A körülbelül ötezer éves szövevényes, édesvízi
mocsárvilág a felfedezők előtt sokáig rejtély volt, megközelíteni nem
merték, csak Dél-Florida őslakói, a szeminol indiánok lakták, nevük
spanyolul szökevényt, vadságot jelent, a tájat pedig „füves víznek”
hívták az 1800-as évek végéig, addig ugyanis fehér ember nem
merészkedett a területre. Rettegtek az aligátoroktól és féltek a
moszkitók által terjesztett betegségektől. Az indiánok cölöpökön álló
kunyhóik tökéletesek voltak a mocsári életre. Vadászattal és
gyűjtögetéssel tartották fenn magukat.
A terület mára a mezőgazdasági
hasznosítás miatt 80 százalékát elveszítette, ám még így is az Egyesült
Államok második legnagyobb nemzeti parkja. Az északi részen található
mezőgazdasági területet, zömében cukornádültetvényeket, 2300 kilométer
hosszú gát és csatornarendszer védi a víztől. A 6105 négyzetkilométer
kiterjedésű Nemzeti Parkot 1947. december 6-án alapították.
A terület
világviszonylatban is érték, így1976. október 26-án felvették a Nemzeti
Bioszféra Rezervátumok közé majd 1979. október 24-én felkerült az UNESCO
Világörökség listájára is. 1987. június 4-dike óta egyike a világ
legfontosabb élőhelyeinek.1993-tól a Veszélyeztetett Világörökségi
Helyszínek közétartozik.
Az Everglades agyagos, tőzeges talaja a
Florida aljzatát felépítő mészkőrétegen fekszik. Ez mészkőréteg a
földtörténeti újkorban keletkezett, majd erre rakódott rá 1-2 méternyi
agyag és tőzeg. A száz kilométernyi széles, az Okeechonee-tóból érkező,
Kissimmee folyó valaha gyorsan áthaladt a mocsáron, egészen a floridai
öbölig, ma viszont ezt a 200 kilométeres távot igen lassan teszi meg.
Szélessége már csak 80 kilométernyi, átlagos mélysége 15 centiméter.
Időjárása
trópusi nedves, így nyáron sok a csapadék, minden nap záporok,
zivatarok vannak, míg az év másik felében kevesebb az eső. A
páratartalom mindig magas, a júliusi középhőmérséklet 30 Celsius-fok
körül alakul, a januári 18 fok. Az éves csapadékmennyiség 160
centiméter.
Cladium jamaicense
Legjellemzőbb növénye egy télisás faj, Cladium jamaicense (sawgrass).
Ezeknek időnkét tűzre van szükségük, hogy megújulhassanak, ilyenkor a
felhalmozódott szerves anyag hamarabb lebomlik. Tüzeket általában
villámcsapások okoznak, ilyenkor a tűz csak a felszínt égeti le, így a
gyökérzet épségben megmarad. A magas vízállás nem jó sawgrassnak, mivel
ha gyökere hosszú ideig oxigén nélkül marad, akkor elpusztul, ha viszont
sűrűn nő, akkor jó fészkelő helye az aligátoroknak.
A
kiemelkedő szigeteken többek között a következő növények jelennek meg:
mahagónifák, broméliák, orchideák, páfrányok, mangrovefák és
mocsárciprusok. Peripyton, az algákból álló növényi massza a
tápláléklánc alja, ezt eszik a lárvák és a mintegy 275 halfaj. Az
aligátor 1961 óta teljes védelem alatt állt, mivel majdnem kipusztult.
Mára az állomány annyira felszaporodott, hogy habár még védett, de újra
vadászható. A terület másik érdekes, kedves faja a floridai lamantin,
mely szintén védett, mivel sok egyed lelte halált a csónakok propellerei
miatt. Él itt még virginiai szarvas, floridai nyúl és puma is (floridai
párduc).
Snowy egret, hókócsag, (Egretta thula)
Négyszáz madárfajt jegyeztek fel, melyek életben maradásához Guy
Bradley-nek (1870-1905) a mocsár első vadőrének, nagy szerepe volt,
mivel az 1800-as években sorra lőtték a madarakat és adták el a tollakat
egy New Yorkban működő kalapgyárnak. A madártollal díszített női
kalapok annyira népszerűek voltak a századfordulón, hogy a kócsagos toll
28 grammja 32 dollár volt, ami drágábbnak számított akkor, mint az
ugyanekkora tömegű arany.
A kapzsiság nem ismert határokat és ezrével
pusztították a madarakat. 1901-ben már törvényben kellett szabályozni a
madarak kilövését és 1902-ben már őrt is állítottak szolgálatba a
madarak védelme érdekében. Guy Bradley az Everglades őrzőjeként
hajójával folyton járta a vizet, hogy tájékoztassa a vadászokat,
halászokat az új törvényről. A kócsag, gém, íbisz madárállomány
növekedésnek indult, bár az illegális vadászatok nem szűntek meg.
