Zsadányi és törökszentmiklósi Almásy László (Borostyánkő, 1895. augusztus 22. – Salzburg, 1951. március 22.) utazó, Afrika-kutató, felfedező.

Felfedezése

Almásy László felfedező első repülős felfedező útjára barátjával, Zichy Nándorral indult 1931. Augusztus 21 –én Mátyásföldről. A felvétel Budapesten, a Mátyásföldi Repülőtéren készült 1931. Augusztus 21 –én. Almásy Londonban, használtan vásárolta a G-AADP brit lajstromjelű, DH-60 –as repülőgépet.

Megállapodott egy Kairóból induló expedició vezetőjével, G. Malins –al, hogy vele tart az expedíción az Észak-Szudáni Uweinat-ba. 1931 augusztus 21 –én indultak Budapestről, a Mátyásföldi Repülőtérről. Isztambulból augusztus 23 –án indultak tovább.

A Taurus hegy fölötti átrepülés nehéz volt, a hegylánc túloldalán a leáramló légtömeg a könnyű kis gépet a meredélynek csapta augusztus 25 –én. Almásy majdnem ki is esett a gépből, de Zichy szerencsére átvette a sérült gép vezetését.

Végül Aleppoban, egy szíriai francia katonai repülőtéren szerencsésen leszálltak. A sérült gépet Alexandriába, majd onnan Angliába szállították. A sziriai sajtó azt írta, hogy a balesetben meghaltak. A Malins expedíció elindult nélkülük. De Havilland visszavásárolta és helyreállította az összetört gépet, majd eladta Sir Robert Clayton East Clayton-nak.

Almásy László és Zichy Nándor első felfedező útja repülőn - 1931. augusztus 21, Mátyásföld, Budapest

1932. május 1-jén tette első jelentős felfedezését, amikor megtalálta a Zarzura oázist, felfedezőtársai Sir Robert Clayton, Penderel repülő-alezredes és Patrick Clayton voltak. A csapat felfedezte a Gilf Kebír fennsík északi fővölgyét, a Vádi Abd el Malikot.

A csapat a homokdűnéken keresztül, Egyiptomon át közelítette meg Zarzurát. A helybeliek csak a keréknyomok láttán hitték el Almásynak, hogy a homoktengeren keresztül érte el Zarzurát, és az Abu Ramla (a Homok Atyja) nevet adták neki.

A felfedezés világszerte elterjedt, és 1933-ban, a Universal filmtársaság pénzügyi támogatását élvezve, visszatért Egyiptomba, a Gilf Kebír térségébe. Az expedíció tagjaként utazó Kádár László, később a magyar földrajztudomány jeles személyisége, fontos megfigyeléseket és megállapításokat tett a sivatagi homokformák, a dűnetípusok kialakulásával kapcsolatban.

Az expedíció a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen helyeit térképezte fel. Almásy a fennsík tanúhegyektől övezett völgyének homokkő sziklabarlangjaiban ősi állat-és emberábrázolásokra bukkant. A Képek völgyének (Vádi Szúra) nevezett barlangokban neolitikus strucc-, pálma- gazella-, zsiráfábrázolásokat vörössel festettek a falakra. Ekkor fedezte fel az ún. Úszók barlangját.

A növény- és vízábrázolásokból arra a következtetésre jutott, hogy egykor azon a helyen, ahol egy fűszál sem maradt, meg időszakos vagy állandó vizek voltak.^[4] Ain Dua sziklabarlangjaiban körülbelül 800, fehérrel, vörössel, barnával és sárgával színezett állatalakot és feketével ábrázolt emberformát találtak. A közel negyven szikláról és a 20-nál több barlangról fényképek és vázlatok százait készítették, továbbá a barlangokban talált kőszerszámokból is sok ládányit gyűjtöttek össze.

Almásy 1934-ben és 1935-ben térképezte fel a Szahara közepén található Nagy homoktenger nevű hatalmas homoksivatagot.

Almásy tudósított először arról, hogy a Nílus egyik szigetén, Vádi Halfa közelében egy „magyar” nevű berber törzs él, amelynek tagjai állítólag II. Szolimán szultán serege által összefogdosott magyar hadifoglyok, majd katonák leszármazottai. A törzs magyarabnak nevezi magát.

Közreműködött az egyiptomi sportrepülés létrejöttében, megalapította a kairói Aero Clubot. A háború előtti években az egyiptomi királyi család és a kairói térképészeti intézet számára teljesített megbízásokat, valamint repülésoktatásból és sportrepülőgépek eladásából szerzett jövedelmet.

Almásy 1929-ben a khartúmi Grand Hotel előtt

Almásy László Ede (1895-1951), századunk nemzetközi jelentőségű Szahara-kutatója 1895-ben született Borostyánkőn (ma Bernstein, Ausztria) magyar nemesi, de nem grófi család sarjaként. 

A borostyánkői kastély Bernstein, Burgenland

Gyermekkorától kezdve szenvedélyesen érdeklődött a gépkocsi és a repülőgép iránt. Az angliai középiskola után a hazai aviatika úttörője, majd az I. világháború kitüntetett hadipilótája volt. 

1926-tól a grazi Steyr-gyár szombathelyi képviselőjeként több rövidebb utat tett Egyiptomban és Szudánban. Először azért ment, hogy szudáni vadászaton vegyen részt Esterházy Antal herceggel, majd megbízásból tért vissza, hogy a gépkocsik menetképességeit bizonyítsa.

