Fotó: Wikipedia/Profimedia

Hetven éve, 1945. augusztus 17-én halt meg Vendl Mária mineralógus, az első magyar női egyetemi tanár.

1890. május 26-án született az erdélyi Ditrón (ma: Gyergyóditró). Édesapja a helyi polgári iskola igazgatója volt. Vendl Aladár öt gyermeke közül három a geológia tudományok művelése mellett kötelezte el magát. Fiai, Vendl Aladár (1886-1971) és Vendel Miklós (1943-ig Vendl, 1896-1977), akik Kossuth-díjas geológusok, akadémikusok lettek, középső gyermekét, Máriát is a kőzetek világa vonzotta.

Aladár bátyja nyomdokait követve a budapesti tudományegyetemre iratkozott be, ahol 1913-ban természetrajz-vegytan szakos tanári oklevelet szerzett. A griedeli baritról (a német Hessen tartománybeli Griedelből származó kristályos ásvány) írt egyetemi munkáját 1912-ben pályadíjjal jutalmazták.

A diploma megszerzése után, 1913 és 1919 között a lőcsei leányiskolában, 1919-20-ban a szombathelyi leánygimnáziumban tanított. Az oktatás mellett is folytatta a kristályszerkezetek tanulmányozását és a meteoritkutatást.

Tudományos vizsgálódásaira felfigyelve hívták dolgozni, 1920-ban a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárába, ahol ő volt az első női kutató. 1922-től múzeumőri, 1934-től I. osztályú múzeumőri rangban tevékenykedett.

Felkészültségével és lelkiismeretes kutatómunkájával csakhamar kivívta, az akkor még szinte csak férfiakból álló, hazai természettudós társadalom elismerését. 1925 decemberében ő volt az első tudósnő, akinek munkáját a Magyar Tudományos Akadémia ülésén is bemutatták. 1928-ban pedig olyan tudományos alapossággal kartotékolta a Nemzeti Múzeum ásványtárának meteoritjait, hogy tiszteletből a halála után, 1951-ben megjelent, Magyarország meteoritgyűjteményei című könyv társszerzőjeként tüntették fel.

Negyvennégy éves korában, 1934-ben első magyar nőként szerzett tudományos fokozatot, a debreceni egyetemen habilitált, és a nők közül elsőként lépett elő egyetemi magántanárrá. Általános ásványtani előadásai vonzották a hallgatóságot. 1941-ben ugyanitt címzetes nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott.

Elsősorban krisztallográfus volt, munkásságát a hazai és külföldi ásványok kristálytani vizsgálatára összpontosította. A hazai kalcitok szakértőjeként tartották számon, de kőzettani és meteoritvizsgálatai is jelentősek. Huszonegy nagyobb tudományos munkát tett közzé, nyolc tanulmányában kutatásai kedvenc tárgyáról, a magyarországi kalcitokról értekezett. Legfontosabb művét, A drágakövekről, különös tekintettel a mesterséges drágakövekre címűt, Koch Sándorral közösen írott munkáját 1935-ben a Természettudományi Társulat Rauer-díjával jutalmazták.

Számos társadalmi és szakmai egyesületben tevékenykedett, 1926 és 1945 között a Magyarhoni Földtani Társulat választmányi tagja volt.

1935-ben feleségül ment Dudich Endre zoológus akadémikushoz, akivel mindössze tíz évet élhettek együtt. A második világháború okozta megpróbáltatások miatt 55 éves korában, 1945. augusztus 17-én halt meg Sopronban.

Emlékének megőrzésére a Magyarhoni Földtani Társulat 1963-ban Vendl Mária Emlékalapítványt hozott létre a kristálytan, ásványtan, kőzettan, geokémia és ércföldtan területén egyre gyarapodó tudományos munkák szerzőinek jutalmazására. 1983-ban az emlékalapítványt emlékéremmé alakították, a Vendl Mária Emlékérmet háromévenként ítélik oda.