Április 10.: Nemzeti Rákellenes

február4.: Rákellenes Világnap

A rák rettegett betegség. Sokan úgy vélik, hogy diagnózisa egyenlő a halálos ítélettel. Pedig az idejekorán felfedezett betegség az esetek túlnyomó többségében meggyógyítható! Éppen ezért a betegséget lehetőleg még a tünetek, panaszok kialakulása előtt fel kell fedezni - de legalábbis akkor, amikor az első tünetek jelentkeznek.

2000-ben a Párizsi Charta február negyedikét a „Rák Világnapjává” nyilvánította, hogy a rák ellen folytatott küzdelem eszméje „a világon élő összes ember szívében és gondolataiban éljen”. Mi február negyedike üzenete? Mit kell, hogy jelentsen mindannyiunk számára a „Rák Világnapja”?

A daganatos betegségek még most, a III. évezred elején is a legpusztítóbb betegséget, az emberiség legnagyobb ellenségét jelentik. Bár a tudomány minden területe, így az orvostudomány is nagy lépésekkel fejlődik, a rák sajnos mind a mai napig nem előzhető meg. Mivel azonban ismerjük a kialakulás kockázatának tényezőit (dohányzás, táplálkozás, életmód, stb.), ezért nem állunk teljesen tehetetlenül daganatos betegségekkel szemben: a rák kialakulásának veszélye csökkenthető!

A rák elleni felelősségteljes küzdelem mindannyiunk közös ügye. Mindenki tehet valamit, s csak közös összefogással vehetünk erőt e szörnyű kór uralmán! Betegek és orvosok, kutatók és gyógyszergyártók, politikusok és a média képviselői mind-mind tehetnek a daganatos betegségek ellen, hiszen a rák csak 15%-ban orvosi kérdés. Emberi életünk szinte minden egyes területe érintett: a családtól a társadalom széles köréig (nemzeti rákellenes programok), a munkavédelemtől a közlekedéspolitikáig, a törvényhozástól a környezetvédelemig minden területen kimutatható a felelősség a rákkal szemben.

Hazánkban évente csaknem 30 ezer ember hal meg daganatos megbetegedések miatt. A statisztikák szerint Magyarország világviszonylatban elsőnek számít a tüdőrák okozta elhalálozásban. A daganatos betegségek fő okozói a dohányzás, a túlsúly, az alkoholfogyasztás, a túlzott napozás és szoláriumozás. Ezeknek a tényezőknek a kiküszöbölésével egyénileg is csökkenthetjük a rák kialakulásának kockázatát. A tumoros megbetegedések kezelésére ma alapvetően három módszert alkalmaznak: sebészeti beavatkozást, sugárkezelést és kemoterápiát. Ugyanakkor már léteznek alternatív gyógymódok, melyek kiegészíthetik a kórházi terápiát. Azonban ahhoz, hogy a probléma még idejében kiszűrhető legyen, létfontosságú a rendszeres önellenőrzés és a szűrővizsgálatokon való részvétel. Sok esetben ugyanis az elsődleges tumor úgy növekedik, hogy a beteg által észrevehetetlen tüneteket produkál. Nagyon fontos, hogy minél korábbi stádiumban kezdjék el a beteg gyógykezelését, mert így nagyobb esélye van a gyógyulásra. Egy daganatos beteg akkor tekinthető teljesen gyógyultnak, ha a kor öt évig nem újul ki.

A témával kapcsolatban Prof. Dr. Bodoki Györggyel az Onkológiai Osztály osztályvezető főorvosával beszélgettem:

Professzor Úr, hogyan értékeli a Párizsi Charta által megfogalmazott alapgondolatokat, és hol tart ma Magyarország a rák elleni küzdelemben?

1. A Párizsi Charta hitet tett az emberséges kezelés és a minőségi rák-ellátás mellett, egyenlő partnerként kezelve a rákos betegségben szenvedő embereket.
   
   
2. Hangsúlyozta az új orvosi kutatások fontosságát, illetve azt, hogy ezek a kutatási eredmények minél hamarabb utat találjanak a klinikai területre.
   
   
3. Szót emelt a megbélyegzés, a félelem és a közömbösség ellen, hogy a közvéleményt megfelelő irányba befolyásolja.
   
   
4. Kiemelte a tájékoztatás fontosságát, hiszen egy tudatos és tájékozott beteg könnyebben részt tud venni a rá vonatkozó döntések meghozatalában, illetve fokozottabban tud együttműködni az orvosokkal a terápia sikerének érdekében.
   
