Szováta felett az erdőben, nem is olyan rég, volt egy szép tisztás.
Bükkfa csipkézte széleivel, olyan volt, mint egy leterített medve. Itt
élt fényes palotájában egy csodaszép tündérasszony. Bebarangolta az
erdőket, mezőket és amerre járt, nyomában csak úgy fakadt a sok tarka
virág.
Nem volt attól a perctől nyugta. De a tündértörvény tiltotta, hogy
találkozzék vele. Csak az éj leple alatt ereszkedett le a Juhod
völgyébe, hogy hallgassa kedvese keserves nótáját.
- Értem sír a
furulyája! -sóhajtotta ilyenkor a szépséges tündérasszony, de ügyelt,
hogy a kakasszóra visszaérjen börtönébe, a fényes palotájába. Nyomában
ilyenkor csupa tűzvirág nyílott.
- Nélküled - így egy szép napon
a tündérasszony- se szépnek, se csúnyának nem érdemes lenni! -avval
elhatározta, dacol a tündértörvénnyel, és találkozik a dali
székelylegénnyel.
Le is ereszkedett a völgybe, homlokán a fénylő
vacsoracsillaggal, de hogy közeledett kedvese esztenájához, meglátta,
hogy egy szép leánnyal csókolózik.
- Te szerencsétlen halandó-,
ezért keserűen meglakolsz mondta, és azon nyomban a dali székely legény,
az esztenája és a juhai vakkővé változtak.
- Jaj nekünk! -borult a
leány a szeretője alakját megőrző hideg kőre, de teste melegével sem
tudta életre kelteni azt, aki egyszer kővé változott.
De a
kegyetlen, csodaszép tündérasszony is keserűen meglakolt. Többé nem
lelte helyét, arccal se fordult a palotája felé, csak a hegyeket járta,
fehér fátylát a tövisbokrok megszaggatták, foszlányaiból sóvirág lett és
ellepte a hegyeket.
- Süllyedj el! Tűzhelyed többé nem lehet otthonom - mondta, amint egyszer a tekintete a fényes palotája felé tévedt.
Eltűnt bizony az, és a helyén egy iszonyatosan mély gödör tátongott. Szélei ma is állanak, királyára emlékeztetnek.
- Jaj nekem - rogyott a földre a szívtelen tündérasszony, és szeméből,
amelyet eddig még nem áztatott soha könny, sós patak fakadt.
Az
elsüllyedt palota helyén így keletkezett a Medve-tó, amelyet alulról még
ma is az elkárhozott tündérasszony tűzhelyének parazsa fűt és Szováta
felett a viharban az ő bánata jajong.
(Forrás: Erdélyi legendák-Erzsike blogja)
Kommentáld!