Tüskéspók (Gasteracantha cancriformis)
Egy háborús veterán, Captian Walter Smith többször is életveszélyesen
megfenyegette Guy Bradley-t, majd végül megölte. Ő volt ez első, aki
életét áldozta a természetvédelemért. Ezek után Smith kapitány hazament,
majd közölte a feleségével, hogy megy Key Westre és feladja magát, de
befolyásos politikai kapcsolatai miatt nem ítélték el. Guy halála után
pár évvel az USA minden államára kiterjedően, betiltották a védett
madarak tollkereskedelmét, így megmenekült az Everglades madárvilága.
A
klímaváltozás nagy hatással lehet az Evergladesre.
Az alacsony
tengerszint feletti magassága miatt, ha a tenger vízszintje
megemelkedik, akkor a térség ökoszisztémája könnyen felborulhat, több
faj kipusztulhat. Az édesvízi élőhelyeknek ugyanis nincs toleranciája a
sós vízzel szemben, így annak betörése megöli az adott társulást. Ezt
jól lehet látni, mikor időnként a hurrikánok miatt viharhullámok csapnak
be a területre, részlegesen pusztítva az élővilágot.
Pond apple (Annona glabra) aligátrok, teknősök eszik mikor érettsárgán lehullik a termés.
Nyáron és az őszi hónapokban a sok eső és a magasabb páratartalom
miatt a szúnyogállomány jelentősen felszaporodik, így a nemzeti park
csak részben látogatható, mivel egyes helyein annyi a vérszívó, hogy
képtelenség odakint tartózkodni. Legendák is keringenek arról, hogy az
éjszakára kint hagyott lovakat, teheneket reggelre a szúnyogok megölték,
mert kiszívták a vérüket, vagy épp az őrületbe kergették őket. Ezt a
saját bőrömön tapasztaltam, mikor bemerészkedtem egy árnyékos helyre,
hogy lefotózzak egy lepkefajt. A fotó nem sikerült. A kalandvágyók
felülhetnek az airboatra, mely a mocsár belsejébe visz.
Az airboat létrehozásában nagy szerepe volt az este dolgozó
valamikori békavadászoknak. Johnny Lamb egy éjszaka 34 kilónyi
békacombot gyűjtött össze. Az 1930-as évek elején, a gazdasági válság
idején, ez volt a munkája. Hatalmas területet kellett bejárnia lábon,
mert a túl sekély vízen a csónak nem ment. Munkájuk könnyebbé tételére
Johnny Lamp és barátja Russell Howard megépített egy lapos fenekű hajót,
amit egy 75 lóerős repülőpropellerrel hajtottak. Nem ők voltak azonban
az elsők, akik építettek az Evergladesen airboatot. Az 1900-as évek
elején Glenn Curtiss telente Miamiba utazott, hogy vadászhasson az
Evergladesen.
A békavadászokkal ellentétben neki volt bőven pénze, hogy
egy modernebb közlekedései járművet építsen, mely fél tucat fő
kényelmes, széltől védett utazást tette lehetővé – hajóját Scooternek
nevezte el. Mára a modern airboatok száma eléri a háromezret az
Evergladesen. Ezeket használják vadászatra, halászatra, turisták
szállítására.
Az Everglades Nemzeti Park alapítója, a kertész Ernest „Tom” Coe
(1866- 19519), akinek nevét egy látogatóközpont is viseli. Coe hatvan
évig Connecticutban élt, majd Miamiba költözött, és azonnal
beleszeretett a mocsárvilágba. Látta annak értékeit, illetve a pusztítás
mértékét. Húszéves munkája eredményeként jött létre a nemzeti park.
Egyedül bejárta többször is a területet hajóval, gyalog. Sokszor a
földön aludt, fejét pálmalevelekkel védve a szúnyoghadtól. 1928-ban
megszervezte az Everglades Trópusi Természetvédelmi Egyesületet.
Ragaszkodott a trópusi jelzőhöz, mivel a klíma közel trópusi, illetve
ezzel akarta kifejezni a terület egyediségét az Egyesült Államokon
belül.
Sorra kereste fel a befolyásos politikusokat, akiknek ajándékokat
küldött és meghívta őket egy-egy túrára. 1930-ban volt is egy,
politikusok részvételével zajló nagy terepszemle. Autóval, hajóval és
léghajóval járták be a területet. 1947. december 6. óta immár
hivatalosan is létezik az Everglades Nemzeti Park, ami nem jöhetett
volna létre Ernest Coe állhatatos munkája nélkül. 1997-ben a 105.
Kongresszus elismerte Coet az Everglades atyjának.
Ma illegális a Nemzeti Parkban található őshonos növények és állatok
engedély nélküli pusztítása, gyűjtése. Jelenleg, a védelem mellett a
terület megőrzése a világ legdrágább környezetvédelmi kísérlete.
Írta és fényképezte: Lenner Ádám
Kommentáld!