Félelmedben a vírustól miatt nem kell megválnod kedvenc cicádtól. Elég néhány óvintézkedést betartanod.

Szerző: Galgóczi Dóra

A toxoplazmózis nevű fertőzéstől tartva sokan fontolgatják, hogy megválnak macskájuktól. Különösen a várandós kismamák hajlamosak így dönteni, hiszen a betegség kockázatot jelenthet a magzatra. Orvosok és állatorvosok egybehangzó véleménye szerint azonban a fertőzést legtöbbször nem a házi kedvenc okozza. Nyugodtan élhetünk tovább velük együtt, odafigyelve a saját és a macskánk életmódjára is.

Egysejtű az ebédlőasztalon

Az apró kórokozó, a Toxoplasma gandii egyes élőlények bélrendszerében fejlődik ki. A háziállatok közül a sertés, a bárány, a kecske is fertőzött lehet. A macska az egyetlen olyan állatfaj, amelynek szervezetében teljes életciklusa alatt megtalálható ez az egysejtű. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ők lennének a legveszélyesebbek számunkra.

A toxoplazmával több módon is találkozhatunk. Az érintett állatok ürüléke a közvetítő forrás. Ily módon a talajra kerülhet az élősködő, megfertőzve a növényeket. Majd, amelyik állat ezeket elfogyasztja, szintén hordozóvá válik. Ha nem figyelünk alaposan a megelőzésre, bármelyik étkezésünkkor a mi bélrendszerünkbe is bekerül a mikroszkopikus méretű parazita. Hogyan kerülhetünk kapcsolatba vele?

Nyers húskészítmények fogyasztásával (pl. tatárbeefsteak)

Fertőzött állatok, főként kecske pasztörizálatlan tejével

Mosatlan zöldségekkel, gyümölcsökkel

Nem megfelelően tisztított konyhai eszközök használatával

Fertőzött macska ürülékének érintésével, ha utána nem mosunk kezet

Kertészkedés során

Láthatjuk, hogy sokféle módon utolérhet a toxoplazmózis, gyakran nem is gondolnánk, milyen véletlen folytán. Bár legtöbb esetben nem jelent komoly problémát, egyes életszakaszokban veszélyes lehet.

Aggódó anyukák

Az emberek többsége átélt már élete során toxoplazmafertőzést. Gyakran úgy, hogy nem is tudott róla. Az esetek 80-90 százalékában tünetmentesen vagy egészen enyhe panaszokkal zajlik le a betegség. Kismértékű hőemelkedés, gyengeség, nátha léphet fel, de mindezt megfázásnak is gondolhatjuk, és akár orvoshoz sem fordulunk. A kemoterápiás kezelés alatt állók, a súlyosabb betegségből lábadozók, az immunműködést visszafogó gyógyszert fogyasztók számolhatnak erőteljesebb tünetekkel. Az ő szervezetük nehezebben küzdi le az egysejtű által okozott fertőzést.

A kismamák aggodalma jogos, hiszen a toxoplazmózis leginkább a magzat egészségét fenyegeti. A méhlepényen keresztül a parazita átjuthat az ő szervezetébe, és szemészeti, központi idegrendszeri károkat okozhat. Előfordulhat vetélés vagy halva születés is, azonban ennek esélye alacsony. Ha a leendő édesanya az első trimeszterben fertőződik, mintegy tízszázalékos a kockázat a magzatra nézve. A veszély valamivel nagyobb a várandósság későbbi időpontjaiban.

A megnyugtató választ vérvizsgálattól remélhetjük. Ekkor kiderül, korábban már utolért-e a toxoplazmózis. Amennyiben igen, rendszerint védettség alakul ki, nem kell további fertőzéstől tartani. Megbetegedés esetén antibiotikum-terápia segít, a korai felismerés igen fontos.

Kesztyű, víz és macskamenü

Kis odafigyeléssel megelőzhetjük, hogy az egysejtű kórokozó saját vagy leendő gyermekünk egészségét fenyegesse. Elég arra gondolni, milyen úton terjedhet, és ennek tükrében fokozni a biztonságot.

A nyers zöldségeket, gyümölcsöket mindig gondosan mossuk meg, ha föld- vagy sárdarabkák borítják, súrolókefét is érdemes használni. Azoknak az ételeknek mosásáról se feledkezzünk meg, amelyeket meghámozunk!

Semmiképp ne fogyasszunk nyers húst tartalmazó fogásokat és pasztörizálatlan tejet. A konyhai eszközöket, vágódeszkát, kést forró, mosogatószeres vízzel tisztítsuk, az egyszerű leöblítés nem elegendő. Kertészkedés közben viseljünk védőkesztyűt, majd következzen alapos kézmosás.

Ha macskával osztjuk meg otthonunkat, jobb, ha csak átfőzött vagy sült élelmet adagolunk a táljába. A készen kapható macskatápok ellenőrzöttek, szintén nem jelentenek veszélyt. Várandósság alatt lehetőleg ne a kismama tisztítsa a macskatoalettet. Ha ez nem oldható meg, a gumikesztyű nyújt védelmet. Állatorvossal megvizsgáltathatjuk, vajon ő is átesett-e életében ilyen fertőzésen, mert ez esetben már védett lett. A megfelelően gondozott, veszélyforrásoktól távol tartott cicát semmiképp se űzzük el otthonról!