145 évvel a farmernadrág feltalálása után egy német kisvárosba, Buttenheimbe vezetett az utam - Levi Strauss szülővárosába.

A jobb oldali házba élt a Strauss család, a bal oldali egy hasonló korú épület, ott a jegyiroda és az ajándékbolt található.

Talán nem annyira közismert, de az ízig-vérig amerikai slágertermék gyökereit bizony Bajorországban kell keresni.

Itt élt ugyanis Hirsch Strauss második feleségével, valamint hét gyermekével, akik közül Levi, azaz eredeti nevén Löb volt a legkisebb. A család hagyományos faszerkezetes háza ma múzeumként működik, szinte a véletlenek köszönhetően.

Hálószoba

Történt ugyanis, hogy egy amerikai hölgy 1983-ban levelet írt Buttenheim polgármesterének, Levi Straussról kérve iratokat. A kérést meglepve olvasták, ugyanis a városvezetés nem hallott arról, hogy itt született volna a farmer feltalálója, hanem úgy tudták, egy másik város, Bad Windsheim múzeuma őrzi a vonatkozó anyagot. Ott azonban széttárták a karjukat, hogy nincs a birtokukban semmiféle irat, mire a muzeológusok komoly kutatásba kezdtek. Átnézték Buttenheim egykori zsidó lakosságának születési, halálozási iratait, kivándorlási kérelmeit, és egyszer csak összeállt a kép. Levi Strauss tényleg Buttenheimben született, ráadásul csodával határos módon még a szülőháza is állt. A város ekkor megvásárolta az 1687-ben épült házat, melyet műemléknek nyilvánítottak. Alapos renoválás után 2000-ben itt nyílt meg a Levi Strauss Múzeum, ahol ugyan nagyon kevés kiállított tárgy van, de érdekes életútjával audioguide segítségével megismerkedhetünk.

Itt tudtam meg, hogy már az édesapa is kereskedő volt, aki házalóként méterárukkal és ahhoz kapcsolódó termékekkel (tűkkel, gombokkal) járta a város utcáit. Nem volt könnyű életük, úgyhogy a nagyobb fiúk, ahogy önállók lettek, kivándoroltak Amerikába szerencsét próbálni.

Édesapa hosszú szenvedés után tbc-ben elhunyt, a család még nehezebb helyzetbe került. A mama, a három lányával és Levivel egy nagybácsihoz költözött, aki három hónapra rá meghalt. Nem volt más választás, a kis család úgy döntött, a nagyfiúk után mennek. Hosszú hetekig tartott az út New Yorkba, ahol Levi bátyjai várták őket, és akiknek addigra sikerült beindítani egy üzletet apjuk nyomdokait követve. A sok német bevándorló miatt Little Germany (mai nevén Lower East Side) városrészben volt a bolt, felette kis lakással, ahova Leviék is beköltöztek.

Az 1850-es évek elején az aranyláz híre elérte a keleti partot, és Levi Strauss a cég nyugati parti képviselőjeként átköltözött San Franciscóba. Az aranyásók mindenre vevők voltak: fogkefére, fésűre, hétköznapi és ünneplős ruhákra, tűre és cérnára. Levi Strauss kis boltja gyorsan bővült, mondhatnánk, ő is megtalálta a saját aranybányáját. Négy évvel költözése után nagyobb üzlethelységet nyitott, és már nem bátyjai cégének kirendeltsége volt, hanem saját névtábláját akaszthatta az ajtóra.

A legenda szerint a fiatal kereskedő sátrat és autóponyvát is hozott magával a nyugati partra, ami azonban nem kellett senkinek. Hogy hasznosítsa ezeket, nadrágokat szabott belőlük és így készültek el az első farmernadrágok. Ez ugyan jól hangzik, de nem igaz. A farmer „feltalálására” ugyanis még jó két étvizedet kellett várni, az csak az 1870-es években nyerte el az általunk is ismert formáját.

A szabadalom másolata

Rajzok a szabadalomhoz mellékelve

Anyagfajták

A korabeli hirdetéseken munkásnadrágként jelenik meg

Egészen pontosan 1872-ben érkezett az a levél az egyik vevőjétől, Jacob Davistól, amely fordulópontot hozott Levi Strauss és a nadrágdivat életébe. A nevadai szabó ugyanis ebben azt ecsetelte, hogy szegecsekkel erősíti meg az eladó nadrágokat azok szakadásra leginkább hajlamos pontjain. Így azok jóval tartósabbak lesznek, és ezt az eljárást érdemes lenne levédetni. Mivel neki erre nem volt elegendő anyagi fedezete, anyagbeszállítóját, Levi Strauss segítségét kérte, aki ügyes üzletember lévén azonnal látta, hogy ezt nagy sikerre lehet vinni, úgyhogy azonnal beleegyezett a közös szabadalomba.

