1896. szeptember 27-én nyílt meg az Al-Dunán a Vaskapu csatorna, ezzel Közép-Európa leghosszabb folyója teljes szakaszában hajózhatóvá vált.

A 130 kilométer hosszan elnyúló Vaskapu, vagy Kazán-szoros már az ókorban is stratégiai területnek számított, ez volt a Kárpát-medence déli kapuja. A Dacia ellen támadó rómaiak is ezt foglalták el először a dákoktól és más szkíta törzsektől. Az 1440-es években az oszmán-török hadak is ezen a részen vonultak fel, a hatalmas haderőt azonban Hunyadi János legyőzte megvédve ezzel a Kárpát-medencét.

Csatorna-tervek

A Duna alsó szakaszának hajózhatóvá tétele kulcsfontosságú volt a közép-európai kereskedelem fejlesztéséhez. A sziklás szorosban sok zátony volt, ami miatt a folyamon nagyon veszélyes volt a vízi közlekedés. Csak magas vízállás idején volt hajózható. Alacsony vízállás idején a hajók rakományait át kellett rakodni szekerekre és a szoroson csak így jutottak át. Nem tudjuk, hogy kinek a fejében fogalmazódott meg először az, hogy egy csatornát építsen ott, hiszen a térségről az első történeti források csak a római-kortól maradtak ránk.

A latin forrásokból megtudjuk, hogy Traianus császár nagyszabású tervet dolgoztatott ki, sőt a meder átalakításának a munkálatai már az ókorban megkezdődtek. Még így is az elkészült csatornán csak ősztől tavaszig tudtak átjutni, a sodrással szemben közlekedő hajókat pedig lovakkal vontatták át a szoroson.

Újkori tervek

Az ókori római csatornaépítés után komoly tervet csak Széchenyi István gróf dolgoztatott ki, ő volt az, aki az 1820-as évek végén felvetette, hogy a Vaskapu-szoroson meg kellene oldani a hajózást. Felkérte Vásárhelyi Pált, hogy térképezze fel a Duna alsó szakaszát. A tervek el is készültek, sőt 1834-ben rendkívül alacsony vízállás segített abban, hogy a mederből a legveszélyesebb sziklákat kirobbanthassák, így a hajózást legalább évi 150 napra biztonságossá tegyék. Emellett a Duna-folyam bal partján, szemben a római úttal megépítettek egy 122 kilométer hosszú utat, amelyet Széchenyi-útnak neveztek el. Ez lehetővé tette a hajók rakományának közúton való szállítását. Sajnos, a szabadságharc utáni Habsburg-megszállás idején a szoros elkészítésének a terve lekerült a napirendről.

1856-ban ugyan az európai hatalmak határozatot hoztak a Duna-szabályozásának kérdéséről, ez azonban ez jó ideig nem valósult meg. A munkálatok csak 1878 után folytatódtak, amikor a balkái kérdéseket rendező berlini konferencián nemzetközi határozat hoztak arról, hogy az Al-Duna hajózhatóvá tételét a Magyar Királyságnak kell megoldani. Széchenyi közlekedési tervének megvalósítója, Baross Gábor szakminiszter neki is látott a megvalósításnak, az átadást azonban már nem érte meg. A csatornát ünnepelyes keretek között 1896. szeptember 27-én nyitották meg. A munkálatok azonban 1898-ig elhúzódtak. Az építkezés költsége eredetileg 9 millió korona volt, amit jelentősen túlléptek, de a beruházás azonban hamarosan megtérült.

A Vaskapu neve

A Vaskapu név széles körben elterjedt a balkáni népek körében. Arról, hogy miért is hívták így a szorost, nem találunk kielégítő választ. Ráadásul a név nemcsak a Kárpát-medencében, hanem a tőle keletre elterülő hatalmas sztyeppei térségben is megvan, egészen a Sárga-folyóig számos hasonló elnevezést találunk. A kifejezés értelme: szűk átjáró, nem pedig vasból épült erőd, ahogyan az antik források alapján a kutatók gondolták. A legismertebb Vaskapu a derbenti-szoros volt, ahol állítólag Nagy Sándor egy óriási vaskaput épített, hogy elzárja az északi népeket.

A legenda egy ősi szkíta helynévből keletkezett, ők nevezték el a szorost Vaskapunak. Plinius a Meotisz-mocsarakat szkíta néven Temerindának, vagyis vaskapunak említi, amely egyben átkelő volt a kelet-európai síkság és a Kaukázus térsége között. Közép-Ázsiában, Szamarkand és Balh között az ókori karavánok Baktria és Szogdia között egy szűk átjárón mentek át, melyet szintén vaskapunak hívtak. Az orhoni türk feliratok alapján a Gyöngy-folyó (vagyis az Amu-darja) mentén lévő Vaskapu volt a türkök nyugati határa. A mai Kínához tartozó Xinjiang (ujgur) tartományban a Tarim-medence és a Yanqi-medence közötti szűk átjárót is Vaskapunak (tiemen guan) nevezik.

A területet egykoron a yue-chi-k, vagyis a szakák, majd a Kr. e. 2. század elejétől hunok uralták. Az eddigi ismereteink szerint a legkeletebbi kifejezést a Sárga-folyó nagy kanyarulatánál találjuk. A középkori mongol források közül az Arany foglalat krónika ugyanis arról tudósított, hogy az 1220-as években folyó mongol-tangut hadjáratban Dzsingisz kán átkelt a Temür kagalganon, vagyis a Vaskapun és elfoglalta a tangutok területeit.

OB

alfahir.hu