Palmüra, latinosan Palmyra az ókori Szíria egyik fontos városa volt, mely egy oázisban, Damaszkusztól 215 km-re északkeletre és az Eufrátesztől 120 km-re délnyugatra helyezkedik el. A Szíriai-sivatagot keresztülszelő karavánok hosszú évszázadokon keresztül virágzó városa „a sivatag mátkája” néven volt ismert. A görög Palmüra városnév az eredeti arámi Tadmor név fordítása, amelynek jelentése ’pálmafa’. Tadmur (arabul تدمر) a neve az ókori romok melletti, turizmusból élő mai kisvárosnak is.
Története
Ókor
Közelről az ókori Palmüra
A római színház színpada
Női temetkezési mellszobor. Palmüra. Közép-késői 2. század
British Museum
A Kalat ibn Maan vár éjszaka
A városról legkorábban Mári archívuma tesz említést az i. e. 2. évezredben.
Mári egy másik kereskedőváros volt, melyet a kiterjedt kereskedelmi
hálózat kapcsolt össze Mezopotámiával és Észak-Szíriával. A Héber Biblia,
a Krónikák második könyve (8.4) említi Tadmor nevét, mint sivatagi
várost, melyet Salamon védelmezett. Tamar városát említi a Királyok első
könyve (9.18) is melyet szintén Salamon védelmezett, ez hagyományosan
„Tadmor”–nak olvasható (lásd. Qere), de ez lehet, hogy a Holt-tenger
közelében levő helyre vonatkozik.
Josephus Flavius, a A zsidók története VIII. könyvében szintén említi Tadmor városát, a görög Palmüra névvel, amit Salamon építtetett.
A modern héberben Palmüra neve Tadmor. A „Palmüra” név pontos
etimológiája nem ismert, még ha néhány nézet szerint a térségben növő
pálmafákra vonatkozik, mások viszont kevésbé biztosak ebben és úgy
hiszik, hogy a „Tadmor” nevének helytelen fordítása (c.f. Colledge,
Seyrig, Starcky és mások).
Római Birodalom
Amikor a Szeleukidák elfoglalták Szíriát i. e. 323-ban, a város magára maradt és függetlenné vált. Az i. e. 1. században a város felvirágzott, mint a kelet-nyugati kereskedőutak pihenőhelye és a Tömjénút végpontja. I. e. 41-ben a rómaiak Marcus Antonius
alatt megpróbálták elfoglalni Palmürát, de nem sikerült, mert a
városiak elmenekültek az Eufrátesz másik oldalára, miután a kémektől
értesültek a rómaiak közeledéséről. Palmyra a rómaiak szövetségesévé
vált Tiberius (14-37) uralkodásának idején.
Petra 105-ös elfoglalásával a Tömjénút kereskedelmének ellenőrzése végleg Palmüra kezébe került. A Perzsiát, Indiát, Kínát és a Római Birodalmat
összekötő kereskedelmi út fontossága a rómaiak és parthusok
háborúskodása ellenére folymatosan növekedett, így a város gazdasági
súlya is. Hadrianus 129-ben meglátogatta a várost és az annyira elbűvölte, hogy szabad várossá nyilvánította és átnevezte Palmyra Hadrianára.
Az Újperzsa Birodalom megalakulása és előretőrése negatív hatással volt a város kereskedelmére. Gallienus római császár ezt felismerve dux Orientis címmel ruházta fel a város királyát, Odenathust, aki Aegyptus, Syria, Arabia Petraea és az anatóliai provinciák erőforrásai felett rendelkezve gyors hadjáratban a fővárosig, Ktésziphónig űzte a perzsákat. Amikor azonban túlzott hatalma veszélyessé vált, meggyilkolták fiával együtt (267 k.). Ekkor özvegye, Zenóbia ragadta meg a hatalmat Palmüra felett a fia, Vaballathus nevében.
Zenóbia önállósította magát, gyermekét imperatori címmel ruházta fel, és meghódította a római Közel-Kelet nagy részét Egyiptom egy részét is beleértve. Északon a Boszporuszig jutottak a palmürai hadak. Miután hatalmát biztosította, Aurelianus császár 272-ben
ellencsapást indított, és még abban az évben leverte a várost. Miután
távozott, Zenóbiával rabláncon, a legyőzött Palmüra fellázadt. A
visszatérő császár ekkor már le is rombolta a várost (273), ami elnéptelenedett, és nyerte el körülbelüli mai formáját.
Palmüra mellé katonai tábort építtettek, amit Diocletianus kibővített. A későbbiekben kisebb város alakult ki, a Bizánci Birodalom időszakában néhány kisebb templom is épült. A kereskedelmi utak már elkerülték a jelentéktelen települést.
Újabb ásatások
A helyszín az UNESCO kulturális világörökségi listájára 1980-ban került fel. Régészeti feltárása a XX. században kezdődött és ma is tart még.
Palmyra romjai sokáig aludták mély álmukat, de néhány európai is
eljutott a romokig, így az angol Robert Wood is 1751-ben, akinek
gyűjtései lázba hozták Európát. A tudományos értékű feltárás az I.
világháború után indult meg. Először a leghíresebb műemléket ásták ki, a
Babilonból importált Baál templomát, ahol az oszlopsorral övezett
széles út ér véget mely mentén a legfontosabb épületek csoportosulnak.
Napjainkban régészeti csoportok számos országból folytatnak
ásatásokat a terület különböző részein. 2005 májusában lengyel
kutatócsoport feltárta a Lat templomnál felfedezett, egy részleteiben
gazdag faragású kőszobrot a győzelem szárnyas istennőjének Nike szobrát.
Külső hivatkozások
Információ
Fényképek
Palmyra hajnali panorámája
térkép ▼ 
Kommentáld!