1873. május 20-án megérkezett a hatósági bejegyzés – és megszületett a farmer. Igaz, akkoriban ez még nem divatcikk volt, hanem csak és kizárólag munkások által hordott nadrág, eredeti nevén waist overalls.

A farmert denim néven is ismerjük, és a múzeumban ennek magyarázatára is fény derült. Levi Strauss eredetileg barna vásznat használt fel a nadrágok készítéséhez, majd amikor ebből nem tudott többet szerezni, Franciaországból, egész pontosan Nimesből hozatott méterárut. Ezt rövidítette le „de Nimes”-re, így született meg a denim elnevezés. Indigót csak később kezdett használni, méghozzá eleinte igazi indigó növényből kikeverve - ma már persze a színezésre ipari módszert alkalmaznak. A ma is ismert jeans elnevezés még később, csak az 1960-as évek hippikorszakában született meg, és Genova francia elnevezésére utal, ahol a sávolykötésű alapanyagot kikísérletezték.

Később bevezették a sorozatszámokat is, melyek közül a mai napig az eredeti, az 501-es a legnépszerűbb. Bár a legenda fenntartása érdekében gyakran hangoztatják, hogy az 501-es sorozat a kezdetek óta változatlan, ez nem pontosan fedi a valóságot. Sok apró rész megváltozott már, például a hátsó zsebeken nincsenek szegecsek, azok ugyanis karcolták a bútorokat. Ugyancsak eltűntek a nadrágtartónak rendszeresített gombok, valamint az a pánt is, amivel a derékbőséget lehetett igazítani; helyettük viszont megjelentek az övtartók.

A cég már a következő évben megharcolt az első imitátorokkal, így Levi Strauss különféle egyedi jelöléseket vezetett be. Ezek közül a legjellemzőbb a hátsó zsebeken található dupla íves minta, amely a Sziklás Hegységben élő sasok szárnyát jelképezi. De elmaradhatatlanok a kis piros Levi’s címkék is, mint ahogy az övrészre erősített, bőrből készült téglalap alakú védjegyek. Ez utóbbin két ló igyekszik szétszakítani egy nadrágot, de akárhogy igyekeznek, nem sikerül nekik.

Az 1870-es évekre már két gyár ontotta a termékeket, hamarosan 450 munkás dolgozott a gyártósoron, plusz további 85 alkalmazott a könyvelésen, értékesítésen. A farmer dübörgő sikert aratott, hiszen az amerikai szabadságérzést, a felfedezés örömét, a függetlenséget, a vadnyugatot testesítette meg.

Az alapítónak nem voltak gyerekei, és egy idő után más tevékenységek kezdték érdekelni. Az üzletmenetet nővérének fiaira hagyta, ő pedig más cégek igazgatótanácsában vett részt. Jelentős jótékonysági munkát is végzett, többek közt – nem felejtve el saját nehéz ifjúkorát - árva zsidó gyerekeket karolt fel.

Levi Strauss váratlanul, 73 évesen hunyt el. Az üzletet unokaöccseire hagyta, vagyona egy részét pedig jótékony szervezetekre. Mindenki jó szívvel emlékezett rá, hiszen üzleti kapcsolataiban mindig tisztességes, alkalmazottaival pedig nagyvonalú volt.

1906-ban hatalmas földrengés rázta meg San Franciscót, a gyár nagy része megsemmisült. Elvesztek a cégiratok is, így nem véletlen, hogy a farmer eredetét számos legenda övezi. De a hatalmas kereslet hatására a cég gyorsan talpra állt, és folytatta sikersorozatát.

Az 1929-s gazdasági válság nem rázta meg a vállalatot, sőt, bizonyos értelemben segítette a növekedést. Az amerikaiak ugyanis kevésbé engedhették meg maguknak a drága külföldi utakat és előtérbe kerültek a belföldi vakációk. A keleti parton élők akkor fedezték fel és vitték magukkal New Yorkba, Washingtonba a San Franciscóban már régóta divatos farmert. A 40-es évekre az egész országban értékesítőhelyeket nyitottak, sőt, a Levi’s megkezdte külföldi térhódítását is.

A világ egyik vezető márkáját magának tudható cég mögött tehát egy félárva fiatalember állt. Története a bátor vállalkozószellem, a kreativitás, eltökéltség példameséje, és persze az is segített, hogy jókor volt jó helyen. A cég ugyancsak szép példa egy családi összefogásra – ahogy a két báty megsegítette Levi Strausst, ő is bevette üzlettársnak egyik nővére férjét. Halála után az ő négy gyerekükre szállt az üzlet, amely a mai napig családi tulajdonban van.

Írta és fébyképezte: Kisgyörgy Éva - travellina.hu