A Vaskapu-szoros egy folyami szurdokvölgy a Dunán, a Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység között, Szerbia és Románia határán.
Ez a Kárpát-medence legnagyobb részének egyetlen kifolyása a világtenger irányába,a másik két kifolyás a Szurdok-szoros (Zsil folyó) és a 352-360 méter tengerszint feletti magasságon lévő Vöröstoronyi-szoros (Olt).
A Vaskapu a miocén és pliocén időszakokban létezett Pannon-tenger
megszűnésével párhuzamosan jött létre. A szoros tulajdonképpen egy több
szakaszból álló, összesen 134 kilométer hosszú rendszer (Galambóci szurdok, Gospodin Vir szurdoka, Nagy és Kis Kazán-szoros, Sip-szurdok). Elnevezése a legtöbb hajózó nép nyelvén is Vaskapu jelentésű
Az ókortól, azaz a nagy népmozgások és a folyami hajózás
megindulásától kezdve természetes határként működött a Kárpát-medence és
a Balkán északi része között. A hajózás megkönnyítésére Tiberius római császár
i. sz. 33–34 során a szoros jobb partján egy 210 méter hosszú utat
építtetett, ennek segítségével lehetett biztosítani a hajók állati
erővel való vontatását a zúgókon keresztül.
A római építmények
elpusztulása után a középkorban a hajózás gyakorlatilag alig működött. A
hajózás biztonságossá tételének, az Al-Duna szabályozásának gondolatát Széchenyi István vetette fel, s a terveket Vásárhelyi Pállal
készíttette el. A munkálatokat már 1834-ben elkezdték, de egy év múlva
abbahagyták, és csak 1856-ban nyílt lehetőség a folytatásra. A
szabályozott szakaszt 1896-ban adták át. Mára állandó vízi út vezet át itt az Északi-tengertől a Fekete-tengerig, a Rajna–Majna–Duna-csatorna révén.
A Vaskapu-szoros alatti szakaszon két vízerőmű működik:
a Vaskapu I.erőmű 1964 és 1972 között, a Vaskapu II 1977 és 1984 között épült.
Kommentáld!