nepszava.hu

Nem kóbor, csak szabad. Fotó: Mahendra Moonstar / ANADOLU AGENCY / AFPHiába nehezebb, mégis jobb „vad” kutyának lenni, mint egészségesen, de pórázon leélni a kutyaéletet – derül ki az ELTE Természettudományi Kar Etológia Tanszékének kutatói által is jegyzett, nemrég a PLoS One tudományos folyóiratban megjelent, a Bali szigetén élő ebekkel foglalkozó tanulmányból.

Sajnos egyetlen magyar kutató sem barátkozhatott a bali kutyákkal, de az ELTE TTK Etológia Tanszékének van olyan jó nemzetközi híre, hogy az indonéz sziget kutyáinak kutatásához is tőlük kértek segítséget – mondta el lapunknak a vizsgálatot magyar részről vezető Kubinyi Enikő. A helyszín különlegessége, hogy kétféle kutyatartási szokás hatását lehetett összehasonlítani ugyanazon a populáción.

A magyar etológusok tanácsára egy kérdéssorral a helyi gondozók és kutyatartók álltak neki feltérképezni az állatok jellemét. Először 105 kutyával foglalkoztak, de sokukról idő közben kiderült, hogy még egyévesek sincsenek – így maradt végül 75. Nagy részük úgy él, mint Balin vagy 10 ezer éve az összes kutya, és mint ahogy valamikor minden egyes kutya élhetett: személyek helyett inkább csoportokhoz, még inkább területekhez kötődve szabadon kószálnak az emberek körül.

Nem úgy kóbor kutyák, ahogy a kifejezést itthon használjuk – hangsúlyozza Kubinyi, inkább az angol „free-range” jelentéstartalma jellemzi jól életmódjukat. „Szabadtartásúak”, mint egykor az összes kutya: nincsenek elhanyagolva, de nem alszanak a kanapén. És összevetve őket a másik csoporttal – szintén bali kutyák, de az országba betelepülő külföldek nyugati szokás szerint adoptálták őket –, úgy tűnik hiába tizedeli hogy kígyómarás és gázolás előbbieket, mégis jobb „vad” kutyának lenni, mint egészségesen, de pórázon élni. 

A  lakásba fogadott, kertben tartott, utcára csak megkötve vitt kutyák, melyek életének összes apró szegmense gazdáiktól függ, ingerlékenyebbnek, minden szempontból élénkebbnek és feszültebbnek bizonyultak. Más állatokkal agresszívabbak, és azokat – illetve az embereket is – szívesebben kergetik meg. A dolog mögött legvalószínűbben az áll, hogy szabadon élő társaikkal szemben, ők korlátok és szabályok közt, idejük nagy részét bezárva töltik, más kutyákkal alig-alig találkozva; mindez olyan teher számukra, amit nem különösebben ellensúlyoz a betegségektől mentes, jól táplált élet.

Ha tehát azt nézzük, a bali kutyák kutatása mit mondhat egy magyar ebtartónak, a következő üzenet körvonalazódik: a bezártság, a folyamatos korlátok komoly stresszt jelentenek a házi kedvenceknek. Ha jót akar valaki kutyájának, törekedjen arra, hogy annak legyen lehetősége megélni a szabadságot.

F. M