1918-ban
az Osztrák-Magyar Monarchia romjain létrejött Csehszlovákia határai
közé kisebbségként mintegy egymillió magyar is bekerült. A csehszlovák
államot a fasiszta Olaszország és a náci Németország a nyugati
nagyhatalmak asszisztálásával az 1938-as müncheni egyezményben
szétverte: a többségében németek lakta Szudéta-vidék Németországhoz
került, majd az első bécsi döntés a Felvidék déli, magyarlakta sávját
visszaadta Magyarországnak.
1939 tavaszán Kárpát-Ukrajnát
Magyarországhoz csatolták, Szlovákia függetlenné vált, Cseh- és
Morvaországot pedig közvetlen német fennhatóság alá vonták.
A második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945.
április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket
kollektívan tette felelőssé az ország "felbomlasztásáért".
A
kormányprogramot nyomatékosító úgynevezett Beneš-dekrétumok nyomán
megszűnt a magyarság 97 százalékának állampolgársága (büntetlenséget
csak a lojális, 1938 előtt is csehszlovák állampolgárok kaptak), s
vagyonukat is elkobozták.
A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó
csehszlovák kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében - miután a
nagyhatalmak nem engedélyezték az egyoldalú kitelepítést, csak a
lakosságcserét - változatos módszereket vett igénybe. Kiűzött 36 ezer,
1938 előtt magyar állampolgársággal bíró személyt, internálta a
pozsonyi, a kassai, a komáromi magyarokat és lakásaikat elkobozta,
1945-46 telén fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportáltak a
csehországi Szudéta-vidékre.
Beindult a reszlovakizáció is, ami
lehetőséget adott az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak az
anyanemzethez való visszatérésre, s ami praktikusan a vagyonelkobzástól
és kitelepítéstől való mentesítést és az állampolgári jogok megszerzését
ígérte. Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta
be kérvényét, közülük a hatóságok 327 ezret nyilvánítottak szlováknak.
A nagyhatalmak magyar szempontokat elutasító álláspontja és a
felvidéki magyarokat sújtó "nyomásgyakorlás" révén a prágai kormánynak
sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszerítenie a határmódosítás
nélküli lakosságcseréről. Az 1946. február 27-én Budapesten aláírt
lakosságcsere-egyezményt a magyar parlament 1946. május 14-én
cikkelyezte be.
Az egyezmény értelmében a csehszlovák hatóságok annyi magyart
telepíthettek át Magyarországra, amennyi szlovák önként távozott onnan. A
prágai kormány várakozásával ellentétben mindössze 60 ezer (egész
pontosan 59 774) szlovák jelentkezett áttelepülésre (holott körükben
szabályszerű toborzó kampányt folyt), míg Szlovákiából 76 616 magyart
szállítottak át Magyarországra. A kitelepített magyarokat szállító első
szerelvény 1947. április 12-én, az utolsó 1949. június 5-én indult, e
két időpont között szinte naponta vitték a kijelölt családokat összes
ingóságukkal együtt Magyarországra.
A Szovjetunió teljes támogatását
élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián még azt is el akarta
érni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt mintegy
200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, ez ellen azonban az
amerikaiak vétót emeltek. Egy ideig több ezer magyart tartottak
szlovákiai munkatáborokban, - az érintett magyarok számát a cseh
történészek 30-40 ezerre, a szudétanémet szövetségek negyedmillióra
becsülik.
Csehszlovákia az 1948 februári kommunista hatalomátvétel után,
szovjet nyomásra lezárta a beneši kisebbségellenes időszakot. Az 1948.
október 25-i törvény hűségeskü letétele után visszaadta a magyar
nemzetiségűek állampolgárságát. A két ország 1949. július 25-i
megállapodása értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében
Csehszlovákia elengedte a Magyarország által fizetendő 30 millió
dollárnyi háborús jóvátétel hátralévő részét. A kényszerszülte
reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették. A
Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok
visszaadását a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az
1993 óta önálló cseh és szlovák állam nem tűzte napirendre.
A magyar Országgyűlés 2012. december 3-i határozatában rögzítette,
hogy szükségesnek tartja méltóképpen megemlékezni a Beneš-dekrétumok
következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra
telepített magyarokról, valamint azt is, hogy támogatja olyan
megemlékezések szervezését, oktatási anyagok készítését, amelyek a
kitelepítéssel kapcsolatosak. Az Országgyűlés emellett kifejezte
nagyrabecsülését mindazoknak, akiket az adott időszakban csehországi
kényszermunkára deportáltak, és ebben a szenvedésekkel teli helyzetben
is igyekeztek megőrizni magyarságukat.
A Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja alkalmából 2014
februárjában a Rákóczi Szövetség pályázatot hirdetett kárpát-medencei
középiskolások és egyetemisták számára azzal a céllal, hogy önálló
alkotó- vagy kutatómunkával minél több fiatal kerülhessen közelebbi
kapcsolatba a Beneš-dekrétumok következtében Csehszlovákiából elűzött
magyar emberek sorsával.
Kommentáld!