Szent Erzsébet
Edmund Blair Leighton: Árpád-házi Szent Erzsébet kenyeret oszt a szegényeknek
Szűz Mária mellett egy 1470 közül készült türingiai
triptichonon
Magyarországi Szent Erzsébet (német nyelvterületen gyakorta Türingiai Szent Erzsébet) (Sárospatak vagy Pozsony, 1207. július 7. – Marburg, 1231. november 17.) II. András magyar király és Merániai Gertrúd lánya.
Szent Erzsébet élete
Szent Erzsébet 1207-ben született Sárospatakon. (Azonban ez a kérdés biztonsággal még nem tisztázott, Pozsony és Óbuda is a lehetséges születési helyek között szerepel.)
Az öt gyermek közül Erzsébet volt a harmadik. Bátyja később IV. Béla néven lett magyar király. Budán keresztelték meg, fényes pompával. I. Hermann türingiai őrgróf kérésére Erzsébetet a kor szokásának megfelelően négyéves korában eljegyezték Hermannal, az őrgróf fiával. Erzsébet Eisenachba, majd Wartburgba került. Az irodalom- és zenekedvelő őrgróf és buzgón vallásos felesége mellett jó nevelést kapott. 1213-ban meghalt az édesanyja (a Bánk bán Gertrúd királynéja), ami után hosszú ideig rémálmai voltak. Vőlegénye, a betegeskedő Hermann 1216-ban
19 évesen meghalt, ekkor – némi politikai huzavona után – öccse, Lajos,
aki Erzsébet legjobb pajtása volt, jegyezte el. Az esküvőt 1221-ben tartották Eisenachban. Erzsébet a nála 7 évvel idősebb Lajossal boldog házasságban élt. Gyermekeik Hermann (1222. március 28.), Zsófia (1224. március 20.) és Gertrúd (1227. szeptember 29.). 1222-ben „utólagos nászútra” visszalátogatott férjével Pozsonyba; csak itt tudta meg anyja meggyilkolásának tragikus történetét.
Erzsébet korán elkezdte a vezeklő életmódot: gyakran böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet
is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott. Első gyermekének születése
után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, szegényeket
segített. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat
alapított, ahol maga is segített a betegápolásban.
1225-ben Lajos vazallusként II. Frigyes
oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az
éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta Wartburg
éléstárait, a szegényeket élelmezte. Maga is mértéktartóan élt. A
családtagok aggódva nézték Erzsébet „pazarlását”, Lajos azonban
visszatértekor mindent jóváhagyott.
II. Frigyes megkoronázásakor ígéretet tett III. Ince pápának keresztes hadjárat
indítására. Ennek beváltása Lajost is érintette. Erzsébet maga varrta
fel a keresztesek jelét férje ruhájára. Ettől kezdve gyászruhát hordott.
Lajos 1227. szeptember 11-én elhunyt. Szeptember 29-én született Gertrúd lányát már nem láthatta. IX. Gergely pápa
levelében atyai szavakkal bátorította Erzsébetet, és az igen szigorú
Konrád mestert gyóntatójává és hivatalos védelmezőjévé nevezte ki.
Lajos öccsei, Raspe Henrik és Konrád
igen keményen bántak Erzsébettel. A 20 éves özvegyet megfosztották a
vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől.
A kialakult helyzet miatt egy októberi napon észrevétlenül elhagyta
Wartburgot újszülöttjével, majd másnap két másik gyermekét is elhozatta.
Fonással tartotta fenn magát, gyermekeit a megmaradt ékszereiből
neveltette. Eckbert bambergi püspök befogadta Pottenstein várába, és Erzsébetnek az újraházasodást javasolta. II. Frigyes császár meg is kérte a kezét, ám Erzsébet nem akart újabb házasságot kötni.
Rövid időre még visszatérhetett Wartburgba, ám a család javaslatára Marburgba költözött. Assisi Szent Ferenc
harmadrendjének tagja lett, ettől kezdve egyszerű szürke köntösben
járt. Bár II.András hívta, nem tért vissza Magyarországra gyermekei
neveltetése miatt.
Erzsébet 3 nappal előbb megmondta halálának napját. Sírja mellett számos csodás esemény történt. IX. Gergely pápa avatta szentté 1235-ben. Marburgi sírja fölé 1236-ban elkezdték építeni az Erzsébet-templomot, mely 1283-ban készült el. Magyarországon IV. Béla, Erzsébet testvére építtette tiszteletére az első templomot Kápolnán.
Erzsébet és a rózsák
Árpád-házi Szent Erzsébet és a rózsacsoda
Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják.
Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet
továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt
gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel
találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva
attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt:
rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak
kosarában - eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon. Más történetekben Erzsébet az apjával (3 évesen) vagy férjével találkozik.
Gyakran ábrázolják még korsóval, amelyből a szegényeknek adott inni, illetve pálmaággal, ami a halál feletti győzelem jelképei.
Emlékezete
A Marburgban
lefolytatott szentté avatási per (1231–1235) aktáinak tanúsága szerint
kevesebb, mint öt hónap telt el Erzsébet halála és a sírjánál történt
első csoda között, ami hírének gyors elterjedését bizonyítja.
A csodás
gyógyulásról beszámolók többsége ugyan 50–100 kilométeres körzetből
érkezett, de volt köztük egy utrechti, a következő évben pedig a liège-i
egyházmegyéből is. A Német Lovagrend nevében Türingiai Konrád,
Erzsébet sógora vállalta magára a szentté avatási ünnepség költségeit,
és szintén a rend anyagi támogatásával kezdődött meg a ma is álló
marburgi Szent Erzsébet templom építése. Az ünnepélyes szentté avatásra a
perugiai domonkos kolostorban került sor 1235 pünkösdjén,
majd ezt követően nagymértékű Erzsébet-tisztelet alakult ki a
közép-itáliai domonkosok körében.
A 13. századi magyarországi és
csehországi Erzsébet-kultusz is részben a domonkosokhoz köthető. V. István lánya, Mária királyné révén Erzsébet kultusza átterjedt a 14. századi Nápolyra is: valószínűleg ő volt a megrendelője a nápolyi Santa Maria Donna Reginaban található, Szent Erzsébet életét bemutató falkép-ciklusnak is.
Kommentáld!