Általános felfogás a gólyáról, hogy a család, a hűség, az anyai gondoskodás, a bőség szimbólumának tekintették, és már a régi időkben is közkedvelt, nagy tiszteletnek örvendő állat volt.

 Az ókori görögök úgy vélték, hogy a gólyákban az elhunyt emberek lelkei élnek tovább, míg az arab világban a Mekkába eljutni nem tudó elhunytak lelkét vélték felfedezni a gólyában, akinek így madárszárnyon kell megtenni ezt az utat.

Európában szerencsehozóként, tekintettek rá. Régen úgy hitték, hogy akinek a házára gólya telepszik, és fészket rak a kéményre, annak a házát megvédi a villámlástól és a tűztől, gazdagságot és hosszú életet hoz a ház népére. A gólyafészket nem szabadott lerombolni, mert akkor átok sújtotta a leromboló házát.

Az ókori rómaiak Vénusz istennő állatának tekintették a gólyát, aki szerelmet és áldást hoz a gólyafészekkel rendelkező házra és népére; a gyereknek hírül adva, hogy gondoskodniuk kell majd szüleikről.

További népi hiedelmek a gólyáról:

Akinek a háza udvarán, vagy a ház előtti árokban békát fog a gólya, ott gyermekáldás várható.

Aki először álldogáló gólyát pillant meg tavasszal, az egész évben lusta lesz, de ez a "csapás" megelőzhető az alábbi mondóka fél lábon történő elmondásával:

"Gólyát látok, fél lábon állok, 

Aki nem áll fél lábon, Lusta lesz a nyáron."

Aki repülő gólyával találkozik először, az egész évben szorgalmas lesz.

Aki földön álló gólyát lát az egész évben otthon marad, aki repülő gólyát lát az egész évben utazni fog.

A kisbabák, a tó közepén kinyílott vízililiomok között „teremnek”. Oda csak a gólya tud bemenni hosszú lábával, majd hosszú csőrével megfogja a baba hasát, és egy pelenkába beleteszi. Így alakul ki a köldök. A gólya a csőrében összefogja a pelenka csücskeit, felszáll, és annak a háznak az ablakán teszi be a babát, ahol gyermekáldást várnak. Mivel a gólya nem tudja, hogy kisfiút vagy kislányt szeretne a család, így véletlenszerűen dől el a kisbaba neme.

A fehér gólya a magyar nép kedvelt madara, de szinte egész elterjedési területén szeretik az emberek, különféle hiedelmek kötődnek hozzá. Több európai nép – például a litvánok – hozzánk hasonlóan a nemzet madarának tartja. Még a finn gyerekeket is a gólya hozza, pedig arrafelé nem fészkel a szerencsehozó madár, s előfordulása is csak alkalmi.

Vannak közismert, kedvelt madaraink, mint a gólya, a kakukk, de egyik sem tudott oly közel férkőzni az emberek gondolatvilágához mint a fecske. Számtalan dalban, versben, mondókában megénekelték már. A népi hiedelmek hosszú időn keresztül isten madarának tekinteték és nagy tiszteletben részesítették. Mindenhol örömmel nézték ha fészket rakott az eresz alá. Úgy tartották, hogy szerencsét hoz a házra és népére. Nem is csoda, hogy a fecske az ember egyik legkedvesebb madara lett, hiszen oly közelségben éli életét, neveli fiókáit, hogy már szinte ” házi madárnak ” tekinthetnénk, és kedvessége, bájossága semmihez nem hasonlítható.

Tavasszal, amikor a villás farkú füsti fecskék megérkeznek Dél-Afrikai téli szállásukról, gyakran ugyanazt az ereszaljat, istállót keresik meg, ahol tavaly fészkeltek.

A néphit nálunk az isten madarának tekinti. A fecskét nagy előkészületekkel várják tavasszal az egész Kárpát-medence területén. Erdélyben, a Nyárád-mentén nagypénteken a gyerekek kitakarítják az ott hagyott fészkeket és kalácsdarabokat tesznek beléjük. A kalotaszegi gazdák leveszik kalapjukat és úgy köszöntik az első fecskét, és Kisasszony napján ugyanúgy búcsúznak el tőlük. 

