Egykor a város egyik jellegzetes eleme volt, Udvarhely lakói évtizedekig itták azt, amit hozott. Bivaly, borvíz, szekér, Szejke – hogyan és mikor?

Márta és Márton névre keresztelték azt a két bivalybocsot, amit Kolumbán Gábor bivalytenyésztőtől vásárolt az udvarhelyi kezdeményező, Sinka Arnold önkormányzati képviselő. A tervek szerint egy-két éven belül ismét bivalyok szállítanák a szejkefürdői ásványvizet a városba, mint hajdanán.

Első körben nem tervezik naponta szállítani a borvizet, csak a város rendezvényein jelenne meg a bivalyos szekér, például a Szejke-napon, illetve a hagyományos, termelői vásárokon. Egyelőre nem kell attól félni, hogy az utcákat folyamatosan bivalyürülék rondítja majd és lassul a forgalom.

Nem biztos, hogy pontosan ugyanúgy fog működni a szejkevíz behordása a városba, mint egykor (ma már más higiéniai szabályok érvényesek és a dolog gazdaságossága sem mellékes), de nem árt tudni a történetét. Már csak azért sem, hogy nehogy valami cirkuszi mutatványnak tűnjön a bivalyosszekér látványa a gyerekek és fiatalok, no meg az idegenek számára.

Lehet, hogy a fiatalok számára kissé furcsa lesz a cammogó bivaly a szekérre rakott vizeskorsókkal, ez a kép azonban néhány évtizede még Székelyudvarhely egyik érdekes és jellegzetes eleme, mondhatni jelképe volt.

A Szejke aranykora a 19. század utolsó évtizedeire tehető: báró Orbán Balázs birtokán virágzó fürdőélet volt Székelyudvarhely mellett. A legnagyobb székely az egyik forrás köré építtetett egy kőmedencét, ezenkívül több meleg fürdőt, illetve egy nagyvendéglőt, villákat és parkot is létesített. Ebben az időben a szejkefürdői főforrás vize szolgáltatta a város ivóvizének jelentős részét. A helytörténeti ismeretek szerint a borvizet még Orbán Balázs korában kezdték Udvarhelyre szállítani bivalyos szekerekkel a jellegzetes, háromliteres cserépkorsókban.

Később az Ugron-család is foglalkozott a szejkevíz üzleti lehetőségeinek kihasználásával. A szénsavas ásványvizet az 1910-es években palackozták is, az üvegeken a „Szejke savanyúvíz Sarolta forrás" felirat volt.

A bivalyosszekéren behozott szejkevizet jellegzetes cserépkorsókba töltötték a forrásnál, a korsókból körülbelül hatvan darab maradt a Haáz Rezső Múzeum tulajdonában, jelenleg a borvízmúzeumban kiállítva lehet megnézni. Számozott korsók voltak, a procedúrát úgy kell elképzelni, mint az angliai tejszállítást a hatvanas években: jött az ember, letette a ház elé a két tele korsót, a két üreset pedig elvitte.

A borvizet egészen az 1980-as évek végéig szállították a városba – nagyon olcsó volt, gazdaságilag nem lehetett rentábilis, de akkor egy más világ volt, olyan, amelyben a gyárak sem ésszerű elvek alapján termeltek. A hetvenes évektől már nem a bivalyos szekér, hanem egy régi traktor utánfutón hozta a már műanyagból készült korsókat („bidonokat") a városba.

A Haáz Rezső Múzeum tulajdonában két borvizes szekér van – az egyik egy régi fakerekű szekér, a másik pedig gumikerekű, ezt szintén bivaly húzta. A legrégebbi és legnagyobb szekeret a 2005-ös árvíz elsodorta és tönkretette, csak a darabjai maradtak meg.

A borvizet szállító bivalyos szekér lett az 1980-as évektől a szejkei néptánctalálkozó egyik jelképe. Egyelőre a régi fényképeken él tovább a látványa, illetve az említett két énlaki bivaly van kiszemelve a nemes feladatra.

(Cikkünkhöz felhasználtuk Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben című könyvét, illetve más jellegű helytörténeti forrásokat, szóbeli közléseket.)
Képek forrás: uh.ro
Katona Zoltán
uh.ro