A sok mindent látott utazó is újra rá tud csodálkozni a természet szépségeire. Lassan összeszámolni sem tudom, hogy hányszor jártam a Tátra lenyűgöző vidékén, de valami újat mindig mutatott a Hegy. Városlátogatással kezdődött a túrára való ráhangolódás. Krakkó továbbra is Európa egyik leghangulatosabb települése. A dunai jégzajlás után izgatottan vártam, hogy a Visztuláról és a mögötte tornyosuló Wawel-ről készítsek pár remekbe szabott fényképet.

Természetesen a mínuszok már gondoskodtak arról, hogy a folyó egybefüggő jégmező legyen így megspékelve a látványt. Dél-Lengyelország és vele együtt Krakkó is fejlődésnek indult, ami látványosan mutatja, hogy az ország gazdaságát kevésbé fogta vissza a nagy gazdasági világválság. A Rynek (legnagyobb középkori főtér Európában) már eddig is teljes fényében pompázott és az őt körbe ölelő terület is, ám mostanra a kevésbé turistás helyek is új állapotukban köszönnek ránk.

Lengyelország téli fővárosa, Zakopane. Szokásához híven gasztronómiai élménnyel fogadott minket. Igaz nem a kedvenc éttermünkbe mentünk kicsit fapadosabbra fogtuk a figurát, de nem okozott csalódást.

A Téli túrázás a Tátrában nem egyszerű, a hatóságok minden évben elrendelik a téli zárlatot ami alól csak akkor nyerünk feloldozást, ha rendelkezünk téli magashegyi hegymászó igazolvánnyal. A balesetek számát tekintve teljesen jogosak ezek a zárlatok, amik általában novembertől június elejéig tartanak. A menedékházakhoz vezető utak többnyire engedélyezettek, bár az előzetes tájékozódás (időjárás, lavina) nélkülözhetetlen illetve a szállásadónkkal is érdemes közölni az aznapi tervezett útvonalunkat.

Reggel el is kezdődött a kalóriák égetése. A lengyel oldalon, aki a Tátrában kíván túrázni 4PZL-ért kötelező belépőjegyet váltania. Elsőnek furcsálja az ember, majd rájön, hogy egyre inkább ez a jövő (kibírható összegről beszélünk és igenis fordítsák csak ezt a 280 forintot a Nemzeti Parkra)… Havas környezetben picit félve a jégátfolyásoktól (nem voltak végül) indultunk a Murowaniec menedékházhoz. A ritkán látott szemkápráztató jó időben a tempó kevésbé játszott főszerepet ellenben a csodálkozás és a téli természettel való barátkozás annál inkább kitöltötte a perceinket. A menedékházban aztán eljött az idő a kedvelt leves (kwasnica) kanalazgatásának. Közkedvelt mondás, hogy a hegyre felmenni könnyebb, mint lejönni. Miből is adódik ez? A csúcsöröm után a koncentráció jelentősen leesik illetve lefelé mindig veszélyesebb közlekedni. Nos, kis csúszkálás és gatyafék használata után már a völgyben ropogott a hó a bakancsunk alatt.

A forralt borok előtt a zakopanei aquapark szauna részlegét tettük próbára és vidáman jelentjük jelesre vizsgázott. Az utolsó napunkon a Morskie Oko illetve a partjánál fekvő menedékház szerepelt a céljaink közt. Kellemes és biztonsággal járható út vezet a tóhoz, ami így télen varázslatos látványt nyújt. Miközben baktattam fölfelé azon morfondíroztam, hogy méltán szerette annyira ezt a helyet II. János Pál pápa.

A menedékházban számos kép található a lengyelek által annyira szeretett pápájukról, amik az 1997-es látogatása során készültek. Ne feledkezzünk meg a természet adta látványról sem a tó partján állva farkasszemet nézhetünk a határvonalat képező 2000 méter fölé tornyosuló csúcsokkal pl. a Rysy-vel is. Nyilván itt is érdemes a gasztró csodákat megkóstolni (a palacsinta verhetetlen).