ADY ENDRE
Diósadi Ady Endre, teljes nevén: Ady András Endre( Érmindszent,1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.) a huszadik század
egyik legjelentősebb magyar költője.
A magyar politikai újságírás egyik
legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést
és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden
jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató
magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly
lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség,
a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei.
Érmindszent, diósadi Ady Endre szülőháza
1888 őszén a nagykárolyi
piarista gimnázium első osztályába íratták be, s az alsó négy osztályt
ebben a katolikus iskolában végezte el. 1892 szeptemberében Zilahon, a Wesselényi Miklós Református Kollégiumban folytatta gimnáziumi tanulmányait. Versekben vallotta meg ragaszkodását iskolájához s tanáraihoz.
A
család úgy döntött, hogy a nagy fiú jogász lesz. Ady tehát 1896 őszén
beiratkozott a debreceni jogakadémiára. Erősen hatott rá a maga korában
híres filozófus Friedrich Nietzsche. A századvég magyar írói a lázadót
látták benne, Adyt is elsősorban a régi ítéleteket romboló gesztusával s
a felsőbbrendű ember jogait hirdető tanításával ragadta meg.
1899 júliusában Debrecenben jelent meg legelső verseskötete Versek címmel.
Nagy hatással volt rá a polgári radikalizmus politikai programja, mely
harcot hirdetett a magyarság kulturális és szociális elmaradottsága
ellen, s céljai között szerepelt az addig uralkodó osztályok hatalmának
megtörése s a munkásság és a parasztság gazdasági és műveltségbeli
felemelése.
Ady Endre, az újságíró
1904-ben a Budapesti Naplónál helyezkedett el, ahol 500 cikk és egy sor költemény jelent meg az ő tollából.
Ady Endre a modern magyar sajtótörténetnek is az egyik kiemelkedő alakja. „Újságíró-volta egyáltalán nem véletlenszerű. Ő nem úgy került a sajtóhoz, mint Petőfi
(…) költői tehetségének jutalmaképp, és hogy megélhetéséről valamiképp
gondoskodjanak. Ady előbb volt jó újságíró, mint jó költő, és mindvégig
megőrizte újságíró természetét” – írta róla Szerb Antal. Ady a nagyváradi Napló munkatársa volt, és itt, a szerkesztőségben ismerkedett meg szerelmével, Lédával. Párizsból visszatért Nagyváradra s így szólította Váradot: Olyan gyönyörűszép Nagyvárad, mint egy kis Pece-parti Párizs.
Ady 1903 őszén ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal Nagyváradon. A
szépsége, asszonyisága teljében lévő fiatalasszony a Balkánról érkezett
szülővárosába rövid pihenőre; többek között férje zavaros üzleti ügyeit
is feledni. A fiatal újságíróhoz kezdetben csak szeszélyből, volt
szeretője bosszantására közeledett, ám a kapcsolat egyre inkább
elhatalmasodott rajtuk. 1904-ben Ady Léda után utazik Párizsba.
Kíméletlen harc indult gőgös hangvétele, így személye ellen is
1905 januárjában jött haza Budapestre, ahol állás várta a Budapesti Naplónál.
Adyt költeményei miatt eddig is ellenséges figyelem vette körül, de a
támadások pergőtüzébe akkor került, amikor 1906 februárjában megjelent
harmadik verseskötete, az Új versek.
Ez a könyv
korszakzáró és korszaknyitó volt a magyar irodalom történetében. Ez az
alkotás költői magatartás és látásmód tekintetében egészen más volt,
mint amit az emberek megszoktak. Nemcsak a maradi műveletlenséget
ostorozó hang jelentett kihívást, hanem az a gőgös, arisztokratikus
önszemlélet is, mely őt különb magyarnak és nagyobb költőnek tüntette
fel mindenki másnál.
Kíméletlen harc indult ellene, de voltak olyanok is akik mellé
álltak, mert megérezték költészetének meghökkentően új jellegét. Az
igaztalan vádaskodások egyenlőre meggyűlöltették vele Magyarországot és
1906 júniusában Párizsba menekült.
Nyugat, és a Léda-viszony kihűlése
1907 nyarán érkezett
vissza, s itthon anyagi, megélhetési problémái támadtak.
Elszigeteltségét az 1908. január 1-én megindult Nyugat enyhítette,
melynek haláláig főmunkatársa volt. 1904-1911 között hétszer járt
Párizsban, de Lédával itthon is találkozott. Ezek a Párizsi
tartózkodások egyre rövidültek, s a Léda-szerelem kezdett lassan
kihűlni.
1914-ig évente jelentek meg kötetei, s ekkor már a népszerűség és siker is mellé szegődött. 1908-ban adta ki Az Illés szekerén című könyvét, melyben új témaként jelentkeztek az istenes és a forradalmi költemények.
A Lédával való áldatlan viszony formálisan 1912 áprilisában szakadt meg. Pár nap múlva ezután született meg az Elbocsátó, szép üzenet, ez a kegyetlen, igazságtalan és gyilkosan gőgös vers.
Borítékban érkezett a szerelem
Lédával való szakításának első hírére valósággal ostrom alá vették
azok a nők, akik minden híres emberbe bele szoktak habarodni. Az átlagos
levélírók között azonban feltűnt egy fiatal 16 éves kislány, aki
egészen más hangon közeledett a költőhöz. A levelek éveken át jöttek. A
kezdetben rokoni hang egyre bensőségesebb, szerelmesebb lett.
Berta levelei mindig azzal a refrénszerű vissza visszatérő
türelmetlen sürgetéssel záródtak, hogy tegyen már végre egy rokoni
látogatást, keresse fel unokahúgát Csucsán.
1915-ben megtartották
az esküvőt. A két idegember közötti házasság nem lehetett boldog, egy
ideig mégis csak védelmet jelentett e kései szerelem. Erről a
megnyugvásról vallanak a Csinszka versek, amelyekben a nyoma sem
fedezhető fel a későbbi megromlott és kibírhatatlanná vált házaséletnek.
Az új kötet A halottak élén 1918-ban hagyta el a sajtót. A kimaradt versek csak a költő halála után jelenhettek meg, 1923-ban Az utolsó hajók címmel
.A Tisza-gyilkosság
után szélütést kapott, ettől kezdve beszéde szaggatottá vált, de elméje
tiszta maradt. Élete utolsó heteiben súlyos beteg volt,
tüdőgyulladással küzdött: a Liget Szanatóriumban halt meg 1919. január 27-én, 41 évesen.
Temetése január 29-én volt: koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, ahol Kunfi Zsigmond, Móricz Zsigmond, Vincze Sándor, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Pikler Gyula, Bíró Lajos, Jászi Oszkár, Kernstok Károly, Schöpflin Aladár
és sok más közéleti személyiség mellett több ezren rótták le
kegyeletüket és búcsúztatták, majd kísérték utolsó útjára fedetlen
fővel, a Múzeum körúton és a Rákóczi úton át a Kerepesi temetőig.
Kommentáld!