   
5. Egyik legfontosabb szempontként a korai felismerést, illetve a szervezett rákszűréseket nevezte meg.
   
   
6. A rákbetegek általános: fizikai, lelki és szociális szempontokat is magában foglaló jólétének, azaz életminőségének javítását – tekintet nélkül a betegség fokára és kimenetelére, illetve különös hangsúllyal a fájdalom kezelésére a betegség minden szakaszában – ugyancsak az elsődleges célok közé helyezte.
7. A Párizsi Charta alapgondolatával teljes mértékben azonosulni tudok. Sajnos Magyarországnak még nagyon sokat kell fejlődnie ahhoz hogy ezek a gondolatok beteljesüljenek. Hazánk a férfi és a női rákhalálozásban egyaránt első a világon. A tüdőrák a leggyakoribb, ezt a férfiaknál vastagbélrák, a nőknél az emlőrák követi. 1960-as években még a tizenkettedik helyen álltunk, onnan „küzdöttük” föl magunkat. Az adatnyilvántartásunk, nevezetesen az országos rákregiszter ezer sebből vérzik, az azonban kiderül belőle, hogy nálunk más országokhoz mérve extrém magas a rák előfordulási gyakorisága. Arra azonban már nem ad választ, hogy az adott terápiák alkalmazása mennyire eredményes.

8.Nyilvánvaló, hogy az ország különböző régióiban nem egyenlő a kezeléshez való hozzáférés esélye. A beteg utak szabályozása még mindig nem kielégítő. A kezeléseket szabályozandó Onkoteamek működése pedig még az orvostársadalmon belül sem egyenlő megítélésű.

A kutatások területén Magyarország a jelenlegi gazdasági helyzetben természetesen csak nagyon kevéssé tud részt vállalni.

A társadalmi megítélése a betegségnek sajnos sokszor tájékozatlanságból fakadóan nem megfelelő. Sokat teszünk magunk is, hogy ez a helyzet változzon. A kórházunk onkológiai csapata működteti a rakgyogyitas.hu honlapot, mely a daganatos betegségek alapvető információit próbálja széles körben terjeszteni. A portálnak több min félmillió látogatója volt az elmúlt 2 évben és reméljük a működés gyümölcsei lassan beérnek.

Melyek a legfontosabb feladatok ma a rákmegelőzésben? Melyek azok a betegségtípusok, melyeknél a rendszeres szűrővizsgálatoknak köszönhetően a betegek túlélési aránya jelentősen megnőne?

A legnagyobb eredmény a szűréstől várható. Égető szükség van arra, hogy a diagnózist még korai stádiumban ismerjük fel. Fontosak persze a korszerű terápiák, de a legfontosabb mégis az, hogy időben felismerjük a betegséget. Számtalan olyan betegség van, amelynél egy megfelelő szűrőprogrammal drámaian csökkenthető lenne a halálozás, akár néhány év alatt. Ilyen az emlődaganat, a nőgyógyászati- és a vastagbélrák. Minden eszközt be kellene vetni ennek érdekében.

A médiára is igen fontos feladat várna. Az emlőszűrésben alig több mint 30%-a vesz részt a behívottaknak. A nőgyógyászati szűrésben még szomorúbb a helyzet, itt a megjelentek aránya 10% alatt marad, míg Nyugat - Európában nem halnak meg nőgyógyászati daganatban, náluk évente 500 nő veszti el életét ebben a betegségben. A második leggyakoribb daganatos halálok, a vastagbélrák esetében pedig sajnos a szűrése hazánkban még meg sem kezdődött. Pedig évente 9 ezer ember betegszik meg vastagbélrákban, s 5 ezer meghal. Egy sikeres szűrőprogrammal, amely a vastagbéltükrözés lenne, 80 százalékkal lehetne csökkenteni a halálozást, ami hozzávetőleg 4 ezer ember életét menthetné meg évente.

Mit gondol, hol vannak a rákgyógyítás határai? Mennyit fejlődött az elmúlt 10-15 évben, és mit vár hosszútávon?

Az elmúlt 15 évben a daganatos betegségek gyógyításában óriási előrelépésnek lehettünk tanúi. A sebészi kezelés hatékonysága mellé felzárkózott a gyógyszeres kezelés is. Sikeres kezeléssel a betegek több mint 50%-a véglegesen meggyógyítható. És egyre többen élnek együtt a rákkal tartósan más krónikus betegségekhez, mint például a cukorbetegség, hasonlóan. A gyógyszeres kezelés a molekuláris biológia segítségével egyre inkább célzott egyénre szabott ellátássá vált. Ebben az irányban látom a fejlődés további lehetőségeit is.

(Töreky Krisztina)