Assisi Szent Ferenc /1182-1226/ neve napja az őt alapító-patrónusaként tisztelő franciskánus, minorita, kapucinus rendeknek, meg a gondozásuk alatt álló laikus népi harmadrendnek a legnagyobb ünnepe, amelyet a rendi közösségek a transitus szertartásával tartanak számon.

 

A Poverello, Poverello di Dio, vagyis Isten szegénykéje néven is emlegetett Ferenc nemcsak a Katolikus Egyháznak, hanem az európai kultúrának is eleven hatású alakja. Legrégibb írott emlékünk, az Ehrenfeld-Jókai-kódex, amelynek első fogalmazványa még a XIV. században íródott szerint: békességet hirdet, prédikál a madaraknak, megszelídíti a gubbiói farkast, testén viseli Krisztus sebeit /stigma/, Naphimnuszában a természet csodáit magasztalja, a halált testvérérének nevezi.



Mindenható, fölséges, jó Uram Isten,
Téged áldás, hír, dicséret dicsőítsen,
Neved venni ajkára
ki van méltó magába?
Senki sincsen!

Sokféle szép teremtményed mind dicsérjen,
Bátyánkurunk, kedves Napunk, kiváltképpen.
Hintve arany sugarat,
Jelenti szent magadat,
szerelmében.

Dicsérjen a testi Halál, édes nénénk;
Rosszaknak: jaj; értünk is jő, hogy megtérnénk.
Boldog, aki hozzád tért,
Benned hunyt el, kiben élt
s ma is él még!



/Cantico del Sole; részlet P. Szedő Dénes O.F.M. magyarításában/


Útitársát, Leó testvért a tökéletes „vigasságra”, a szenvedésnek és a bántalomnak az Úr szerelméért való elviseléséért, az öröm ajándékára tanítja.
Jómódú kereskedőcsalád sarjadéka, aki fényes lovagi jövőről ábrándozott. Szülővárosa és a szomszédos Perugia között polgárháború tört ki. Ferenc fogságba esett, fogolytársaiban ő tartotta a lelket. További harci kalandokra vágyott, de egy látomás megrendítette: a San Damiano-templomba tévedve a feszület lehajolt hozzá, és megszólította – Ferenc, menj, építsd föl hajlékomat. Látod, hogy romokban hever. – Ezt ő eleinte szószerint vette, és hozzáfogott az omladozó kis templom helyreállításához.






Más alkalommal Mátyás napján misét hallgat. Ennek evangéliumáról úgy érzi, hogy az Úr egyenesen hozzá intézi: Közel van a mennyek országa… Ne vigyetek magatokkal útitarisznyát, ne legyen két köntösötök, se sarutok, se bototok, mert méltó a munkás az ő élelmére /Mt 10, 9/. Úgy érzi ez után, hogy a San Damiano az egész Egyházat jelképezi, és küldetése személyes példaadással az evangéliumi szegénység hirdetésére szól.
Különös vonzódással merül el az „ember” Krisztus evangéliumi életében, főleg a megtestesülésben és a kínszenvedésben.



Prédikált a madaraknak is:
Mint egykor Szent Antal szólott a halaknak,
Úgy prédikált ő az égi madaraknak:
„Madarak, testvéreim”! Köszöntelek titeket,
Áldjon meg az Atya, a Fiú, és a Szentlélek!



Élete végén a Megváltó öt sebe tűnik föl a testén. A Mester azonban látomásában közli vele, hogy nem önkínzással, hanem lángoló szeretettel válik a hívő lélek az ő hasonmásává.
Amikor a „Halál-testvér” beköszönt hozzá, kedves madarai, a pacsirták özönlötték el a Porciunkula-kápolnát és énekükkel búcsúztatták Szent Ferencet.

Hazánkban viszonylag igen kevés Ferenc-patrocínium fordul elő.
Szent Ferenc hazai ikonográfiája sem mondható gazdagnak és változatosnak. Legjelentősebb Csetnek korai, XIV. századbeli freskói, amelyeken a madaraknak prédikál, és megkapja a stigmákat. Szárnyasoltár képtáblája van: Bártfa /1524/, Csíkszentlélek /1510/, Kassa /1440/, Nagyszalók /1483/, Szepeshely /1490/. Oltára állott Csíksomlyón.
Jelentős a szombathelyi ferences klastrom folyosójának 1936-ban föltárt, majd ismét elmeszelt freskótöredéke, négy sarkán e szavakkal: Paupertas Obendientia, Temperantia, Castitas. Aligha kétséges, hogy a freskó egy kora középkori Krisztus-ábrázolásnak Ferenc személyére való átköltése. Szent Ferencet az evangéliumi tanácsok föltétlen követése, meg a stigma kiváltsága miatt „alter Christus” néven is emlegetik.
A népi hagyományok közül Göcsejben vetésre legalkalmasabbnak a búzahét, másként ferenchét, tehát az a hét, amelybe Szent Ferenc névnapja beleesik.
Vásárosmiske szüretkezdő napja Szent Ferenc ünnepe. Minden miskei szőlőgazdának ezen a napon kellett a szürethez hozzáfognia. Előtte kanászostorral durrogtattak a hegyen. Így ötvöződött a mágikus gonoszűzés, és a szakrális oltalomkeresés.
Dóc határában állott egy útszéli Szent Ferenc szobor. A helyi hagyomány szerint egyszer egy italos juhász ráborította a szűrét, és azt mondta neki: Ha szent vagy, vigyázz rá. Ő meg elment három napig mulatni. Amikor visszajött, a szűrnek már csak hűlt helyét találta. A szobrot erre összezúzta, amiért állítólag három évre ítélték. Nem is újították föl, hanem a sándorfalvi régi temetőből engesztelésül feszületet hoztak a helyére. A környező dűlőnek Szentferenc a neve.


Forrás- A Naphimnusz idézet, a Naptestvér Éneke című kiadványból való. Vácon jelent meg 1944-ben, a ferences rend kiadásában, Kákonyi István tíz színes linóleum-metszetével, Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, Katolikus Lexikon.



Összeállította. –cspb