Az intelligencia nem emberi kiváltság. Régóta gyanítják, hogy az állatok világában is léteznek okosabbak és butábbak, s ezt immár kutatások is bizonyítják: bizonyos reakciók önmagukért beszélnek.

Az intelligens sertésről és csacsiról, a bölcs elefántról, a tanulékony delfinről eddig is számos tanulmányt írtak. A közelmúltban azonban az „ellenpólust”, a „szellemileg lemaradt” fajtákat is listázta Edward Thorndike az Állati intelligencia című tanulmányában.

Az amerikai professzor tizenöt év megfigyelései alapján állítja: nem hiszi, hogy az állat gondolkodik – legalábbis bizonyíték nincs rá –, ám a reakciók és a tanulékonyság alapján könnyű kiszűrni a kevésbé intelligens fajokat.

Afgán agár

Óriási meglepetés, de a kutató szerint – noha a legtöbb kutya közismerten okos – a nagytestű agárról ez nem mondható el. Az, amit az afgán agár kedvelői méltóságteljesnek és érzékenynek neveznek, a tanár úr szerint nem más, mint képtelenség arra, hogy a körülötte zajló eseményeket érzékelje. Az idegenekkel szemben elég távolságtartó, de nem azért, mert nagy benne a függetlenségi hajlam, hanem azért, mert kontaktusteremtésre abszolút alkalmatlan.

Állítólag könnyen tanul, de ha így van, akkor mit kezdjek azzal, hogy a betanított parancsoknak csak a legritkább esetben engedelmeskedik? – teszi fel a kérdést a professzor. „Az afgán agár mindenesetre zavarba ejtő jelenség nagy ellenmondásokkal: Már az sem biztos, hogy egyáltalán kutya-e? Jobban hasonlít sokszor egy furcsa nagy macskára, ami mancsával próbálja a csibészt távol tartani – ez egyébként sikerül is neki, mivel az a röhögéstől azonnal harckép-telenné válik. Máskor pedig inkább egy hisztis primadonna jut róla eszünkbe” – írták róla más szakértők.

Kakapo

Hihetetlen állat a repülésre képtelen új-zélandi papagáj. Olyan területen terjedt el, ahol ragadozó nincs, így aztán élelemből a bőség zavarát élvezte. Az új-zélandi papagájoknak gondolkodniuk egyáltalán nem kellett, hisz eleség volt, ellenség nem. Védekezési stratégiából is a leg­abszurdabbat választották. Ha rájuk ijesztenek, vagy megdermednek, vagy pedig fára másznak és leugranak.

Miután repülni nem tudnak, vagy a zuhanás végez velük, vagy a rájuk bukkanó vadász. Az őslakosok jól el voltak velük, leg­- feljebb nevettek a botorságukon. Ám amikor a szigetre kezdtek jövögetni a telepesek, s velük kutyák, macskák, disznók és patkányok, a védekezésképtelen faj populációja drasztikusan kezdett csökkenni. Napjainkban alig 125 kakapo él a szigeten – igaz, a húsz évvel ezelőtti harminchoz képest ez nem is rossz…

Pulyka

Téves a hiedelem, hogy zuhogó esőben a pulyka azért pusztul el, mert azt hiszi, inni kap, és a fejét az égnek emelve, száját kitátva várja az áldást, majd issza mindaddig, míg meg nem fullad. Az viszont tény, hogy ez a baromfi valóban olyan bamba, hogy képes minden ok nélkül percekig bámulni az eget. A szaporodás kérdésében is nevetséges a pulyka.

Tudományos kísérlet bizonyítja, hogy ahhoz, hogy a kakas ráugorjon a párjára, csak a fejét kell látnia. A vizsgálati példányt valahányszor egy botra tűzött pulykafejjel szembesítették, azonnal párosodni akart vele.

Panda

Nem véletlenül fenyegeti a kihalás veszélye az állatvilág egyik legkedvesebb fajtáját. Kutatók állítják: sötétek, mint az éjszaka. A pandák tulajdonképpen nagyvadak. Van foguk, az emésztőrendszerük szükség esetén a húst, halat és tojást is megemészti, ám ők a fejlődés folyamán, valamilyen érthetetlen oknál fogva rászoktak a bambuszra.

Csakhogy ennek a növénynek a levele rendkívül kis táperejű, így aztán egész nap enni kell a túlélésért. Következésképpen léhaságukon sem kell csodálkozni, hisz a bambusz ahhoz sem biz- tosít elég energiát, hogy felálljanak és elinduljanak. A párosodáshoz pláne nincs erő, elég az évenként egyszeri aktus. Csoda, hogy kihalnak?

Egér

Termetes „nagybátyjától”, a patkánytól eltérően az egér hihetetlenül buta. Az amerikai kutató egy egérfogóval tette próbára intelligen­ciáját. Persze nem az volt a gond vele, hogy bejutva képtelen volt onnan kiszabadulni, hisz a szerkezetet e célnak megfelelően állították össze.

– Két héten át próbálkoztam azzal, hogy rávezessem a kísérleti példányomat arra, hogy bemenni veszélyes. Hiába. Szinte hihetetlen, de ugyanaz az egér, miután kiengedtem, újra és újra bemászott a lyukba a csali után. 

forrás:.borsonline.hu