 . Általános hiedelem volt, hogy ahová a madár fészket rak, az a porta szerencsés lesz. Aki megütötte, vagy megölte a szent állatot, vagy leverte a fészket, azt hamarosan szerencsétlenség érte. Alsófehéren úgy tartották, hogy az ilyen embernek elszárad a keze, Udvarhelyen pedig azt mondták, hogy megmarja a kígyó, míg Jászladányban a nép szerint az isten néma gyerekkel bünteti meg a rongálót. Palóc vidéken azt mondták, hogy a fecske tüzet visz arra a házra, ahol a fészkét leverték.

A mongoloknál megmaradt egy ősi mítosz,  abban azt olvashatjuk, hogy a fecske mentette meg az emberiséget a mitikus íjász nyilától. A korai „kínai” mitológiában - mely nagyon sok hun elemet őrzött meg - a fecske termékenységi szimbólum és egyben az Ég küldötte is.  A sokszor csak feketének emlegetett madár segítette hozzá az egyik ősi, kínai-hun dinasztiát a gyermekáldáshoz. A történet szerint az anya éppen vízben fürdött és fiúért imádkozott. Éppen akkor repült arra egy fecske és a nő szájába ejtett egy tojást. Az asszony azt lenyelte és hamarosan fia született. A motívum nem egyedüli a belső-ázsiai térségben, hiszen hasonlóval találkozhatunk a Kr. u. 2 századi hun rokon népnél, a szienpinél. Tan Si Huaj születése kapcsán feljegyezték, hogy a fentivel nagyon hasonló módon született a nagy hadvezér és államférfi: az anya szájába jég hullott és attól termékenyült meg./forrás: barikád./

 .

A kakukk képes megjósolni, hogy meddig él az ember, ehhez a következő kérdést intézzük hozzá: „Kakukkmadár, mikor lesz a nyár, hány esztendeig élek én?” Ahányat szól a kakukk, annyi évet él a kérdező. Hasonlóan kaphatnak választ az eladósorban lévő lányok, ha férjhezmenetelük évét kérdezik a madártól.

Éjjeli állatokat nappal látni szokatlan, és a hit szerint a természet rendje ellen való, talán ezért is övezi babonás félelem a jelenséget. Sokáig baljós ómennek tekintették, ha bagoly néz be az ablakon, illetve denevér repül a szobába. Nemcsak a bagolyhoz, de a verébhez is kapcsolódtak babonák. Az ókori Rómában úgy tartották, a verebek viszik a halott lelkeket az alvilágba, és balszerencsét hoz, ha egyet is elpusztít valaki közülük 

A Varjú 

A varjak bámulatos intelligenciával rendelkeznek, és - „unokatestvérükkel”, a hollókkal együtt - sokak szerint ők a legokosabb madarak. Képesek a tevékenységük megtervezésre és az egymás közti kommunikációra. Egyes fajaiknál a kezdetleges eszközhasználatot is megfigyelték. Megtaníthatók a számolásra, valamint egyes szavak, rövid mondatok elmondására. Némelyikük „kiejtése” jobb, mint a papagájoké. Intelligenciájuk ellenére ritkán válnak hobbi vagy háziállattá. Erről elsősorban a kártékonyságuk tehet, ami olykor nagyon sok kellemetlenséget okozhat. Az idők során az emberek számára varjú egyre inkább a mezőgazdasággal, a betakarítással kapcsolódott össze, Franciaországban még ma is fesztivált szentelnek e madárnak. A velük élő paraszt emberek számára a varjak többek voltak, mint egyszerű madarak, a beszélőképességük és az emberekhez való kötődésük miatt egyesek „tollas embereknek” nevezték őket.

E figyelemre méltó madarak világszerte szerepelnek a legendákban és mítoszokban. Bölcsességük, intelligenciájuk okán gyakran álltak az ősi istenek, mitológiai királyok szolgálatában. Akárcsak a hollók, a varjak is az isten, a halál vagy a katasztrófa hírnökei. Kínában a fekete varjú a gonoszságot és a rosszindulatot testesíti meg, míg a vörös vagy aranyszínű a Napot és a gyermeki kegyességet reprezentálja. A mitikus ábrázolásokon a napot gyakran egy háromlábú varjúval jelenítették meg, mivel a három a fény és a napot megtestesítő istennő száma volt. A japán sinto vallásban a szent varjak az istenek hírvivői. A zsidó hagyomány a halál madarának tekinti, míg a keresztényeknél a magányt jelenti, valamint a Sátánt szimbolizálja. Azt mondják, hogy csak egyszer választ párt magának, ezért a hűség kifejezője is. E monogám természetük lehet az oka annak, hogy az esküvői ünnepségeken szokás volt két varjat elengedni. Ha a madarak együtt maradtak, az annak a jele volt, hogy a házaspár is hosszú ideig kitart egymás mellett, ám ha a repülés közben elváltak, ugyanezt prognosztizálták a fiatalok esetében is. (Egyes helyeken az előrejelzésre varjak helyett galambokat használtak.)

