autonómia 2013.03.09. | 21:13 A székely autonómia történetéről – III. rész
Az
igazsághoz hozzátartozik, hogy a képlet nem ilyen egyszerű. Székelyföld
ország volt az országban, állam az államban, de nem létezhetett teljes
elszigeteltségben a Magyar Királyságon belül.
Mindig is voltak személyi, jogi, gazdasági kapcsolatok, átfedések.
Székelyek is szerezhettek főnemesi rangot érdemeikért a királytól, hozzá
pedig jutalomként királyi birtokot, többnyire a Székelyföldön kívül, de
kisebb mértékben egy idő után ott is. Különösen a Fejedelemség korában,
a háborúk és polgárháborúk idején váltak a viszonyok bonyolulttá.
Például Székely Mózes katonai érdemeiért jutott előre a magyar nemesi
ranglétrán.
Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király jutalmazta őt meg
címekkel, birtokokkal. 1603-ban Székely Mózest megválasztották Erdély
fejedelmének, és honvédő háborúban vesztette életét még abban az évben
Brassó közelében. Nem közismert, de Székely Mózes az egyetlen székely
származású erdélyi fejedelem, és az ő zászlaja szolgált mintájául az
önrendelkezést jelképező székely zászlónak.
Székely Mózes Erdély fejedelem lovassági zászlaja a 1600-as évek elejéről. Forrás: Transindex.
Tehát a Székelyföld önrendelkezése ellenére voltak átfedések a székely
archaikus társadalom és a magyar feudalizmus között. Ez utóbbi is
különbözött a nyugat-európai mintájától, de ezeket a különbségeket
terjedelmi okokból itt nem részletezem. A Székelyföld területére is
kerültek nem székely nemes jogállásúak: magyarok, románok, szabad
parasztok és jobbágyok, munkások – például a sóbányákba. A sóbányákban
Mária Terézia idejétől fogva sokáig csak katolikusok dolgozhattak,
miközben a sóvidékiek többsége áttért protestáns hitre.
A sókitermelés és -kereskedés kezdetben a helyi székelyek joga volt
például a Sóvidéken, de később királyi monopólium lett. Az idők során a
szokásjogot valahogy megkerülve, kijátszva kialakultak nagyobb birtokok a
székek területén is, ahol a nemesurak szívesen fogadták a hegyen
túlról, a bojárrendszer szorításából érkező román munkaerőt is. Mindez
azonban a székely szokásjog szellemisége és a gyakorlata ellenében
történt. Nem kérdőjelezi meg annak a társadalmi-jogi berendezkedésnek a
következetességét és igazságosságát, amelyben a székely autonómia
gyökerezik.
Gyalogsági zászló Székely jelképekkel az 1600-as évek elejéről. Forrás: Transindex.
(folytatjuk)
Deák-Sárosi László
Kommentáld!