Mit keres egy kastélyban parasztszoba? Nem a cselédséget szolgálta, még a vidéki kastélyokban sem, hanem úgynevezett úri divat volt a XIX. század vége felé épült csodálatos küllemmel rendelkező nemesi rezidenciákban, abból a célból, hogy a népi kultúrát bemutatassa, és népszerűsítse a hazai kézműipart. De megjelent ez az építészeti elem olyan kastélyokban is, ahol az építtetőt sem a társadalmi háttere, sem a belső meggyőződés nem vezette arra, hogy kialakítson egy ilyen szobát kényelmes lakában, csak pusztán az úri passzió. Talán ez utóbbi vezérelte inkább Wahrmann Renéet (Reginát) is, mikor a 1895–1896-ban felépült a káprázatos pompában csillogó kastélya Tóalmáson. Alighanem az a nem titkolt cél is lebeghetett szeme előtt, hogy a honfoglalás ezeréves évfordulója előtt tisztelegve rendezzen be egy szobát a magyar nép motívumaival ékesített bútorokkal, mint egy emlékmű, amelynek okából épült a kastély. Ugyanis e palota Ferenc József pályázati felhívásra készült, amelyet a király a millenniumi ünnepségsorozat alkalmával hirdetett meg.

Reneé férjével az Andrássy úti palotájukban élt, csak apja 1892-ben bekövetkezett halála után vette meg a Prónay családtól a tóalmási birtok egy részét. Az 1896-ra felépült lenyűgöző kastély terveit a Nay és Strausz budapesti építésztársulás készítette. A rezidencia neobarokk és neoreneszánsz elemeket vegyítő, egyemeletes, rizalitokkal megmozgatott tömegű, íves szárnyakkal közrefogott, középen hatalmas kupolával koronázott épület. Impozáns belső tereinek legszebb része talán a kétszárnyú lépcsőház faragott, falépcsővel, amelyről – tévesen – azt tartja a szájhagyomány, hogy a párizsi Operaház lépcsőjének a másolata. Az épülethez a gótikus templomok ikerablakainak motívumát idéző hatalmas télikert kapcsolódik. Körülötte a Prónay Albert által megálmodott „Bócz-kert” terült el, amelyet a XIX. században Pest vármegye legszebb kertjének tartottak. A parkban többemeletes, neoreneszánsz víztorony emelkedik.

Nem hétköznapi életet élt Wahrmann Renée. Apja, a tekintélyes vagyonnal rendelkező Wahrmann Mór nemcsak az üzleti életben ért el sikereket, de a hazai politikai és egyházi (izraelita) közéletben is ismert személyiség, a magyar „Gründerzeit” kiemelkedő alakja volt. A főváros legjobb partijának számító leányát a gazdag újpesti gyáros, Krausz Izidor vette el 1883-ban. Ez azonban nem szerelmi, hanem csupán érdekházasság volt, hiszen a férj bekerülhetett az após tulajdonában álló cégek vezetőségébe, a lány pedig élhette nagyvilági, hatalmas lelki íveket megjáró életét. Botrányos, az asszony kábítószer-függősége miatt veszekedésekkel megélt mindennapjaik a pesti úri köröknek állandó pletykatémát szolgáltattak. Egy leánygyermekük született, házasságuk 1897-ben válással végződött. Renée a bíróság előtt férjét tettlegességig fajuló durva bánásmóddal vádolta, de a férj védői bizonyították, hogy igazából a férjet ért vagyoni veszteségek miatt indította el a válópert a vagyonát féltő nő, aki szinte megrögzötten szeretett volna bekerülni a főúri körökbe, de ez zsidó származása miatt komoly nehézségekbe ütközött.

Herczeg Renáta teljes cikkét keresse a Múlt-kor téli számában