A találgatást Platón indította útjára. A görög filozófus Timaiosz és Kritiasz című dialógusában mesélt először erről a csodás helyről. Szerinte Atlantisz egy óriási sziget volt, nagyobb, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve. Héraklész oszlopain (a Gibraltári-szoroson) túl feküdt, egy kisebb szigetvilág alatt. Hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel. Amikor mohó és agresszív birodalommá vált, az istenek parancsára elöntötte a tenger.
Bár Platónt elsősorban a történet morális mondanivalója érdekelte, leírása megszámlálhatatlan könyvet inspirált, és a kutatók máig a világ több pontján vélték felfedezni az elpusztult földrész nyomait. Egyelőre azonban az is kétséges, valóban létezett-e.

Elveszett világ

Platón nyomában

Dr. Rainer Kuehne, egy német tudós minden kétséget kizáró bizonyítékot talált az elveszett város létezésére. Szerinte Atlantisz szigete egyszerűen arra a területre utal, amit Spanyolország déli partjainál egy árvíz pusztított el i. e. 800 és 500 között. A Cádiz városához közel eső Marisma de Hinojos néven ismert sós mocsaras vidékről készült műholdfelvételeken két téglalap alakú szerkezet figyelhető meg az iszapban, valamint koncentrikus körök részei, amelyek egykor körülölelhették azokat.
- A felvételeken olyan körök láthatók, mint amilyenekről Platón írt - nyilatkozott dr. Kuehne a BBC Newsnak.

A tudós szerint a téglalap alakú jegyek a tenger istenének, Poszeidónnak emelt templomok maradványai lehetnek. A sziget és a körök mérete a felvételek alapján valamivel nagyobb, mint a Platón által leírtaké. Erre a kutató szerint két lehetséges magyarázat van. Az első szerint a görög filozófus egyszerűen alábecsülte Atlantisz méreteit, a második szerint az általa használt mértékegység akkoriban 20%-kal kisebb lehetett.

Dr. Kuehne elmondta, reméli, sikerült felkeltenie a régészek figyelmét, hogy feltárják a helyszínt. Bár a feladat nem lesz könnyű, mivel a templomok maradványai egy spanyol nemzeti park területén fekszenek.

Az édenkert

F. E. Eckard Strohm Atlantisz angyalai című könyvében ezoterikus magyarázatot ad a sziget megsemmisülésére. Az ismert médium, szellemi gyógyító és tanító állítja, Atlantisz úgynevezett első korszakában még az angyalok vezették és irányították az embereket a földön. Az isteni alkotóerő tudatos bekapcsolódása révén itt szellemileg fejlettebb kultúra jött létre. Az édenkertben boldogan, békében, harmóniában éltek az emberek körülbelül 280 évig. Halálukkor pedig „tudatosan tértek át a fizikai síkból a tisztán szellemi létbe". Az atlantisziak bűnbeesését az odalátogató utazókkal való keveredés okozta, amelynek következménye lett a félelem, a bűn és a halál, a tudat elkorcsosulásának eredményeként pedig a második korszak végén a katasztrofális megsemmisülés. Strohm magyarázata szerint a beavatottak még időben észlelték ennek jeleit. Az ősi tudást - hogy megóvják a feledéstől - a Föld más részeire menekítették. Atlantisz pusztulása után hosszú idővel ismét felbukkant ez az örökség egy kis közösségnél, Palesztina területén. Közülük került ki az, akinek tanításai révén az atlantisziak hagyatéka eljutott az emberiséghez. Ő volt az ígért messiás, Jézus.