Garamfő (Telgárt). A turisták libasorban mennek a falu feletti erdőben a Király-hegy irányába. Keskeny a turistaút, ketten egymás mellet nem férnek el rajta. A fű és a bokrok könyékig érnek az ösvény mellet. A magas fűben az erdei szamócák fejecskéi vörösen világítanak, időnként valaki lehajol egyért.Ha valaki Garamfőről indul az Alacsony-Tátra gerincének bejárására, néhány napig nem fog ágyban aludni. Először csak az Ördöglakodalma-hágón (Čertovica) talál majd párnát és zuhanyt, utána pedig a Gyömbér alatt, a Štefánik menedékházban. Útközben azért mégis találhatnak tetőt a fejük fölé ahol alhatnak, turistaházak helyett kisebb turistaszállások várják a turistákat a gerinctúra útvonalán.
Ezekben az egyszerűbb házikókban sajáthálózsákban meg lehet aludni. Kisebbek és egyszerűbbek, mint a menedékházak, nem is lehet bennük helyet foglalni, és általában ingyenesek.
„Ezek a szállások azért létesültek, mert a gerinctúra hosszú, és fél napig tartana leereszkedni a völgyekbe. Így a gerincen a többnapos túra alatt nem kell lemenni a völgyekbe, ezeken a szállásokon is el lehet tölteni az éjszakát” – mondja Milan Grešo, az alacsony-tátrai hegyimentő szolgálat tagja.
Az a szabály hogy az kap szállást, aki korábban érkezik. Ha többen érkeznek, mint ahány hely van, a később érkezők a ház körül alhatnak, vagy sátrat vernek, vagy leterítik a fűre az polifoamot és a hálózsákot. A gerinctúrázókat méretes hátizsákjukról lehet megismerni. Ami nem fér bele – polifoam, váltócipő – az kívül lóg rajta. A hátizsák oldalán a hálócskákban azokat a dolgokat látjuk, amelyeknek a túra alatt kéznél kell legyenek – vizesflaska, keksz, WC papír.
Ahogy a turistaúton elhaladnak egymás mellett, érdeklődnek egymástól, hogy ki hol tervezi az éjszakát. Másképpen mondva hogy kinek kit kell megelőznie, hogy helyet kapjon a turistaszálláson.
Garamfőről kb. három óra a Király-hegy. A kopasz hegytetőn álló adótoronytól újabb három óra járásra van a gerincen az Andrejcová turistaszállás, ahol az első éjszakát fogják tölteni. A ház gondnoka már ötödik esztendeje Marek Šurina. Előtte a házról senki sem gondoskodott.
„A szállásokat negyven, ötven évvel ezelőtt építette a Hegyi Mentőszolgálat (HZS), önkéntesekkel és a környező falvakban élő lelkes emberekkel közösen. A HZS ma már nem gondoskodik róluk, nem hozzájuk tartoznak” – mondja Milan Grešo.
Azokról a szállásokról, melyeknek nincs gondnoka, senki sem gondoskodik. Ha némelyik pusztulni kezd, általában lelkes emberek gyűlnek össze, akik önkéntesen kijavítják az építményt, aztán hagyják, hadd élje a saját életét.
Az Andrejcová turistaszállást jelenleg Šurina újítja föl. „Egyelőre sokat improvizálunk, de halad a dolog” – mutat a foltozott tetőre és a kis melléképületre a konyhával, ahol egyszerűbb ételeket lehet elkészíteni.
Andrejcová a felújítás után sem emlékeztet luxusszállóra. „Nem akarunk kommerciális atmoszférát kelteni, semmiféle második Chopokot. Nincs mindenkinek pénze, nem mindenki tud száz eurókat kiadni a túrázásra. Ez itt ingyen van, illetve önkéntes hozzájárulást elfogadunk a felújításra” – mondja Šurina.
Legtöbben július első hétvégéjén jönnek. Idén már a hétvége előtti csütörtökön is, mert péntek volt Cirill és Metód ünnepe a cseheknél és szlovákoknál is, és elkezdődött a hosszú hétvége.
Már kora este tele van a ház környéke. „Pénteken jöttünk, de már akkor tele volt” – mondja Lukáš Maczeák, és leteríti a polifoamot a ház előtt a fűre. Az Andrejcová 1440 méter magasan fekszik, reggelente körülbelül hét fok van. Maczeák járt már többnapos túrán, de ilyen tengerszint feletti magasságban most fog először éjszakázni. „Nem stresszelem magam, itt van a söröcském, minden rendben van. Ha esni kezdene, beülök a tető alá, vagy megpróbálok bejutni a házba” – mondja. Sátrat nem visz magával, szerinte a többnapos túrára való készlettel megtömött hátizsák anélkül is elég nehéz. Annak ellenére hogy bent ugyan már nem kapott helyet, jónak tartja hogy a turistaszálláson nem lehet előre helyet foglalni. Szerinte ettől a szállások elvesztenék hangulatukat.
