Attila hun király
Attila az európai hunok utolsó és leghíresebb fejedelme.
Az időszámításunk szerint 406 körül született Mundzsuk fiaként, aki a magyar mondákban Bendegúz néven szerepel. Attila kora egyik leghatalmasabb birodalmát uralta 434-től haláláig. Birodalma Közép-Európától a Kaszpi-tengerig és a Dunától a Balti-tengerig terjedt.
Mind a Kelet-, mind a Nyugatrómai Birodalom rettegett ellenfele volt. A Balkáni térséget kétszer is megszállta, s a második elfoglalásnál magát Konstantinápolyt is körülzárta. Nyugaton egészen Orléans-ig menetelt. A fővárosából, Ravennából űzte el III. Valentinianus nyugatrómai császárt 452-ben. Bár a birodalma vele elenyészett és maga után szinte semmit nem hagyott, Európa történelmének legendás alakjává vált.
Leginkább Nyugat-Európában a vad barbárság szimbóluma lett, míg egyes történetírók nagy és nemes uralkodóként említik. Három viking sagában is fontos szerepet játszik.
Az egyeduralkodó
Európa 450-ben
447-ben Moesián keresztül Attila összevont erőkkel ismét bevonult a bizánci birodalomba. A keletrómai hadsereg a gót Arnegisclus magister militum vezetésével a Vid folyónál csatát vesztett, így a hunok ellenállás nélkül benyomulhattak a Balkánra, egészen Thermopüléig. Konstantinápolyt
csak Flavius Constantinus prefektus közbelépése mentette meg: a
városlakókkal újra felépíttette és kiegészíttette a földrengésben
leomlott, meggyengült védőfalakat.
Attila aranyban fizetendő adót kívánt, és azt, hogy Sigindumtól (Belgrád) keletre 300 mérföldre, a Dunától délre pedig 100 mérföldre húzódjon vissza a Birodalom. A béketárgyalások mintegy három évig folytak. 448-ban követként a történész Priscus járt Attila táborában.
Attila halála
453-ban
Attila meghalt.
Nászéjszakáján orrvérzése lett és belefulladt
kábulatában. Más feltételezések szerint a rengeteg alkoholtól és ún. nyelőcső visszérbetegségtől
kapott belső vérzést.
Egy harmadik teória pedig úgy szól, hogy
felesége, Ildikó (Krimhilda) ölte meg. A monda szerint ott, ahol a Tisza
kétfelé ágazott, elzárták az egyik ágát úgy, hogy a víz mind a másik
ágába folyt. Itt három - arany, ezüst és vas - koporsóba temették el.
Valójában azonban már a 19. századi magyar történetírás sem adott
hitelt a temetéséről szóló legendának, a 20. századi történészek pedig
azt is felismerték, hogy a hármas koporsó és a szolgák legyilkolása Jordanes
osztrogót történetíró VI. századi munkájából származik, ahol azonban
nem koporsóról, hanem arany, ezüst és vas szemfedőről írt. Viszont egy
szóval sem említett folyóba történő temetést, ez ugyanis Alarik vizigót király temetésének leírásánál jelenik meg. Németh György
történész a hun temetkezési szokások alapján cáfolja a temetését övező
mondát, ugyanis a hunok nem használtak fém, csupán fakoporsókat, a
szertartásban segédkező szolgák legyilkolása pedig több középkori
munkában is megjelent, egyfajta vándormotívumként.
Fiai között testvérháború robbant ki a hatalomért, ami birodalma széteséséhez vezetett. A hunok maradékai Erdélybe, kelet felé húzódtak vissza a korábban leigázott, s most fellázadt népek elől.
Kommentáld!