Árpád-házi Szent Erzsébet és a rózsacsoda

Öt esztendős, mikor megesik vele az első csoda. Egy nap, mikor nagyon hideg volt, apró maradékokat vitt a vár kapuja elé a szegényeknek. Mikor az apjával összetalálkozott, és az megkérdezte tőle, hogy hova megy, és mit visz. A királylány nagyon megijedt és nem tudott mást felelni, minthogy „Rózsát viszök.” Viszont az apjának eszébe jutott, hogy nincs rózsavirágzásnak ideje, ezért magához hívatta és az étel rózsává változott.

Gyermekkorának másik rózsacsodája akkor esik vele, amikor a legenda szerint apja közli vele, hogy hamarosan feleségül fogja adni. A kolostori életre készülő lány, rózsakoszorúval a fején egy pataknál imádkozik, de apja akaratát elfogadva leveszi a fejékét, és a vízbe veti. Gyermeki engedelmességgel jóváhagyja apja akaratát, a rózsabimbók érett rózsává válnak, és a teljes víztükröt elborítják.

1211-től Wartburg várában nevelkedett, Hermann türingiai tartományi gróf Lajos fiának menyasszonyaként. Mély hatást tett rá az első ferences szerzetesekkel való találkozás, akik Assisi Szent Ferenc tanait terjesztették német földön. Ettől kezdve a betegek és a szegények ápolásnak szentelte magát. Egy legenda szerint, egy ünnepség előtt elajándékozta a köpenyét és egy angyal hozott neki helyette mennyei köntöst.

Az 1226. évi éhínség idején megsokszorozódott a kenyér és a sör, amit kiosztott. A kenyér, amit titokban vitt a szegényeknek rózsákká változott, amikor férje felelősségre vonta.

A hitvesi ágyba fektetett leprás helyett vagy Krisztus véres testét vagy a keresztet rózsákkal körbevéve találja meg Lajos. Marburgban belépett a ferences harmadrendbe, és önfeláldozással ápolta a betegeket. 1231-ben halt meg, és a kórház kápolnájába temették el. Sírja azonnal vonzani kezdte a zarándokokat, aki a csodás gyógyulás reményében keresték fel a sírt. 1235-ben avatta szentté IX. Gergely pápa.

A Máté evangéliuma azon részének megfelelően cselekszik Erzsébet, amelyben Krisztus arról beszél, hogy mindazok, akik az éhezőkhöz, szomjazókhoz, számkivetettekhez vagy betegekhez könyörületes szívvel fordulnak, magát Krisztust segítik meg.

A vörös rózsa, miként a mártírok szent sebeire és halálukra, akként utal Krisztus öt sebére, Krisztus vére, pedig a mennyei szeretetre. Ez a szimbólumsor tette lehetővé, hogy a véres seb rózsája magát Krisztust, vagy jelképét a korpuszt is helyettesíthesse, s a mennyei szeretet Erzsébetben való kitöltődését is megmutassa. Az Erzsébet legenda három fejezete: a gyermekkor, a házasság és az özvegység és a hozzájuk tartozó három történet. A gyermekkori, a télvíz idei rózsa, a felnőttkori köpeny és a leprózus történet is az emberi élet három szakaszát a rózsa jelentéstartományába illeszti be, amelyeket a rózsa is megjelenít.

A rózsa a keresztény ájtatosság, az engedelmes alázatosság és a könyörületesség jeleként is megmutatkozik.

Erzsébet halálakor mennyei illat tölti el a házat és a szent test olyanná vált, mint a balzsam. Ezt a mindent betöltő paradicsomi szagot-a korai keresztények vértanú történetétől kezdve a X.-XII. századi legendákig- mindig akkor lehet érezni, mikor egy erényes és igaz ember földi élete végével rögtön az igazi életbe születik, boldogan. A halál ekkor csupán egy rövid átmenet, nincs köze az elmúláshoz.

Az igazak halálát leíró szövegekben többször megtalálható a szentek szentségének bizonyítékaként- az angyalok madarak formájában való összegyűlése és éneklése mellett- a mennyei születés jeleként a paradicsomi illat.