A korallzátony (atoll) korallokból álló gyűrű, mely eredetileg egy sziget partvonala körül alakul ki, majd folyamatosan növekszik, míg a sziget eközben pusztul. A korallokból álló zátonyok kizárólag meleg vízben fejlődnek, a korallzátonyok így csak a trópusi és szubtrópusi területen jellemzőek. Más szóval: a korallzátonyok tűrkiz színű lagúnákból, színpompás tengeri élővilágból állnak, képeslapra illő tengerpartokat kínálnak és Robinson Crusoe-t juttatják eszünkbe.

Tuvalu egy kis sziget a Csendes-óceánban, Hawaii és Ausztrália között félúton. Ez a második legkisebb népességű független állam a világon, egyedül Vatikánban élnek kevesebben. Az ország annyira távol esik mindentől, hogy nagyon kevés turista látogatja. Fővárosa, Funafuti, egy kis korallzátony, melynek szélessége a legszűkebb részein mindössze 20 méter, és a legszélesebb pontján kb. 400 méter. A szerény kisváros becsült népessége 4500 fő. A városban nincs túl sok látnivaló, a repülőtér közelében néhány hivatali épület, egy gyönyörű templom és egy hotel található.

A Bikini-korallsziget két dologról híres: az első, hogy 1946-ban a szigetről kapta a nevét a női fürdőruha, a második pedig, hogy 1946 és 1958 között a szigeten, mint a Csendes-óceáni kísérleti terület része több mint 20 nukleáris fegyvert teszteltek. A bennszülöttek 194-ben elhagyták a szigetet, és más szigetekre költöztek. Ma a sziget látogatása biztonságos és háttérsugárzása kisebb mint a nagyobb városoknak, bár a talaj még nagymértékben tartalmaz veszélyes radioaktív anyagokat. A halak élővilágára ez nem volt hatással, így a halászat hiányában a területen rengeteg hal él. A legtöbb turista azért választja a Bikini-korallszigetet, hogy az 1946-os tesztek során elsüllyedt hajó roncsaihoz lemerülhessen, mely a lagúna fenekén található.

A Tubbataha-zátony az egyik legnépszerűbb búvárcélpont a Fülöp-szigeteken. A zátony két korallból áll, az Északi-és a Déli Korall, melyeket egy kb. 8 km széles csatorna választ el egymástól. A búvárok számára kedvelt helyszínné vált "korallfalai" miatt, ahol a sekély korallzátonyok hirtelen véget érnek, és hatalmas mélység következik. A „fal” nemcsak feledhetetlen helyszín a búvárok számára, hanem csodálatos élőhelye is számos itteni halfajtának. A szigetnek nincs állandó lakossága, csak halászok vagy búvárok látogatják.

A nyugati félteke négy korallzátonya közül három a Belizian vízeknél található, a negyedik Mexikó északi részénél helyezkedik el. A Világítótorony-zátony talán a legjobban ismert e korallok között, ami annak köszönhető, hogy a közepéhez közel található a "Nagy Kék Lyuk". Belize leghíresebb búvárhelye a "Nagy Kék Lyuk", ahol a búvárok érdekes mészkő képződményeket figyelhetnek meg a falakon. Minél mélyebbre merül egy búvár a Kék Lyukban, annál tisztább a víz, és annál lélegzetelállítóbb cseppkövek, valamint különleges mészkő képződmények fogadják.

Tikehau a Tuamotu Archipelago-sziget része, a Csendes-óceánt átívelő korallzátonyok sorozata nagyjából olyan méretű, mint Nyugat-Európa. Tikehau kétségtelenül képeslapra illő látványt nyújt fehér és rózsaszín homokos szigeteivel, köztük türkizkék lagúnákkal, melyek különleges halfajták kedvelt búvóhelyei. Valójában Jacques Cousteau kutatócsoportja szerint ebben a lagúnában a legmagasabb a halak koncentrációja egész Francia Polinéziát tekintve.

Szerző: Szalai Dorka