Az expedíció tagjai (Erőss Zsolt, Kollár Lajos, Kiss Péter és Jaroslav Dutka) 2013. május 16-án úgy döntöttek, hogy a szerencsés időjárási körülmények lehetővé teszik, hogy a hegymászók elindulhassanak az alaptáborból a  csúcs felé.

Erőss Zsolt és Kiss Péter haladtak az élen, taposva a havat a többiek előtt a kettes táborig, ahol a nemzetközi csapat további tagjai váltották fel őket, szépen elosztva egymás között a nehéz munkát a csúcsig. Jaroslav Dutka később indult utánuk, de a kimerültség miatt visszafordult, és az alaptáborig ereszkedett.

A sikerről május 20-án számolt be az alaptáborban tartózkodó Kollár Lajos, az expedíció vezetője, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter nepáli idő szerint este 6 órakor feljutottak a 8586 méter magas csúcsra.

Ez volt a magyar expedíciós hegymászás történetében a 11. nyolcezer méter feletti meghódított csúcs. Akkor még senki nem gondolta volna, hogy tragédiába torkollik a visszatérés. Örültünk a sikernek. Azt azonban már tudtuk, a két magyar hegymászó 7250 méterről, rendkívül erőltetett menetben, egynapos küzdelem után jutott fel a Kancsendzönga tetejére és a következő órákban már nyugtalanító hírek érkeztek, hogy mennyire kimerültek, és hogy nagyon nehéz lesz így számukra a visszaérkezés.

2013. május 21-én a balsejtelmek valóra váltak. A 7600 méteren kiépített táborba igyekezett Erőss Zsolt és társa. Vélhetően elszakadtak egymástól, 8000 méter felett a hóban, -30 fokban éjszakáztak. Kollár Lajos az alaptáborban nekilátott a mentőakció megszervezésének és rádión tartotta a kapcsolatot Erőss Zsolttal, aki többször elaludt az ereszkedés közben, 8100 méteren, délután még hírt adott magáról.

A Kancsendzönga

2013. május 22-én már nem érkezett rádióüzenet a magyaroktól. Kollár Lajos ezen a napon már meg tudta szervezni a mentést, a serpák a 7600 méteren található IV-es táborból azonban azt jelentették, hogy Erőssék nincsenek ott. Vélhetően 8000 méter körül szenvedhettek balesetet, eltűntnek nyilvánították őket. A csúcsra ekkor feljutott 15 emberből csak 10 tért vissza, a magyarokon kívül egy koreai hegymászó, és két serpa is odaveszett.

Kiss Péter mélybezuhant holttestét lefényképezték és ruházata alapján azonosították. Bár mi még napokig reménykedtünk, de végül el kellett fogadnunk, hogy a magyar hegymászás óriási tragédiáját éltük át, elvesztettük legnagyobb és legeltökéltebb hegymászónkat is, aki elsőként állt a világ tetején és művégtaggal sem hagyta abba a hegymászást.

Egy év elteltével még mindenkiben intenzíven él emlékük, igazi hősökké váltak, akik azóta is példaképei a hegymászás, túrázás szerelmeseinek. Emlékükre teljesítménytúrákat szerveznek, alapítványt hoztak létre, díjat alapítottak, szellemük tovább él, és életük, hőstetteik példaként szolgál a jövő hegymászóinak.

Erőss Zsolt (1968-2013)

Erőss Zsoltot felesége és két gyermeke gyászolja. Halála után, 2013-ban Az év hegymászója - posztumusz életműdíjjal tüntették ki.

Békás-szoros

Erőss Zsolt 1968-ban született Erdélyben és a hegyek iránti szenvedélye is itt kezdődött. Elsőként a Békás-szoros szikláit mászta meg, majd a Kárpátok többi részével is megismerkedett.

A z

ELBRUSZ

22 éves volt, amikor részt vehetett élete első expedíciós hegymászásán az Elbruszon. A kaukázusi kaland után sorra fedezte fel az akkori Szovjetunió 7000 méter feletti csúcsait. Ekkor kapta becenevét, a Hópárducot.

Nanga Parbat

1996-ban egy maroknyi csapattal vágtak neki a Himalájának. Ekkor hódított meg életében először egy 8000 méter feletti csúcsot, a Pakisztán határában lévő Nanga Parbatot.

Csomolungma

2002-ben második próbálkozásra felért a világ tetejére, meghódította a 8848 méter magas Csomolungmát, azaz a Mount Everestet. Sikerével kiérdemelte a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

Felért a világ tetejére

Magas-Tátra

2010-ben a Magas-Tátrában hegymászás közben lábát törte. Az esetleges későbbi szövődményeket megelőzve a kórházban térd alatt amputálták jobb lábát.

Itt törte el lábait

LHOCE

Balesete után sem tétlenkedett, két hónap elteltével protézissel újra járni kezdett, majd folytatta a hegymászást. 2011 tavaszán csapatával felért a Kína és Nepál határán lévő Lhocéra.

Műlábbal is nekivágott a Himalájának

Kancsendzönga

A 2013-as expedíció végzetesnek bizonyult. Hiába érték el a Kancsendzönga csúcsát, ez túl sok időbe és energiába került és már nem sikerült visszajutniuk a biztonságot nyújtó táborba. Erőss Zsoltot 2013. május 22-én eltűntnek nyilvánították.

A Kancsendzöngára vezetett az utolsó útja