„…Förster Ferenc munkatársunktól következő sorokat kaptuk:
„Utóbbi napokban több alkalmam volt fellátogatni kedves hegyeimbe és igy néhány
érdekes dolgot irhatok, különösen az ezidei rendkívüli télről és a magas hóról.
Március 28-án Tátrafüredről havas esőben indultunk. A Nagytarpataki völgyben
egész nap esős hóvihar volt néhány fokkal 0 alatt. A Hosszutavi
menedékkunyhónak verandáján magasra fújta fel a szél a havat és igy az ajtó
legfelső részén ugrik az ember a kunyhóba. A tüzelőkő egészen el van havazva.
Április 2-án a Sziléziai háznál jártunk. Hogy ott mennyi a hó, azt eléggé
jellemzi az, hogy a menház udvarából egyszerűen felmentem sível a tetőre. A
pihenőmet a kémény tetején tartottam és a másik oldalán a háznak ismét lesíeltem.
Erre szükség is volna felhívni a bérlő vagy tulajdonos figyelmét, hogy egy részét
hányassa el, mert külömben a ház igen sokat fog szenvedni a viztől. A háztól nem
messze egy telefon-oszlopnak csak a teteje látszott ki, a drótok több helyütt
hó alatt vannak.
Március 21-én Hefty Gy. Andorral, Förster Kálmánnal és Thern
Gyulával a Nagyszalóki csúcson voltunk sível. Az idő oly tiszta volt, hogy
látszott a Bükk- és Osszus-hegység. Április 4-én húsvét első napján Grósz
Alfréddal a Középhegységen voltunk. Ugyanekkor még hárman felkísértek a
Nagytarpataki völgybe a menházig. Két tiszt ugyanaznap Strompf vezetővel a
Nagyszalóki csúcson volt. Utóbbiak a túrát gyalog tették meg, a többi mind sítúra
volt."
Figyelmeztetjük tehát turistatársainkat, hogyha túrára mennek a
Tátrába, hát ezidén mindenütt a szokottnál sokkal több havat fognak találni és
igy aszerint szereljék fel magukat. …”
Forrás: Turistaság és Alpinizmus 1914/15. 11. szám
Kommentáld!