hvg.hu

A 40 éves üzemidő megduplázása sem elképzelhetetlen ma már a régi atomerőművek esetében. Egyre több országban kitolják a működő nukleáris erőművek üzemidejét. E döntések felkínálják a lehetőséget a megújuló energia előállítóinak, hogy olcsóbb alternatívát kínáljanak.

Az Egyesült Államok Nukleáris Szabályozási Bizottsága az USA-ban működő közel száz reaktor több mint háromnegyedénél engedélyezte, hogy az eredeti üzemidőt húsz évvel meghosszabbítsák, most pedig azt tervezi, hogy egy második körben nyolcvan évre is kitolhatják az erőművek élettartamát.  Már két üzemeltető is bejelentette, hogy kérvényezni fogja ezt. Az egyik az Exelon, amely a pennsylvaniai Peach Bottom erőmű két forralóvizes reaktorát tartaná tovább működésben, a másik pedig a Dominion Energy, amely a Surry erőmű két – a paksihoz hasonló elven működő – nyomottvizes reaktorát használná még húsz évig. „Ha nem engedélyeznék a második hosszabbítást, 2035-re a jelenlegi mintegy 100 ezer megawattos nukleáris kapacitás harminc százaléka esne ki” – írta az EPRI nevű kaliforniai intézet.

Más országokban is fontolgatják, hogy engedélyezik a reaktorok ötven évnél további működtetését.

Bár Nagy-Britanniában viták övezik a Hinkley C atomerőmű dráguló építését, a hosszabbítás is napirendre került. A szigetország egyetlen működő nyomottvizes reaktora, a Sizewell B például 1995-ben kezdett áramot termelni, s az üzemeltető, a francia  EDF bejelentette, hogy az eredetileg 2035-ig működő létesítmény élettartamát 2055-ig szeretné kitolni. Belgiumban a német határ közelében lévő Tihange 1 reaktor képünkön működhet negyven helyett ötven évig, s bár még messze a 2025-ös élethosszlejárat, máris napirendre tűzték a további tízéves hosszabbítást. Oroszországban egyebek mellett a Kola erőmű egyik reaktora kapott még 25 évet, a Paks II. erőműbe tervezett – több oroszországi reaktorban már működő – új generációs, nyomottvizes reaktorok esetében pedig már a kezdeti garantált üzemidő is  hatvan év. 

Japánban is megváltozott a politika.

Éveken át a nukleáris létesítmények bezárásáról beszéltek, miután a 2011. márciusi  földrengés, majd szökőár következtében súlyos baleset történt a fukusimai erőműben. Tavaly azonban előbb a Takahama erőmű egyes és kettes reaktorának működési idejét növelték negyvenről hatvan évre, majd a Mihama hármas reaktoráról hoztak hasonló döntést. A működési idő meghosszabbítása jelentős költségekkel jár ugyan, ám a régi létesítmények továbbüzemeltetése még így is jóval olcsóbb, mint újak építése. A 2011-ben bezárt Mihama is csak akkor indulhat újra, amikor 2020-ra befejezik a legalább 1,5 milliárd dollárba kerülő javításokat és fejlesztéseket: egyebek mellett a biztonsági rendszereket és a kábelezést újítják meg.

A HVG szerint a nukleáris reaktorok működési idejének meghosszabbítása növeli annak esélyét, hogy amikor mégiscsak lakat kerül rájuk, megújuló forrásból energiát termelő erőművek épüljenek helyettük. Utóbbiak ára folyamatosan zuhan, az elmúlt tíz évben például a napelemtáblák esetében hatvan százalékkal mérséklődött az egywattnyi teljesítményre jutó beruházási költség. A trendek azt mutatják, hogy a világon lévő összes napelem teljesítményének megduplázódását 20 százalékos költségcsökkenés kíséri. Az áresés oka részben a hatékonyság javulása: míg jelenleg a napelemekre érkező energiának átlagosan 17 százaléka hasznosul, 2025-re ez az arány 26-27 százalékra javul. De már most is vannak olyan kísérleti elemek, amelyek 46 százalékos hatékonysággal konvertálják árammá a Nap energiáját.

PAKSI SZÁMTAN
Az 1982-ben beindított paksi atomerőmű négy blokkjának eredeti összteljesítménye 1760 megawatt volt, ezt a korszerűsítésekkel 2000 megawattra növelték. A harminc évre tervezett négy reaktorból háromnak az élettartamát már meghosszabbították húsz-húsz évvel, az egyes blokk így 2032-ig, a kettes 2034-ig, a hármas pedig 2036-ig működhet. A négyes blokk sorsáról még az év vége előtt döntés születik, ez 2037-ig termelhet majd energiát. Több hazai szakember is azt javasolta, hogy az összesen 3600 milliárd forintba kerülő két új reaktor építése helyett hosszabbítsák meg újabb tíz évvel a jelenlegi négy blokk élettartamát. Ez  jelentős megtakarítást hozna, s időt adna arra is, hogy közben kiderüljön, melyek lehetnek a jövő leghatékonyabb energiaforrásai.

A Bloomberg New Energy Finance amerikai elemzőintézet előrejelzése szerint 2025-re a napenergia válhat a legolcsóbb forrássá. Több országban, például Chilében vagy Szaúd-Arábiában már 2016-ban elérték, hogy kilowattóránként három dollárcentnél olcsóbban állítsanak elő áramot napelemekkel. Mivel a bankok egyre kevésbé tartják kockázatosnak a megújulókba irányuló beruházásokat, olcsóbbá válnak a hitelek is. A BNEF azt jósolja, hogy a jövő évtized közepéig további 36 százalékkal esik az egységnyi teljesítményre jutó beruházási költség. Hasonló arányban zuhan a szélerőművekben termelt áram ára, különösen a sekély tengerekben telepített óriásszélkerekek esetében. 

Terjednek az ipari méretű, hatékony energiatárolási módszerek is, így annak ellenére kiegyensúlyozottá válhat az energiaellátás, hogy a megújulók kevésbé kiszámíthatók, mint a hagyományos energiaforrások. A BNEF arra számít, hogy a világ országai 2040-ig 10,2 ezermilliárd dollárnyi összeget fektetnek új energiatermelési kapacitások kiépítésébe, aminek 72 százaléka jut a megújulókra. Az atomreaktorok mellett érvelők viszont azt hangsúlyozzák, hogy a szél- és naperőművek élettartama rövidebb, mint a nukleáris létesítményeké. A napelemtáblákat például két-három évtized múlva cserélni kell, vagyis meg kell ismételni a beruházás nagy részét. Nem tudni ugyanakkor, hogy mekkorák lesznek a naperőművek mai generációját követő új nemzedék beruházási költségei. Csak az valószínű, hogy az árak tovább esnek, miközben az atomerőművek építése – a fukusimai balesetet követő új biztonsági követelmények miatt – egyre drágul.