Az Arab palota alaprajza (1889)
Az Alhambra (arab eredetű spanyol szó, a spanyolok h nélkül ejtik: [aˈlambra]) egy mór építésű erőd és palota Granadától északkeletre, a Darro folyó mentén elterülő teraszos Sabika dombon, Dél-Spanyolországban (megépítésekor az erőd még al-Andalúszban terült el). A város óriási műemléke 1984 óta az UNESCO Világörökség része.
A dombtető – ahol az Alhambra fekszik – kétoldalt meredeken
ereszkedik lefelé, de a város felőli oldala a meredekebb, míg az
ellentétes oldalon inkább lankásan olvad bele környezetébe.
Története
| Arab |
| قصر الحمراء |
| Tudományos átirat |
| Qaṣr al-Ḥamrā' |
| Fordítás |
| A vörös erőd |
Neve a spanyolban az arab al-hamra (الحمراء) szóból származik, amelynek jelentése „a vörös”; teljes neve ugyanis arabul Kaszr al-Hamra: „A vörös erőd” volt.
1223-ban,
az első Naszrida uralkodó, I. Muhammad idején kezdték meg az
építkezéseket. Utódai, I. Júszuf, V. Muhammad és III. Júszuf granadai
emírek 1408-ig folytatták azt.
A komplexum szerencsésen vészelte át az 1492-es reconquista
időszakát. Az ostrom során nem pusztították el az Alhambra épületeit,
hanem amint elfoglalták azt, hozzáláttak restaurálási munkálatainak. A Katolikus Királyok pár évig itt tartózkodtak és innen irányították országaikat. Ám V. Károly német-római császár és spanyol király mégis lebontatott egy épületet, hogy helyére reneszánsz királyi palotát emeltessen magának.
Az igazán nagy pusztítást mégis az 1812-ben távozó francia megszállók okozták, akik távozásuk okán felrobbantották az Alhambrát.
A 19. században ismét megindult a restaurálás, mely mind a mai napig tart.
Szűz Mária-templom (Iglesia de Santa María)
Szűz Mária-templom
V. Károly palotájától keleti irányban áll a Szűz Mária-templom, amely 1581-1618 között keletkezett a régi Alhambra-mecset helyén. Átalakítása Juan de Herrera tervei alapján történt. A főkapu mellett jobb oldalon álló kőoszlop két keresztény emlékére készült, kik 1397-ben haltak vértanúhalált. Oltárképe Juan López Almagro alkotása, a Krisztus-kereszt pedig Alonso de Mena műve. Granada elfoglalása után ebben a templomban zajlott az első mise.
Ugyancsak a keresztény épületek sorát gazdagítja a Szent Ferenc-konvent (Convento de San Francisco) 1495-ből, amelyben jelenleg ún. parador szálló működik.
Generalife
Egzotikus kert
Az Alhambrával szemben, keleti irányban terül el a Generalife-palota (Palacio del Generalife). 1319-ben a Nap dombja (Cerro de Sol) nyúlványaira építették illetve parkosították a granadai királyok nyári pihenőhelyéül. I. Iszmail uralkodása idején készült. Építője Yannat al-Arif mester volt. Neve arabul Dzsennat al-Arif, azaz Az Építő Kertje volt.
Csodálatos kilátás nyílik innen az egész városra, a Genil és a Darro
folyók völgyeire. Bár az eredeti épület a 13. századból származott, de
ebből a déli pavilon mögötti maradványokat lehet csak látni. Paradicsomi
atmoszféra fogadja a látogatót, aki belép a Generalifébe: víz susogása,
csalogány éneke, buja kert veszi körül az ideérkezőt. Washington Irving a legendák és fantasztikus mesék helyszínének tartotta.
A Generalife az egyetlen megmaradt kertház a három egykor létezőből.
Az Alhambrával egy sétaút köti össze, mely közvetlenül a Medence-udvarba
vezet. Kertje különösen gazdag az egykori al-Andalúsz növényeiben, melyek egy részét még a mórok terjesztették el az Ibériai-félszigeten. Mesés gazdagsággal terem meg itt a tipikusan mediterrán növények sora, mint a Laurus nobilis (babér), a Cupressus sempervirens (ciprus), a Myrtus communis (mirtusz), a Nerium oleander (leánder), és Pinus halepensis (aleppói fenyő), illetve a dél-európai eredetű, de a kontinens nagyobb részén ültetett Celtis australis (déli ostorfa), Platanus hispanica (platán), Aesculus hippocastanum (vadgesztenye) és az Európa nagy részén honos Corylus avellana (közönséges mogyoró), Sambucus nigra (fekete bodza) és Taxus baccata (tiszafa). Mindezek mellett még fellelhető a kertben az észak-amerikai eredetű Acer negundo (zöld juhar), egy Európában agresszíven terjedő gyomfa is.
A Generalife részei a Színház, az Új kertek (Jardines nuevos), a Felső kertek (Jardines altos), a Déli pavilon (Pabellón Sur) és az Északi udvar (Pabellón Norte).
A Szultán Feleségének udvara (Patio de la Sultana) érdekes legendát tartogat. Eszerint Boabdil emír kedvenc felesége e helyen tartotta találkáit fiatal szeretőjével.
Legismertebb és legtöbbször ábrázolt része a Medence-udvar (Patio de la Acequia):
a legjelentősebb patio, a víz és árnyék kombinációja egy zárt kertben,
egyúttal az egész palota központja, sétautakkal és teraszokkal.
térkép ▼ 
Kommentáld!