínű emberen, hanem valóban természetesnek tartja a különbözőséget.

A toleráns ember legfőbb jellemvonása a segítőkészség, és az azonosság keresése a maga és a többi ember között.

Tűrés vagy tolerancia?

A tűrés és a tolerancia nem ugyanaz a fogalom. A képesség, hogy eltűrünk dolgokat, nagy erény, ám ha sokat tűrünk, az előbb-utóbb komoly konfliktus forrása lehet. Ugyanis ezeket a pillanatokat tudat alatt ugyan, de nyilván tartjuk, úgymond ,,számoljuk”.

Tűrni azért szoktunk, mert érdekünkben áll. A tolerancia ezzel szemben egy ,,megengedő” cselekvés, amiben nincs harag, félelem, érdek, azaz semmilyen kényszerítő tényező.

Tolerancia a párkapcsolatban

A párkapcsolat egyik legfontosabb eleme a tolerancia. Az élet nem létezik súrlódások nélkül, és a hatalmas, világot lángba borító szerelem is alábbhagy egyszer. Tudomásul kell venni, minden embernek mások az igényei, melyek adott esetben a mi igényeinkkel ellentétesek

Amennyiben ezt nem vesszük tudomásul, és folyamatosan saját igényeinket akarjuk érvényesíteni, akaratunktól függetlenül egy – érdekeinkkel ellentétes – furcsa játékba kezdünk, melynek a lényege, hogy legyőzzük a másikat.

Egy rivalizálás kezdődik: ki a jobb, ki a rosszabb, kit tett többet, ki pedig kevesebbet a kapcsolatért. Ez pedig a kapcsolat halálát jelenti.

A tolerancia fontos, létszükség, nem is értem igazán, hogy hol, mikor vesztették el az emberek ezt a tulajdonságot. Nagyban megnehezíti életünket, akár háborúhoz is vezethet az, hogy nem tartjuk elég fontosnak. 

http://www.bien.hu/