Illik

Az új vadászok ünnepélyes fogadalomtételét évente egyszer megszervezni. Ez történhet a megyei vadásznapon közösen vagy a vadásztársaság ünnepi rendezvényén.

Az ünnepélyes fogadalomtételt minden új vadász számára lehetővé tenni.

Minden új vadásznak, ha igaz vadásszá kíván válni, hogy a fogadalomtételen részt vegyen.

Az új vadásznak illendően, vadásziasan (!) a fogadalomtétel ünnepélyességének megfelelően öltözködni.

A fogadalom szövegét az új vadászoknak, úgy elmondani, hogy közben a bal karjukat esküre tartják, a jobb tenyerüket a szívükre helyezik.

Emléklapot átadni az új vadászoknak, amelyen emlékeztetőül a fogadalom szövege van kinyomtatva.

Az új vadászok fogadalomtételét további ünnepélyes ceremóniával (dísztőr vállra helyezésével, az új vadász erényeinek elmondásával, stb.) látványossá tenni.

Nem illik

Engedni, hogy fogadalmat tegyenek azok az új vadászok, akik nem az eseménynek, megfelelő öltözetben jelennek meg a fogadalomtételre.

A fogadalomtételt komolytalanná tenni, elrontani a saját és mások talán soha meg nem ismételhető élményét.

A felavatott vadászoknak a nyilvánosság előtt tett fogadalmukról megfeledkezni.

“Én ____________________ (az új vadász vezeték és keresztneve) fogadom, hogy a magyar vadászok táborának méltó tagja kívánok lenni. Tiszteletben tartom és védem a természetet, a benne élő élőlényeket, különösen az általam és vadásztársaim által terítékre hozott vadat.

Betartom és betartatom a vadászat írott és íratlan szabályait, mindig a biztonságos és sportszerű vadászatra törekszem. Áldozatkészen ápolom a vadászat hagyományait, folyamatosan fejlesztem szakmai tudásomat, hogy hozzáértésemmel, viselkedésemmel, magatartásommal a kultúrált, igaz vadászok közé kerülhessek.

Isten engem úgy segéljen.”

A nagyvad elejtésének színhelyén, a vad végtisztességének megadása után az avatási ceremóniát lefolytatni, ahol a kísérő feladata mindaz, ami a vadászháznál, terítéknél szokásos.

A teríték megszemlélése után — ünnepélyesen — felavatni az első vadját sikeresen elejtő vadászt.

Hogy az avató személye köztiszteletben álló, tekintélyes, jó példát mutató vadász legyen.

Még az avatás megkezdése előtt levágni az avató pálcát, amely ne legyen se hosszabb, se rövidebb cca. egy méternél.

Az avató pálca vastagabb végét úgy megfaragni, hogy oda az elejtett vadfaj és a vadászterület neve, valamint az avatás dátuma beírható legyen.

Egy emléklapot is kiállítani a felavatott vadász számára.

Az avatandó vadászt a lőtt vadja mellé térdeltetni — ebben az esetben az avatópálcát a jobb vállra kell helyezni, vagy az avatandó vadászt a vad fölé fektetni — ebben az esetben az avatópálcával a nadrág ülepére kell finoman (!) sújtani.

Hogy az avatandó vadász minden esetben — a lőtt vadra helyezze a nyitott zárdugattyújú golyós vagy megtört sörétes fegyverét.

Az avatónak megtanulni az avatás szövegét.

A felavatott vadásznak gratulálni.

Az avatópálcát vagy pálcákat megbecsült vadászati ereklyeként megőrizni, trófeaként kezelni.

Az avatás jó kedvű, baráti szertartását brutális, kultúrálatlan “ütlegeléssé” silányítani.

Hogy az avatón kívül más vadászok is pálcázzanak.

Megfeledkezni az avatópálca, az emléklap átadásáról.

“elveszíteni” az ünnepélyesen átvett, egyszerű botból vadászati ereklyévé vált avatópálcát.

Légy mindig igaz vadász, nemes lelkű türelmes és udvarias. Védd, tiszteld és szeresd a természetet. Ne csak lődd, etesd, gondozd is a vadat. A szép lövés legyen büszkeséged, de ha sebeztél, kötelességed a vad kitartó keresése és szenvedéstől való megváltása. Tiszteld és ápold a magyar vadászhagyományokat, oszd meg élményeidet barátaiddal, és amit tapasztaltál, add át az utódoknak.

Az első pálcaütés után:

(a vadfaj neve) vadásszá fogadlak a vadászat védőszentjének, Szent Hubertusznak nevében.

A második pálcaütés után:

Felavatlak az igaz magyar vadászok nevében.

A harmadik pálcaütést követően:

És felavatlak, (a vadfaj neve)-vadásszá fogadlak a magam nevében. Vadászataidon Diana istenasszony fogadjon kegyeibe, és sokszor díszítse kalapodat a töret.