Az elmúlt néhány évben 0,8 fokkal nőtt az átlaghőmérséklet, a Szíriát 2006-2011 között sújtó aszály a termények 75, az állatok 80 %-át elpusztította, és 800 ezer embert kényszerített a városokba. A szakértők szerint megfigyelhető, hogy a fő konfliktuszónák nagyrészt átfedést mutatnak az elsivatagosodó területekkel. Migráció és Klímaváltozás.

A 2015-ös év egyik legfontosabb eseménye volt a közel-keleti migrációs válság begyűrűzése Magyarországra. Egyre inkább elfogadottá válik az a tény, hogy a menekült-krízis kialakulásában az éghajlatváltozás is jelentős szerepet játszott, játszik - ezt erősítették meg az Energiaklub és a Frierdich Ebert Stiftung által tegnap szervezett „Migráció és klímaváltozás– régen, ma és holnap” című szakmai konferencia előadói.

Bár közvetlenül és kizárólag környezeti okokból eredő migráció ritkán fordul elő, a konferencia szakértői egyetértettek abban, hogy a környezetrombolás és a klímaváltozás miatt egyre szűkösebbé váló erőforrások felerősítik a már meglévő társadalmi, politikai és gazdasági konfliktusokat. Vagyis a környezeti változások súlyosan csökkentik az országok megtartóképességét, ezt figyelhetjük meg napjainkban, elsősorban a közel-keleti térségben.

„Klímamenekültek léteznek, és a Hősök terén emlékművük is van” –

kezdte előadását Tamás Pál, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, utalva ezzel arra, hogy Árpád és a honfoglaló magyarok is a belső-ázsiai területek szárazodása miatt vándoroltak nyugatabbra. Ahogy a történelem folyamán mindig, napjainkban is elsősorban az aszály, elsivatagosodás és vízhiány miatt kényszerülnek otthonuk tartós elhagyására az emberek. Ez jelenleg legerősebben a közel-keleti régióban jelentkezik, mondta az MTA szakértője.

Szigetvári Tamás, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutató Intézet munkatársa előadásában bemutatta, hogy a világ tíz leginkább vízhiány által sújtott országa a Közel-Keleten található. A régió sok országa a gabona-szükségletének akár 80-100%-át is importálni kényszerül.

A Világbank néhány évvel ezelőtti tanulmányában kimutatta, hogy Szíriában a termés 85%-a, Jemenben és Algériában 60%-a kiesett a környezeti változások, elsősorban az aszály és vízkészletek csökkenése miatt. Mindeközben a régió népessége továbbra is nő, hiszen a hagyományos paraszti, többgyermekes demográfiai modell még nem tudta lekövetni a gazdaságban, társadalomban zajló változásokat. Az élelmiszer és olajárak növekedése, a vidéki lakosság elszegényedése jelentősen hozzájárult az arab tavasz, és a szíriai háború kitöréséhez.

A közel-keleti térségből az elvándorlás elsődleges és leginkább magától értetődő célpontja Európa, és várhatóan a jövőben is ezzel kell számolnunk. Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának igazgatója szerint az egyes országok egyedül nem tudják megoldani a helyzetet, a kerítésépítés csak áthárítja a problémát másokra.

Álláspontja szerint az Európai Uniónak nagyobb szerepet kell vállalnia a krízis-országok stabilizációjában, és részt kell vállalnia a környező országok menekültügyi rendszerének fenntartásában, megtartó-képességük növelésében. Hosszabb távon is hozzá kell szoknunk a migrációs jelenség létezéséhez, és helyet találnunk a környezetpusztulás elől menekülő emberek számára társadalmainkban.

Tálas Péter úgy véli, nincs választásunk: Európának részt kell vennie a menekült-helyzet megoldásában, és ez pénzbe fog kerülni. Tamás Pál részint erre reagálva elmondta, hogy csak a politikusok körében népszerű az a mondás, miszerint a konfliktusokat helyben, az adott országban kell megoldani.

Álláspontja szerint éppen a környezeti eredetű migráció az ellenpéldája ennek a megközelítésnek, hiszen ahol nem lesz víz, ott nem lehet megoldani a problémákat, és senkitől nem lehet elvárni, hogy ott éljen. A közel-keleti térség ebből a szempontból igen nagy bajban van, hangsúlyozta a szakértő.

Három csapás

Ugyanakkor még a szíriaiaknak is csak a töredéke ért el minket. A hullám kisebb részét adják a szociális menekültek például a Balkán-félszigetről, Nigériából, Elefántcsontpartról, domináns szereplők pedig a politikai menekültek, a főként besorozás elől vagy családosan menekülő helyi középréteg. A konfliktusok és a gazdasági problémák mélyén azonban itt is sokszor környezeti változások bújnak meg, így a mostani migránsok is közvetetten a környezeti változások elől menekülnek.

Erre következik majd később a demográfiai migráció: „az éghajlati változás legnagyobb vesztese, Afrika népessége 2030-ra egy EU-nyi, 500 milliós embertömeggel nő majd, és ha nem lesz megtartó képessége az ottani államoknak, megindul az újabb hullám.” Emellett folyamatosan jönnek majd a klímamigránsok és klímamenekültek tömegei – mondta Tálas –, és a csoportok dominóként lökik majd egymást tovább, ahogy a történelem során ez már többször megtörtént.

A nemzetközi jog egyelőre nem ismeri a klímamenekült fogalmát, de már elkezdődtek az erről szóló viták. A Nemzetközi Migrációs Szervezet külön kategóriákra osztja a környezeti migrációt: vannak, akik csak átmenetileg kényszerülnek elhagyni az otthonukat különböző környezeti katasztrófák miatt (pl. hurrikánok), de vannak olyanok, akik a jelen illetve a jövőben várható környezeti válságok miatt hagyják el élőhelyüket. A jövőben várhatóan minden kategória érintettjeinek száma nőni fog. 

Az előadások powerpointjai itt >>>

Gigantikus népességrobbanás

Tálas a népességrobbanás kapcsán említette a kínai és indiai születésszabályozást, amely végzetes következményekkel jár: mivel hagyományosan mindenki fiúgyermeket akar, így Indiában hamarosan 150 millió magányos férfi feszítheti szét a társadalom szövetét. Afrikában pedig a hagyományok gátolják a születésszám csökkenését.

Szigetvári Tamás arról beszélt, hogy a Közel-Kelet lekörözi Európát: 1950-ben alig 100 milliós népessége most 350, 2050-ben pedig 700 milliós lesz. Tamás Pál szociológus ehhez hozzátette: a társadalomnak fél évszázad kell, hogy a javuló egészségügyi ellátásra reagálva átálljon a premodern 7-8 gyerekes családmodellről a kevesebb gyerekesre.