Almásy László felfedező első repülős felfedező útjára barátjával, Zichy Nándorral indult 1931. Augusztus 21 –én Mátyásföldről. A felvétel Budapesten, a Mátyásföldi Repülőtéren készült 1931. Augusztus 21 –én. Almásy Londonban, használtan vásárolta a G-AADP brit lajstromjelű, DH-60 –as repülőgépet.

Megállapodott egy Kairóból induló expedició vezetőjével, G. Malins –al, hogy vele tart az expedíción az Észak-Szudáni Uweinat-ba. 1931 augusztus 21 –én indultak Budapestről, a Mátyásföldi Repülőtérről. Isztambulból augusztus 23 –án indultak tovább.

A Taurus hegy fölötti átrepülés nehéz volt, a hegylánc túloldalán a leáramló légtömeg a könnyű kis gépet a meredélynek csapta augusztus 25 –én. Almásy majdnem ki is esett a gépből, de Zichy szerencsére átvette a sérült gép vezetését.

Végül Aleppoban, egy szíriai francia katonai repülőtéren szerencsésen leszálltak. A sérült gépet Alexandriába, majd onnan Angliába szállították. A sziriai sajtó azt írta, hogy a balesetben meghaltak. A Malins expedíció elindult nélkülük. De Havilland visszavásárolta és helyreállította az összetört gépet, majd eladta Sir Robert Clayton East Clayton-nak.

Almásy László és Zichy Nándor első felfedező útja repülőn - 1931. augusztus 21, Mátyásföld, Budapest

1932. május 1-jén tette első jelentős felfedezését, amikor megtalálta a Zarzura oázist, felfedezőtársai Sir Robert Clayton, Penderel repülő-alezredes és Patrick Clayton voltak. A csapat felfedezte a Gilf Kebír fennsík északi fővölgyét, a Vádi Abd el Malikot.

A csapat a homokdűnéken keresztül, Egyiptomon át közelítette meg Zarzurát. A helybeliek csak a keréknyomok láttán hitték el Almásynak, hogy a homoktengeren keresztül érte el Zarzurát, és az Abu Ramla (a Homok Atyja) nevet adták neki.

A felfedezés világszerte elterjedt, és 1933-ban, a Universal filmtársaság pénzügyi támogatását élvezve, visszatért Egyiptomba, a Gilf Kebír térségébe. Az expedíció tagjaként utazó Kádár László, később a magyar földrajztudomány jeles személyisége, fontos megfigyeléseket és megállapításokat tett a sivatagi homokformák, a dűnetípusok kialakulásával kapcsolatban.

Az expedíció a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen helyeit térképezte fel. Almásy a fennsík tanúhegyektől övezett völgyének homokkő sziklabarlangjaiban ősi állat-és emberábrázolásokra bukkant. A Képek völgyének (Vádi Szúra) nevezett barlangokban neolitikus strucc-, pálma- gazella-, zsiráfábrázolásokat vörössel festettek a falakra. Ekkor fedezte fel az ún. Úszók barlangját.

A növény- és vízábrázolásokból arra a következtetésre jutott, hogy egykor azon a helyen, ahol egy fűszál sem maradt, meg időszakos vagy állandó vizek voltak.^[4] Ain Dua sziklabarlangjaiban körülbelül 800, fehérrel, vörössel, barnával és sárgával színezett állatalakot és feketével ábrázolt emberformát találtak. A közel negyven szikláról és a 20-nál több barlangról fényképek és vázlatok százait készítették, továbbá a barlangokban talált kőszerszámokból is sok ládányit gyűjtöttek össze.

Almásy 1934-ben és 1935-ben térképezte fel a Szahara közepén található Nagy homoktenger nevű hatalmas homoksivatagot.

Almásy tudósított először arról, hogy a Nílus egyik szigetén, Vádi Halfa közelében egy „magyar” nevű berber törzs él, amelynek tagjai állítólag II. Szolimán szultán serege által összefogdosott magyar hadifoglyok, majd katonák leszármazottai. A törzs magyarabnak nevezi magát.

Közreműködött az egyiptomi sportrepülés létrejöttében, megalapította a kairói Aero Clubot. A háború előtti években az egyiptomi királyi család és a kairói térképészeti intézet számára teljesített megbízásokat, valamint repülésoktatásból és sportrepülőgépek eladásából szerzett jövedelmet.