Az ember környezetátalakít tevékenységének következtében a farkasok, a kutyák és a prérifarkasok a korábbinál sokkal gyakrabban találkozhatnak egymással. Románcaikból mára létrejött egy teljesen új állat, amely génkészletében egyesíti magában mindhárom kiindulási faj legütőképesebb tulajdonságait. Az új, keleti prérifarkasnak (is) nevezett kutyaféle pedig megállíthatatlanul terjeszkedik Észak-Amerikában, egyedszámát már milliósra becsülik.
A keleti prérifarkas története nagyjából száz éve kezdődhetett, amikor Ontario államból szinte kiirtották a farkasokat, írja a The Economist. A faj hanyatlását egyrészt az eredeti élőhelyükként szolgáló erdőségek kivágása, másrészt a farkasok – mint a jószágra és az emberre veszélyesnek tartott gyilkosok – szándékos mészárlása okozta.
A ritkulásuk következtében a farkasok egyre nehezebben találtak magukhoz illő párt, így kissé lejjebb szállították elvárásaikat. Minthogy az erdőket kivágták, és ember művelte földeket telepítettek a helyükre, a farkasok egyre gyakrabban találkoztak kutyákkal és a nyílt területeket kedvelő prérifarkasokkal (amelyek egyébként a valóságban sokkal gyorsabban futnak, mint a gyalogkakukk). Így hát a három faj hibridizálódni kezdett.
Bár a klasszikus fajfogalom kizárja, hogy más fajú állatok egymással szaporodni képes utódot hozzanak létre, ez ma már meghaladott dogmának számít. Kétségtelen, hogy a hibridek gyakran kevésbé rátermettebbek fajtiszta szüleiknél, ritkán azonban az is előfordul, hogy elődeik legjobb tulajdonságait egyesítik magukban. Ez történt itt is. A keverék állat, amelyet tavaly már különálló fajként javasoltak regisztrálni, a keleti prérifarkas nevet kapta. Bár vannak, akik a hibrideknél szokásos szójátékos nevet kreáltak számára, és a kojot, illetve a farkas angol megfelelőinek vegyítéséből coywolfnak, „kojfarkasnak” hívják. Bárhogy is nevezzük, egyedszáma mára meghaladja az egymilliót (miközben fajtiszta farkasból mindössze 5500 él az USA Kanadától délre eső területein), derül ki Roland Keys, az Észak-karolinai Állami Egyetem kutatójának vizsgálataiból. Tehát a hibrid faj rátermettsége, alkalmazkodóképessége a megváltozott környezethez messze felülmúlja elődeit. Más kutatók 437 keleti prérifarkas genomját elemezték, és úgy találták, hogy bár génjeinek több mint fele a prérifarkasőstől származik, tíz százalékukat a kutyától, negyedüket pedig a farkastól örökölte.
További érdekességek a kojfarkasról az mno.hu-n >>>
Kommentáld!