Egykoron azt hitték, hogy a madarak viszik a lelkeket a mennyországba, vagy a túlvilágra. Mivel a madarak repülnek, kézenfekvő volt ezt a gyakorlatot hozzájuk társítani. Ha pedig a madár berepült a házba, arra gondoltak, hogy a madár a házból kíván egy lelket magával vinni a halálba. Számos kultúrában a varjakat és a hollókat tekintették a lelkek hordozóinak. A halállal való összekapcsolásuk valószínűleg onnan ered, hogy a varjakat gyakran láthatták, hogy a csatamezőkön, vagy a temetőkben emberi és állati maradványokkal táplálkoznak.

E madarak és a hozzájuk tapadó babonák szerepet kaptak az emberek mindennapjaiban is. A varjakat már a régi római idők óta jövendölésre használják. A ház körül köröző varjakat általában nem tekintik jó ómennek. A varjúcsapat egy közelgő harc vagy nagy katasztrófa bekövetkeztére figyelmeztet. Egy magányos varjú megjelenése, egyetlen ember halálát hirdeti. A haláleset abban a házban várható, amelyik fölött a varjú látható. A negatív babonás megítélésükből fakadóan, a varjak a népi hiedelemben jó ismerői a boszorkányoknak.

A walesiek szerint, ha egy varjú keresztezte az útjukat, balszerencsét jelentett. Ha viszont két varjú repült át előttük, a szerencse megfordulását jelezte. Az Egyesült Államok keleti partján található New England állam lakói számára viszont a balra elhúzó két varjú a balszerencse egyértelmű jele volt. A jóslás érdekében gyakran megszámlálták a varjakat. Egy régi angolszász népi rigmus szerint egy varjú rosszat jelent, a kettő viszont szerencsét hoz. A három varjú egészséget, a négy jómódot jelez, az öt varjú azonban betegséget, a hat pedig halált jelent.

Indiában a varjúkárogás vendégek érkezését jelzi előre. Másutt jelentéssel bírhat a károgás ideje és a károgások száma is.

Az angoloknál döglött varjat találni az úton jó szerencsét jelez, viszont a templomkertben látott varjak valamilyen szerencsétlenség vagy katasztrófa hírnökei. Egy régi francia mondás szerint a gonosz papokból hollók, míg a rossz nővérekből szarkák lesznek. A görögök az elviselhetetlen embertársukat a „Menj a varjakhoz!” szavakkal küldték a pokolba. Az írek viszont az elszalasztott lehetőséget kapcsolták össze e madárral. A jól ismert „eső után köpönyeg” mondásunknak náluk a „mehetsz érte a varjak után” felel meg. A régi rómaiak pedig, ha valamit megoldhatatlannak tartottak, azt mondták, hogy olyan ez, mintha a varjú szemét kellene kiszúrni. Azt pedig, hogy a varjak miért oly csendesek a nyár közepén, amikor levedlik régi tollruhájukat, a francia parasztok régen azzal magyarázták, hogy titokban a fekete tollaikkal kívánnak adózni a Sátánnak.

A koreaiak szerint, ha kora reggel iskolába vagy munkahelyre menet varjakat lát az ember, az egész napja balszerencsés lesz. A pechsorozat legalább egy napig fog tartani. Sri Lankán, ha egy varjú átrepül a ház fölött, az annak az előjele, hogy a bennlakók közül valakinek el kell távoznia. Ha a háztetőn egy varjú károg, jó hírek várhatók; ha a ház előtt károg, látogatók jöttére lehet számítani.

Az álomfejtők úgy vélik, hogy varjúval álmodni, csalódást jelent mindenben, bánatra, balszerencsére figyelmeztet, sőt halált is jelezhet. Ha varjúkárogást hall, akkor mások rossz tanácsára hallgatva vagyonvesztésre számíthat az álmodó. Fiatalember számára viszont azt jelzi, hogy egy asszony, aki kiszemelte magának, hamarosan elcsavarja a fejét.