Szerző:Bálint György 

A Szent Biblia a következőképen írja le Mózes találkozását az égő csipkebokorral (Mózes II. 3. 1-5.):

1. Mózes pedig őrzi vala az ő ipának Jethrónak, a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.

2. És megjelenék neki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy íme a csipkebokor ég vala; de acsipkebokor meg nem emésztetik vala.

3. S mondá Mózes: oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.

4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt az Isten a csipkebokorból mondván : Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Imhol vagyok.

5. És monda: Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld.

A Biblia tehát két „csudáról” tesz itt említést: arról, hogy a csipkebokor lángra kapott, meggyulladt, de nem égett el. Csodák nagyon ritkán fordulnak elő és ha igen, akkor is csak addig nevezhetők csodáknak, amíg nincs rájuk valami féle, elfogadható magyarázat. Talán nem járunk messze a valóságtól, ha itt is helyet kap egy lehetséges magyarázat.

Azt nem kell különösebben bizonygatni, hogy a csipkebokor azonos a vadrózsával (Rosa canina L.) Ezt igazolja a Magyar Értelmező Kéziszótár is, amely ezt írja: Csipkebokor: a vadrózsa cserjéje. A népnyelv a vadrózsa termését nevezi csipkebogyónak, amelyből kiváló zamatú lekvárt (hecsedli) készítenek a háziasszonyok.

De hogyan gyulladhat meg egy csipkebokor? Ha valaki megpróbálna egy élő, leveles,sőt esetleg virágzó csipkebokrot meggyújtani, az bizony nem igen sikerülne neki! Elképzelhető, hogy nyári zivatar alkalmával villám csap egy bokorba, de ez is csak nagyon elvétve okozhat tüzet. A harmadik lehetőség, hogy a Bibliában említett esemény nem rózsabokorral, hanem valami más növénnyel történt meg!

Ismerünk egy vadnövényt, amely nálunk és Európa több, melegebb éghajlatú országában előfordul. A neve: nagy ezerjófű (Dictamnus albus L., kőrislevelű ezerjófű, erősfű), amely Kis-Ázsia dombvidékén is ismert. Mészkedvelő növény, a száraz tölgyesek, sziklás, pusztafüves réteken, sziklagyepeken találja meg a legkedvezőbb termőhelyeit. Nálunk a Magyar Középhegység egész területén előforduló, védett növény. (Természetvédelmi értéke: 5000 Ft.)

Nagy ezerjófű

A nagy ezerjófű, rendszerint 50-60 cm. magas bokrot nevel, de előfordulnak az egy métert megközelítő példányok is A levelei páratlanul szárnyaltak (a kőrisfa leveleihez hasonlóak) , fényesek, bőrszerűek, sok illóolaj járatot tartalmaznak. A növény a szára, bimbói és termése (öthasábú tok) nagy, bordó mirigyektől érdes tapintású. Nagy, rózsaszínű (ritkán fehér) virágai végálló fürtökben állnak, szirmai bordóval erezettek, május-júniusban nyílnak.

Meleg estéken, de különösen késő tavaszi- kora nyári záporok után bódító citromillatot árasztanak, amelyet a mirigyszőrei választanak ki. Ha égő gyufát közelítünk hozzá, a növényen sercegő láng lobban végig. (Csapodi István: Védett növényeink, 1982.) Ezt a kísérletet a kiváló botanikus, Ch. Linné leánya is sikerrel kipróbálta.

A növényt régebben a népi gyógyászatban is hasznosították: izzasztószert készítettek belőle, a füves asszonyok váltóláz és hasmenés ellen javallották, sőt nyavalyatörés (epilepszia) és köszvény ellen is hatékonynak tartották. Érintésre - az érzékeny bőrű növénygyűjtőkön - lassan múló kiütéseket, allergiás tüneteket okoz.

Könnyen elképzelhető tehát, hogy a Biblia égő csipkebokra valójában a nagy ezerjófű lehetett. A forró, égető napsütésben az öngyulladás bizonyára gyakori jelenség.

De a Bibliában olvasható a csipkebokorról még egy megállapítás, még pedig az, hogy: „nem emésztetik vala”, vagyis hogy az égő csipkebokor nem enyészik, nem pusztul el! A láng csupán fellobban, de a bokor életét nem veszélyezteti, vagyis az élet: örök.

Magam is ültettem nagy ezerjófüvet a füredi kertemben. Kora tavasszal, a közeli Nagymező nevű, helyenként sziklás, napsütéses réten leltem rá egy szép példányra (akkor még nem volt védett növény!), ásóval kiemeltem és áttelepítettem a sziklakertbe, ahol minden éven megcsodálhattam gyönyörű, illatos virágait. De a meggyújtását soha se kíséreltem meg!