Nógrád megye egyik kis falujának határában különleges földtani képződmény rejlik.

 

Budapesttől alig 60 kilométerre fekszik egy zsákfalu, Bér, mellette a Nagy-hegy, benne felhagyott kőfejtője különleges földtani képződményével: a kifelé hajló, oszlopos szerkezetű andezitcsúszdával.

Dimbes-dombos nógrádi táj
Fotó: Babinszki Edit

Az alig 360 fős falucskát, szilárd burkolatú úton, csupán Szirák felől tudjuk megközelíteni. A falu templomától északnyugat felé sétálva a Bér-patak völgyében, a zöld, majd a sárga jelzésen haladva jutunk el az egykori kőbányához. Úgy 13–15 millió évvel ezelőtt itt egy sekélytenger húzódott, vizét szigetként kiemelkedő tűzhányók tarkították. A táj egykoron olyan lehetett, mint ma a szicíliai Eoli-szigetek a Tirrén-tengerben. A hasadékvulkánokból időről időre izzó kőzetolvadék tört a felszínre. A vulkáni tevékenység végén a magma még a mélyben megrekedt, s a hasadékrendszerben megszilárdult.

A vulkáni működés befejeződése után erőteljes lepusztulás kezdődött, sőt zajlik még ma is! Az erózió a tűzhányók laza anyagát és a környezetükben az évmilliók során lerakódott tengeri üledékeket lepusztította. Mára csupán a vulkánok gyomrában megszilárdult, kemény, ellenálló kőzetek maradtak meg. Ezek a több kilométer hosszúságot is elérő telérek rajzolják ki az egykori hasadékvulkánok gyökérzónáit. Egy ilyen, közel hét kilométer hosszú, 20-60 méter vastagságú, ÉNy–DK-i irányú andezittelér része a béri Nagy-hegy is: egy hasadék, andezittel kitöltve.

Fotó: Nógrádi Timea

A természetes lepusztulás azonban még nem érte el ezeket a különleges oszlopokat, csupán az emberi beavatkozás miatt kerültek a felszínre. Az 1900-as évek elején nyitott meg a Nagy-hegy északi oldalában a Holczer-bánya. A kitermelt követ házépítésre és vasúti sínek ágyazatának használták. A művelés során az 1970-es években találtak rá a világviszonylatban is páratlan oszlopokra. A terület földtani értékét felismerve a bányát bezárták, a feltárást és környékét 1985-ben védetté nyilvánították.

Az egykori bányának emléket állító csiszolt kőzettömb a bánya bejáratánál
Fotó: Babinszki Edit

Az oszlopok két okból is különlegesek: andezitben ritkán alakul ki oszlopos szerkezet, ez inkább bazaltokra jellemző (ilyen például a Balaton-felvidéken a Szent György-hegy). Kifelé hajló oszlopok pedig még bazaltos kőzetekben is csak elvétve fordulnak elő, nemhogy andezitben! A vulkáni és magmás kőzetekben megjelenő oszlopos elválást a lassú kihűlés során bekövetkező zsugorodás eredményezi . A repedéshálózat mindig a hűlési felületre merőlegesen alakul ki. Ebből az következik, hogy a hajlott oszlopok esetében a lávatest felszíne nem sík felület volt. A béri oszlopok tehát vagy egy mély völgyet kitöltő láva peremén keletkeztek, vagy egy széles kürtőcsatorna mélyen fekvő, külső részén szilárdultak meg.

A sokszög keresztmetszetű, 8-10 méter magas, hajlott andezitoszlopok
Fotó: Nógrádi Timea

Ha az óriási havasi kürtökre emlékeztető, 8-10 méter hosszú, 30-40 centiméter átmérőjű oszlopokat alaposan szemügyre vettük, induljunk tovább a hegy oldalában nyugat felé! Nemsokára egy hatalmas kőtenger közepén találjuk magunkat. A hegyet alkotó andezittelér a pleisztocén (2 millió évvel ezelőtt?) eljegesedések során a fagy hatására aprózódni kezdett és a hegyoldalon felhalmozódott – így jött létre a törmelékmező. A pionír növényfajok hiánya azt jelzi, hogy a „kősivatag” még ma is képződik, a kőfolyásra folyamatosan érkezik az utánpótlás.

A béri Nagy-hegy világviszonylatban is páratlan andezitcsúszdája
Fotó: Nógrádi Timea

Itt, a hatalmas kőzettömbök között csupán a szélsőséges környezetet jól tűrő, moha- és zuzmófajokkal találkozhatunk. A környező gyertyános-tölgyes erdőben viszont ilyenkor, tavasszal nyílik a keltike, a bogláros szellőrózsa, a galambvirág. A hegy gerincén lágyszárú növények alkotta sztyepprétet találunk, az itt húzódó ösvény mentén pedig fekete kökörcsin és tarka nőszirom virít.