A vadon élő növények és állatok amellett, hogy lenyűgözőek, a jól működő ökoszisztémák nélkülözhetetlen részei. Március 3-a vadvilág világnapja. Itthon jelképesen örökbefogadhatók hiúzok. (Kép: Staffan Widstrand/WWF)

Öt évvel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése március 3-át – akkor volt a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) elfogadásának 40. évfordulója – a vadvilág világnapjává (World Wildlife Day) nyilvánította. Ez a nap arra is emlékeztet, hogy mára az élővilág fennmaradását súlyos veszélyek fenyegetik, a többi között élőhelyük csökkenése és a környezeti bűnözés (orvvadászat, illegális kereskedelem, jogtalan fakitermelés) következtében. (Kép: Staffan Widstrand/WWF)

A vadvilág világnapjának középpontjában az idén a nagymacskák állnak.

A macskafélék története 30 millió évvel ezelőtt kezdődött a mai Eurázsia dzsungeleiben. Akkor már a ma élő cibetmacskákhoz hasonló ragadozók lestek prédájukra a fák lombkoronájából. Ezekből a rejtőzködő artistákból fejlődött ki a ma élő összes macskaféle. A karcsú, rugalmas és intelligens ragadozók az Antarktisz és Ausztrália kivételével Földünkön mindenhol őshonosak. A csoport tagjai közé soroljuk a tiszteletet parancsoló nagymacskákat is – ide tartozik például a gepárd, az oroszlán, a tigris és a párduc is.

A nagymacskákat napjainkban – legtöbbször az ember által előidézett – számos veszély fenyegeti világszerte: természetes élőhelyük csökkenése, az emberekkel való konfliktus, az orvvadászat és az illegális kereskedelem. A múlt száz évben a tigrispopulációk például 95%-kal lettek kisebbek, az afrikai oroszlánoké pedig húsz év alatt kétötödével zsugorodtak.

A világon előforduló négy hiúzfajból a legnagyobb hazánkban is őshonos.

Az eurázsiai hiúznak (a képen; foto: Roger Leguen/WWF) – a többi nagyragadozó mellett – rendkívül fontos szerepe van abban, hogy fenntartsa az erdei életközösséget. Jelenlétük következtében ugyanis a növényevők viselkedése megváltozhat, egyedszámuk olyan szintre csökkenhet, amely lehetővé teszi az erdő természetes megújulását.

A rejtőzködő életmódja miatt a Kárpátok szellemmacskájának is nevezett hiúz hazánkban a múlt évtizedekben jelent meg újra. Mára már rendszeresen előfordul a Börzsöny, a Zemplén és az Aggteleki-karszt területén, ám hazai állománya még mindig védelemre szorul, miután nincs tudomásunk arról, hogy az elmúlt években születtek volna utódaik. Jelenlétükről vadászok beszámolói mellett néhány kameracsapdás felvétel is árulkodik. Az észlelések ellenére azonban összlétszámuk a tizet sem éri el.

A WWF Magyarország jó negyedszázada dolgozik a hazai természetes erdei élőhelyek védelméért. Emellett a civil szervezet és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság 2010 óta együttműködik a nagyragadozók kutatásában is. A WWF hiúzvédelmi programjának célja az állatok élőhelyeinek védelme mellett az ismeretterjesztés is.

A WWF Magyarország programja tavaly bővült: a 2017 végén kezdődött Eurolargecarnivores Life kezdeményezés célja, hogy a nagyragadozókkal foglalkozó érdekcsoportok (állattartók, vadászok, természetvédelmi szakemberek, természetjárók, döntéshozók) párbeszédét segítse – itthon és nemzetközileg egyaránt, mivel az Európában előforduló 33 nagyragadozó-populáció nem ismer határokat.

A WWF Magyarország arra törekszik, hogy a hazai nagyragadozók védelme is megfelelő legyen: a cél, hogy feltérképezze és megelőzze az illegális elejtéseket, szabályozással gondoskodjék e fajok élőhelyeinek fennmaradásáról.

A hazai hiúzok védelméhez bárki hozzájárulhat, egy jelképes örökbefogadással a WWF Magyarország természetvédelmi munkáját támogathatja.