A székelység, történelme folyamán nemcsak a hazához való hűségét, bátorságát, vitézségét és szabadságszeretetét bizonyította, hanem szavahihetőségének, éles észjárásának, leleményességének és jó értelemben vett furfangjának is számtalan tanújelét adta, de a kitartás, szorgalom és mély Istenhit is jellemvonásai közé tartozott. Nemes tulajdonságaink az Úrnak köszönhetők, aki a Kárpát-medence és a magyarság védelmére rendelt, mi pedig ily módon felvértezve, hol a fejsze nyelét, hogy a kard markolatát szorongatva igyekeztünk eleget tenni ebbéli kötelezettségeinknek. 

Rátermett és elkötelezett vezetők nélkül azonban még így is rég elvesztünk volna, mert a történelem hullámverésében a legtehetségesebb közösség is eltévelyedik és szétszóródik, ha nincs, aki a helyes irányt felismerje és megmutassa, aki a tagjait lelkesítse és összetartsa. Éppen ezért minden okunk megvan a hálaadásra, amiért a legsötétebb korszakokban és a legnagyobb megpróbáltatások közepette is akadtak ilyen személyiségeink. 

Ez a szerep jutott Gábor Áronnak is, aki 200 esztendeje, 1814. november 27-én látta meg a napot, a Keleti-Kárpátok lábánál fekvő Bereck városában. Az sem volt a véletlen műve, hogy éppen ott és pont akkor lépte át e világ küszöbét, hiszen amint később többször is bebizonyosodott, születésének helye és ideje határozta meg az életútját, magatartását és tetteit. 

A származásából fakadó katonakötelezettség kényszere nélkül ugyanis nem jutott volna az ágyúöntéshez és tüzérek kiképzéséhez szükséges ismeretek birtokába, ennek hiányában viszont a háromszékieket sem lett volna képes további küzdelemre bíztatni és lelkesíteni. De ő nem csak a szavak, hanem a tettek embere is volt, aki tehetségét a szabadságáért harcoló népe szolgálatába állította, korszerű fegyvereket, a használatukhoz szükséges tudást, s ezáltal reményt adva és önbizalmat biztosítva nekik. 

Gábor Áron megmutatta, hogy a hazáért hogyan kell élni, de halni is, ha a helyzet azt úgy követeli. Hős volt, akinek példája átsüt a távozása óta eltelt több mint másfél évszázadon, és helytállásra sarkall minket, kései utódokat, hiszen a feladat nekünk is adott: más eszközökkel ugyan, de megvívni a magunk szabadságharcát, szülőföldünk és magyarságunk megtartása érdekében.

Bedő Zoltán

Székely Hírmondó