A turistaszállás előtt néhány sátor is áll. A turisták a földön, vagy a faasztaloknál a tűzrakó hely körül ülnek. Aki sütögetni akar, fogja a két kincstári fejsze egyikét, és fát vág magának. Az estét mindenki kint tölti, a kezekben csapolt sör és lencseleves, amit a házhoz hozzátoldott kis konyhában lehet kapni. Lehet kapni žeruchovicát is, ez tulajdonképpen vodka, amibe vadon növő zsázsát áztatnak. Az íze a csalánhoz hasonlít. Modern WC, zuhanyzó vagy mosdó ezeken a turistaszállásokon nincs. Andrejcovánál két latrina van, benne kézfertőtlenítőt lehet találni. A forrásnál, ahova este a becsületesebbje fogat mosni jár, sor alakul ki. A víz tiszta, de jéghideg, így aztán a higiéniát senki sem viszi túlzásba.
A házba mindenki csak aludni jár. Hálózsákok kiterítve a priccseken, a padláson, és a földön. Nem tékozolják a helyet, a polifoam elfér az asztal alatt is, a hátizsákok a falakból kiálló szögeken lógnak, a földön csak fölöslegesen foglalnák az alvásra alkalmas helyet. Az Andrejcovában egyszerre harmincan tudnak aludni. Ha esik vagy nagyon hideg van, a kényelem mellékes lesz, azok is összébb húzódnak, akik nem ismerik egymást. „Ha rossz idő van, elférnek negyvenen is. Bepréselünk embereket még a konyhába is. Igyekszünk, hogy mindenkinek jusson tető a feje fölé” – mondja Šurina.
A turisták egy másik csoportja, akik későn érkeztek ahhoz, hogy bent helyet kapjanak, elhatározza, hogy tovább indul, és a Priehyba-hágónál a szabadban éjszakázik. „Nem akarunk reggel együtt indulni mindenkivel. Így egy kis előnyre teszünk szert, és előbb érünk Čertovicára” – mondja Lukáš Ďurčo, aki először van négynapos túrán. Ő sem szeretné, ha helyfoglalás lenne, ez szerinte kiszorítaná innen a hagyományos turistákat.
A következő napon a gerinctúrázók hét óra gyaloglás után egy pici, Ramža nevű szálláshelyig jutnak. Régi fazsindelyek, a falakat valaki ideiglenesen nejlonnal és ragasztószalaggal foltozta ki, hogy a szállásra ne folyjon be eső.
Sötét van bent, fény csak az emeletes priccsek fölött lévő kis ablakocskán szűrődik be. Az ajtó fölötti felirat „Söpörj ki magad után!” figyelmezteti a turistákat, hogy Ramžának nincs semmilyen gondnoka. Csak az éjszakázókon múlik, hogy olyan állapotban hagyják el a házat, ahogy találták.
A kis szobába tizenöten férnek be, a döngölt agyagpadlón van hely. A többiek szintén a házikó előtt verhetnek sátrat, vagy leteríthetik a polifoamot. A latrina a bizonyítéka annak, hogy nincs gondnok. Tartalmát régóta senki sem ürítette ki, a legtöbb látogató inkább az erdőbe megy. Este az emberek kint ülnek a Ramža előtt. Enni- és innivalóról mindenki maga gondoskodik. Előkerülnek a turistafőzők, és minden, ami instant táplálék, kása, leves, kávé. Műanyag ásványvizes flakonban „érlelt” fahéjas whisky jár körbe. Üveget többnapos túrára inkább nem visznek, csak fölösleges súly lenne.
„Szlovákiában összesen csaknem negyven jobb minőségű turistaszállásunk van” – véli Ernest Rusnák, a szlovák turistaházakról és szállásokról szóló könyv társszerzője. „Ha azonban a szállások közé soroljuk a különböző alvásra szolgáló, priccsekkel vagy padokkal ellátott házikót-tetőt is, akkor ilyenekből száznál is több van” - mondja.
Az Andrejcová és a Ramža egész évben nyitva van, de ez nem igaz az összes szlovák turistaszállásra. Néhány fenntartónak gondja van az állandóan nyitott épületekkel. „Sokszor találták a berendezést tönkretéve vagy összepiszkítva, így a jobban felszerelt turistaszállásokat zárni kezdték. Az érdeklődők a gondnoktól vagy a turistaklub vezetőjétől tudják elkérni a kulcsot” – magyarázza Rusnák.
„Szlovákiához hasonlóan az osztrák, olasz és svájci Alpokban is üzemelnek ilyen szálláshelyek, melyek gyakrabban vannak állandóan nyitva, mint Szlovákiában. Ennek oka, hogy távolabb vannak, megközelítésük nehezebb, mint Szlovákiában, így arra nem járnak vandálok, tényleg csak a turisták és a hegymászók használják azokat” – mondja.
Fordította: Pálossy László
Kommentáld!