A Steyr túrakocsi 1926-ban  Meroe, Egyiptom

Expedíciók

Első hosszabb expedícióját 1929-ben vezette, ekkor a híres Darb el-Arbain ősi karavánút, a „Negyven nap útja“ egy szakaszát fedezte fel újra. Életének fordulópontja volt ez a kalandos autóút, a sivatagi szerelem kezdete. 

Almásy a következő évtizedben az ismeretlen Szahara, különösen a Líbiai-sivatag ekkor hallott legendáinak nyomába eredt. Bekapcsolódott az elveszett kincses oázis, a három völgy alkotta, legendás Zarzura kutatásába.

Rupert a, Gypsy Moth (moly) a sivatag felett 1932

1931-ben azonban gróf Zichy Nándorral útban Egyiptom felé repülőgépével Szíriában viharba került és lezuhant. 
1932-ben Almásy expedícióját a fiatal angol arisztokrata, Sir Robert Clayton East-Clayton segítségével szervezte meg a sivatag belsejében rejlő hatalmas fennsík, a Gilf Kebir (Nagy Fal) területére. 


Az expedíció a gépkocsik mellett sportrepülőgépet is használt felderítésre, s ennek a technikai újításnak köszönhetően sikerült a titokzatos völgyek közül kettő helyzetét meghatározniuk. 

A következő évben (1933) azonban valóságos versenyfutás

Almásy és az előző évi vállalkozás tagja, Patrick Clayton mérnök között.

A két Clayton nem állt rokoni kapcsolatban. 

Almásy támogatója és társa, Sir Clayton tragikus hirtelenséggel elhunyt, ám felesége, Lady Dorothy Clayton férje emlékére expedíciót szervezett a sivatagba. Ám az özvegy nem Almásy, hanem annak versenytársa, Patrick Clayton angol mérnök oldalán jutott el a két völgybe! 

a Talh Vádi  Gilf Kebir, 1933

Almásy anyagi nehézségek miatt később indult, és a két társaság talán szándékosan elkerülte egymást a sivatagban. Hősünk így nem találkozott a fiatal  angol özveggyel, aki angliai visszatérése után röviddel, egy furcsa repülősbaleset miatt elhunyt. 
A kedvezőtlen körülmények ellenére Almásy felfedezői pályájának csúcspontja volt az 1933-as expedíció. Sikerült ugyanis egy bennszülött útmutatása alapján a harmadik vádit, az akáciák völgyét (Wadi Talh) megtalálnia, így Zarzura három völgye - Almásy szerint - legendából va lósággá vált.

Zarzura oázis (?) a levegőből (1932)

Almásy legjelentősebb felfedezései azonban azok az őskori sziklaképek ("Az úszók barlangja") , amelyeket ekkor talált a Gilf Kebir területén és az Uweinat-hegység Ain Dua forrása feletti sziklaüregekben. 

A következő években Almásy hatalmas sivatagi területeket térképezett és kutatott fel Egyiptom és Szudán sivatagi területein. 

---

Háború

A II. világháború előestéjén azonban távoznia kellett a sivatagból. Hiába ajánlotta fel szolgálatait az angoloknak majd az olaszoknak, mint gyanús személynek vissza kellett térnie Budapestre. Az események szinte végzetszerűen sodorták -meggyőződése ellenére - a német hadsereghez. 

Almásy tartalékos repülőtisztként  1940 körül

A nemzetközi hírű sivatagi szakértőt, a magyar légierő tartalékos főhadnagyaként 1940-ben a német hadsereghez vezényelték. A Rommel-vezette Afrika Korps kötelékében sivatagi felderítőként több sikeres titkos akciót hajtott végre. 
1942-ben két német kémet juttatott el Líbiából Egyiptomba a sivatagon keresztül, mélyen az ellenséges vonalak mögé, egészen a Nílusig hatolva. A Salaam- hadművelet egyike volt a háború legkalandosabb, titkos vállalkozásainak. Almásy két német ügynököt juttatott el Líbiából a sivatagon és a szövetséges vonalakon keresztül Egyiptomba. Almásy azonban - amint a korabeli fénykép bizonyítja - egyenruhát viselt és a katonai akció parancsnoka volt, nem ügynök! Az ugyancsak felbukkanó, rosszindulatú rágalmakkal ellentétben ő sem volt náci, ahogyan a háborúban szolgáló német és magyar katonák százezrei sem voltak azok...

A II. világháború után Budapesten letartóztatták, majd a fogházban kegyetlen körülmények között elviselt kínzások hónapjai után a Népbíróság végül felmentette a háborús bűnök vádja alól. 
Almásy 1947-ben - angol titkosszolgálati segítséggel (!)- visszatérhetett Egyiptomba, ahol folytatni szerette volna korábbi kutatómunkáját. Ehelyett azonban luxusautók behozatalával kellett foglakoznia.
1951-ben, európai tartózkodása közben Salzburgban megbetegedett egy korábbi súlyos fertőzés következtében. A Wehre-klinikán hunyt el, sírja ma az emlékét ápolók jóvoltából a salzburgi köztemetőben ismét látható. 

---

Utóhang Az igazi Almásy László személye iránt még mindig világszerte nagy az érdeklődés. A nemzetközi sajtóban számos kétes híresztelés kering vele kapcsolatosan. Londonban él a brit titkoszolgálat egykori tisztje, aki 1942-ben az éteren keresztül követte Almásyt, majd évtizedek múltán szenvedélyes Almásy-kutatóként eredt a titokzatos személy nyomába. Jean Howard  az angol titkosszolgálat egykori munkatársa, azt válaszolta a New York Times riporterének arra a kérdésére, hogy vajon melyik oldalon is állt az igazi Almásy: 
"Ha állt is valamelyik oldalon egyáltalán, azt gondolom, igazából magyar volt."